Erzsébet

Rondó - fiatal zeneszerzők I.

2004.10.04. 00:00

Programkereső

Újonnan induló Rondó rovatunkban hónapról-hónapra a zenei élet hat-hat személyiségének tesszük fel ugyanazokat a kérdéseket. Első alkalommal fiatal zeneszerzőket kérdeztünk. Az első részben Gyöngyösi Levente, Tallér Zsófia és Horváth Balázs válaszait olvashatják.

Kérdések:
1. Mivel lehetne leginkább növelni a kortárs zene népszerűségét?
2. Mit gondolsz a magyar kortárs zene állapotáról, illetve a kortárs zenének a hazai koncertéletben elfoglalt helyéről?
3. Mi a legkedvesebb zeneszerzői terved?
4. Min dolgozol jelenleg?

Gyöngyösi Levente
1. Vannak biztató jelek. A legfontosabb, hogy a zeneszerzők ne saját maguk számára komponáljanak, hanem igényük támadjon kommunikálni a szakmabeli, sőt a nem kimondottan szakmabeli hallgatósággal is. Az áttöréshez mindenképpen szakítani kellene az Európában a II. világháború óta uralkodó, Schönberg-Webern nyomán haladó hiperintellektuális zenei stílussal, és meg kellene találni az arany középutat az igényes önkifejezés és a közönség által befogadható zene egymásnak látszólag ellentmondó követelménye között.

2. A mai magyar kortárs zene állapota kétségbeejtő, a koncertéletben elfoglalt szerepe marginális. Ez általános világjelenség, amely pontosan beleillik a művészetnek és ezen belül a zenének a múlt század elején kezdődött, és azóta is tartó, társadalmi-ideológiai félresiklásokból, kiürülésekből adódó értékválságába.

3. A legkedvesebb tervem: opera Bulgakov Mester és Margarita c. regényéből (valamikor 10-15 év múlva). A második legkedvesebb: opera Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok c. regényéből (valamikor 5-10 év múlva). A harmadik legkedvesebb: opera Shakespeare Vihar c. drámájából (remélhetőleg jövő ősztől el tudom kezdeni, bár a librettó már készen van).

4. Napokon belül elkezdem a Passiót Lukács evangéliuma nyomán. Számomra ez az utóbbi évek messze legizgalmasabb munkája. Kb. 1 óra hosszú lesz, latin nyelven, szólistákra, kórusra és 8-10 tagú kisegyüttesre. Az evangéliumi részek között többnyire ószövetségi szakaszok képviselik az érzelmi reakciót, a próféciákat stb.

Tallér Zsófia
1. A kortárs zene elutasítása egy általános „korbetegség“ tünete, amit kulturális önbizalomhiánynak hívhatunk. A mai ember abban hisz, hogy minden művészeti termék, amely a XX. század előttről való, az remekmű, korunk művészete viszont bizonytalan tévelygés csupán. Ebben a helyzetben nem gondolom, hogy a kortárs zene népszerűségének növelése a cél, hiszen egyetlen tünet kezelése nem megoldás a „páciens“ gyógyítására. Talán azt a tényt kellene inkább hangsúlyozni, hogy az egyes művek értéke csupán bizonyos eltelt idő távlatából ítélhető meg, és ennél sokkal fontosabb az új művek születésére irányuló jóindulatú kíváncsiság fenntartása.

2. A zenészek természetesen szeretnék megőrizni hangversenyeik publikumát, és a konzervatív műsorösszeállításra örök indok a sokat emlegetett közönségigény. Mivel sajnálatos módon a hazai koncertek közönsége így is nagyon csekély, egészen világos, hogy nem megoldás az emberek érdeklődésének fenntartására az – amúgy természetesen csodálatos – klasszikus és romantikus darabok előadása. A zenészeknek elsősorban hittel és hitelesen kellene tolmácsolni a kortárs műveket, beépíteni azokat koncertműsoraikba, és ezzel nyerni meg maguk és a kortárs zeneszerzők számára a közönséget. A hazai kortárs zenei életet a fenti okoknál fogva elszigeteltnek és ezáltal nagyon belterjesnek látom.

3. Legkedvesebb megvalósítandó tervem minden esetben az aktuális munkám, jelen esetben…

4. …két nagy produkción dolgozom: egy operát készítünk Zsótér Sándorral, valamint egy requiemet írok. Reményeink szerint az operát 2005 nyarán, Szentendrén mutathatjuk be, a requiem előadását pedig a következő koncertévadban szeretném megvalósítani.

170ee6b1-b269-4680-8406-218804bbf1be

Horváth Balázs
1. Piaci megjelenését tekintve ugyanazzal, amivel más zenékét, főleg a popzene területén lehetne kutakodni megoldások után. Ugyanis az egyszerű, közkedvelt zenéken túl van olyan muzsika, amelyet talán nem könnyű rögtön magunkévá tennünk, de a szellemi erőfeszítés, amit igényel, vonzó lehet. Reklámra, propagandára volna szükség, de elsősorban megkülönböztetés nélküliségre. Arra, hogy a „kortárs zene” ne azt jelentse, hogy valami, amit „nem értünk”, vagy „távol áll tőlünk”, hanem a fordítottját: hasonló más zenékhez, csak abban különbözik, hogy közelebb áll hozzánk időben, tehát elvben jobban meg kell tudnunk közelíteni és érteni. Legfőképpen a tanárok, illetve a neves előadóművészek részéről kellene olyan megközelítéssel közeledni a kortárs zene felé, amely vonzóvá teszi. Erre nem volna szükség, ha a zeneszerző ma is egyenlő lenne az előadóval. De ez nem így van: az előadó-sztárokat ritkán alkotók is egy személyben.

2. A magyar kortárs zene (és ez alatt a „main stream” kortárs komoly zenét értem most) külföldön elég erősen jelen van az ismert három zeneszerző – és az ő révükön alkalmanként mások – által. Az, hogy ennél erősebben nincsenek jelen, részint a zeneszerzők hibája, amennyiben nem tudják zenéjüket olyan formába önteni, hogy az az adott korszellemnek vagy divatos formáknak megfeleljenek, részint a menedzselés hiányának tudható be. A kortárs zene itthon tulajdonképpen jelen van: ha megnézzük koncertműsorainkat, az esetek 20%-ban láthatunk kortárs darabokat, sőt bemutatók sokaságát is. (Más kérdés, hogy ez az arány megfelelő-e.) Azonban mindezeknél nagyobb hibának érzem azt – és ez kihat a magyarok külföldön történő megjelenésére is –, hogy itthon nincs jelen a külföldi kortárs zene. A hiányon a következő módon kellene javítani: a köztudatban, de főleg a zeneszerzők körében ismertté tenni bizonyos, külföldön kiemelten fontos és kevésbé fontos zenei áramlatokat, zeneszerzési technikákat és zeneszerzők neveit, darabjait. A darabokat rendszeresen kellene koncerteken és egyéb zenei eseményeken játszani, de legfőképpen ideje lenne szakítani azzal a „hagyománnyal”, hogy ünnepi alkalmakkor ugyanazok a magyar szerzők kapják a felkéréseket, illetve neves külföldi szerzőket is fel lehetne kérni. Vajon miért Eötvöstől rendel operát a Chatelet Párizsban, miért Ligeti kap díjat a svéd államtól, nem pedig ezen országok szerzői? Ideje volna példát venni róluk, és kitörni a hazai keretek közül!

3. Általában az aktuális darab tűnik a legkedvesebbnek vagy az, amelyik éppen felhangzik, és dolgozni lehet rajta a gyakorlatban is. Amit egyszer igazán meg szeretnék írni, az egy olyan mű, amelynek hangzása teljesen egyedi, vagyis előtte még soha nem hallottam olyat. Ehhez mai ismereteim szerint zenekarra és elektronikára van szükség.

4. Jelenleg egy ensemble darabon dolgozom, amelynek bemutatójára valószínűleg a Making New Waves-en fog sor kerülni a Trafóban, 2005 februárjában. A művet a holland 'de ereprijs' együttes mutatja be Vajda Gergely vezényletével, a fesztivál felkérésére készül, és korábbi MAGNETS sorozatom új darabja lesz, MAGNETS V (négy) címmel. Terveim szerint a négy tételt a zenészek a terem négy irányába nézve (a négy égtáj felé) játsszák.