Emma

A tökéletes rend darabkái

2004.10.11. 00:00

Programkereső

Dolinszky Miklós: Időrengés „Nézd meg például azt a dracénapálmát ott a hátad mögött. Állítólag nem érez semmit, mert ha az egyik ágát levágom, nem csap oda. Barbár szemlélet. Ha megengedem magamnak a luxust, hogy belefeledkezem egy ilyen dracénának a világába, olyan megdöbbentő tapasztalatokra tehetek szert, ami nagy bajokat okozhat a világszemléletemben.” (Dukay Barnabás)
95da1e3a-410a-48ae-8d7b-605c80fb85ad

Valahogy így jár az olvasó is, ha igazán elmélyül Dolinszky Miklós Időrengés című, idén megjelent könyvében. Márpedig ha rászánja magát, hogy kezébe vegye az Osiris Zene sorozatának első kötetét, nemigen tud másképp tenni. A kiadvány ugyanis magával ragad, ránt; örvényébe kerülve nem menekülhetünk a benne felvetett kérdések továbbgondolása, az állásfoglalás elől.

Létezik-e minden gyereknél egyformán alkalmazható zongora-metodika? Milyen úton váltja ki a folyamatos légzés a zenei légzés, az artikuláció iránti igény fokozódását? Miért baj, hogy az előadók általában több pénzt kapnak, mint a szerzők? Milyen törekvések próbálják az elitet a tömeghez alacsonyítani? Agymosás vagy hitelességre törekvés jellemzi a historizmus mozgalmát? Mi érvényesül jobban a színpadon: a szaktudás vagy a személyiség? Milyen lélektani hatást érnek el a meditáció hangzó tárgyai? Lineárisan vagy körkörösen változik a művészetek és emberiség története? „Feltéve, hogy létezünk…”

Aki kérdez: Dolinszky Miklós zenetudós. Aki válaszol: Bartai Ariadne zongoratanár, Gyöngyösi Zoltán fuvolaművész, Csalog Gábor zongoraművész, Gadó Gábor jazzgitáros, Spányi Miklós billentyűs előadó, Kovalik Balázs rendező, Hortobágyi László, Csapó Gyula és Dukay Barnabás zeneszerzők. És Mozart és Spengler és Sztravinszkij, Cage, Sári József, Buxtehude, Bach, III. Richárd, Bartók Juditja és Kurtág – az előbb felsorolt művészek szűrőjén keresztül. Dolgok és emberek. Zene és élet. A legszorosabb értelemben vett gyakorlati szakmai problémákról ugyanúgy szó esik ebben a könyvben, mint az általános emberi, filozófiai kérdésekről. A hogyanokról ugyanúgy, mint a miértekről.

Hogy a válaszokkal egyetértünk-e? Szinte mindegy. Önmagában már az is nagy szellemi élvezetet okoz, hogy hiteles emberektől olvashatunk hiteles gondolatokat. Olyanoktól, akik művészetükkel és mindennapjaikkal is példázzák hitvallásukat. Ha azt mondják, nekik olyan nincs, akkor azt. Egyéniségek. Olyan személyiségek, akikkel érdemes egyetérteni vagy vitába szállni. A kérdések pedig, amelyek a beszélgetések folyamán fölmerülnek, zenész és nem zenész számára egyaránt húsbavágóak.

Kilenc muzsikus, tíz vallomás. A legkarakteresebben a szerzőé, Dolinszky Miklósé rajzolódik ki. Egy effajta kötetnél az interjúalanyok megválasztása már önmagában is állásfoglalás. Hát még, ha a beszélgetéseket, szerkesztetten ugyan, de mégis valódi vita formájában közli le az író! Van, hogy mind az interjúalany, mind az olvasó számára gondolatébresztőek a szerző közbeszólásai, máskor azonban egészen egyszerűen sok Dolinszky Miklósból. Jobban érdekelne, mi a véleménye arról a bizonyos témáról a beszélgetőpartnernek.

A kötetnek azonban ugyanaz az erénye, mint a fogyatékossága. Ha a szerző lecsupaszított kérdésekkel állt volna alanyai elé, valószínűleg soha nem jöhetett volna létre az a légkör, amelyben a művészek az őszinteségnek erre a fokára jutnak el. Így azonban az őket legszemélyesebben érintő témákról is nyíltan és meggyőzően nyilatkoznak. Sőt, leginkább azokról, hiszen az író rátapint beszélgetőtársai legérzékenyebb pontjára. Művészetük sarkpontjára.

Kedves Fidelio-olvasók! Önök közül vajon hányan tudják, melyik növény is az a dracéna pálma? Én a könyv elolvasását követően kiderítettem. Van is itthon, éppen a számítógép mellett állt egy fehér kaspóban, csak éppen nem tudtam róla, hogy ő az. Azóta figyelem. Érdemes.

(Dolinszky Miklós: Időrengés. Osiris Kiadó, Budapest, 2004)