Erzsébet

Muzsikás este a Zeneakadémián

2004.10.14. 00:00

Programkereső

Nem ez volt az első eset, hogy a Muzsikás műzenét játszó együttessel lépett együtt színpadra. Tavaly februárban a Bartók Vonósnégyessel adott közös koncertet, nyár végén pedig a Hősök terén hallhattuk őket a Danubia Szimfonikus Zenekarral. Október 11-én a Zeneakadémián szerepeltek ismét együtt.

A hangverseny koncepciója szerint Bartók, Kodály és Dohnányi darabjainak tételei között az azok forrásául szolgáló vagy az őket ihlető népzenei blokkok hangzottak el. Ahogyan azt a zeneszerző hallhatta népzenegyűjtő útjain. Egy ilyesfajta koncerten minden mű óhatatlanul a Concerto IV. tételének a sorsára jut és Intermezzo interrotto, azaz megszakított közjáték válik belőle. Voltak, akiket ez olyan mértékben zavart, hogy a szünetben hazamentek.

Egy percig sem tagadom, hogy az egymást követő tételek valóban erősíteni szokták egymás hatását, hiszen (általában…) nem véletlenszerűen rakja őket sorba a szerző. És azt sem, hogy úgy teljes egy darab, ha módot adunk neki feltárni belső folyamatait az első hangtól az utolsóig. De ez a hangverseny egyszerűen nem erről szólt! Itt az összefüggések és kapcsolódási pontok felderítésén volt a hangsúly. Így aztán a gyökerek és a lombkorona közötti területen olyan új szvitek jöttek létre, amelyek vegyesen tartalmaztak népzenei és műzenei tételeket is.

063d0a14-b097-483f-998e-a317fb75f443

Az estét a Danubia Szimfonikus Zenekar indította Bartók Concertójának I. tételével. Utána Marosszéki táncok következtek kodályi és muzsikási interpretációban. Érzékenyen érintett, hogy amikor épp’ kezdett volna kibontakozni a Felszállott a páva dallama Kodály darabjának pentatón kavargásából, akkor egyszerre csak megszakadt a mű. De kárpótolt, hogy ebben a pillanatban már ott állt a színpadon a Muzsikás, Páva-típusú dallamokkal a tarsolyában.

Sebestyén Márta gyönyörűen énekelt, mint mindig. A primárius bajsza alatt egyfolytában ott rezgett egy minden mókára kapható félmosoly. A másik hegedűs megfontoltabb volt, játéka pedig jólfésültebb, de ugyanolyan kifejező. A brácsás és a bőgős szívét-lelkét beleadta a kíséretbe, így az ugyanolyan fontosságúvá vált, mint a dallam. Különösen tetszett, amikor a nagybőgős ütőgordonhoz hasonló hangokat csalt elő hangszeréből, mintegy illusztrálva, mennyire fontos kelléke ennek a muzsikának a ritmus, a lüktetés. A népzenészek felszabadult játékmódja hamar átragadt a „komoly” zenészekre is – nem mintha a Héja Domonkos vezette társaság csupa-csupa „szomorúzenészből” állna, ahogy a könnyűzenészek nevezik néha a klasszikus muzsikusokat.

Az est egyik legnagyobb tapsot kiváltó produkciója Sebestyén Márta dudautánzása volt. Még a Bartók Magyar parasztdalok fináléja sem tudta olyan jól visszaadni a népi hangszer sajátos hangulatát, mint ez a bordó ruhába öltözött, filigrán kis nő a színpad jobb oldalán. Hogy előadását kézmozdulatokkal is illusztrálta, csak hab volt a tortán. Az igazi hatást a hangszínével érte el.

A másik különösen kiemelkedő pillanat az estvégi összjáték volt, amikor Bartók Román népi táncaiba egyszer csak bekapcsolódott a népi együttes is. Hittem is, meg nem is, hogy négy vonós minőségi változást hozhat negyven játékába, de így volt. Nem szóltak ki az együttesből, de olyan ízekkel gazdagították, amelyeknek Bartók is bizonyára nagyon örült volna.

(2004. október 11. 19:30 Zeneakadémia – A Danubia Szimfonikus Zenekar, a Muzsikás Együttes és Sebestyén Márta koncertje; Bartók: Concerto – I. tétel; Kodály: Marosszéki táncok; Muzsikás: Marosszéki táncdallamok; Kodály: Felszállott a páva – részlet; Muzsikás: Páva-dallamok, cseremisz dalok, ugrós, mezőségi táncdallamok; Bartók: Magyar parasztdalok – részletek; Sebestyén Márta: Rákóczi kis úrfi, Dudautánzás; Dohnányi: Ruralia Hungarica – II. tétel, gyimesi lassú magyaros és kettős; Bartók: Táncszvit – részletek; Muzsikás: Szép fejér pakulár, Édes Gergelem; Bartók: Román népi táncok – részletek)