Olivér

Örökségünk őrei

2004.10.19. 00:00

Programkereső

Gondolom, sokan ismerik azt a fényképet, amelyen Bartók darázsi szlovák parasztok között, népdalgyűjtés közben látható. A ház fala mellett sorakozó emberek tartózkodó arccal néznek a lencsébe, és várják, hogy Bartók az ablakpárkányra állított fonográf tölcsére elé szólítsa őket. A várakozók sora egy helyen megszakad, s a fotó elkészülte után nyolcvan évvel egy leleményes grafikus erre az üres felületre montírozta rá Sebestyén Márta alakját. A képen tehát az örökhagyók között ott áll az örökös is, ugyanakkor – a szemlélőnek félig háttal – az a Bartók Béla is látható, aki az őket összekötő utat egyfelől megdöbbentően precíz lejegyzéseivel, másfelől műveivel kiépítette.

Persze nem csak az előadó az örökös, hanem a mindenkori közönség is. Az itthoni és a külföldi hallgatóságnak pedig egyre többször nyílik rá alkalma, hogy Sebestyén Márta, a Muzsikás és különböző klasszikus zenei együttesek közös koncertjein egyszerre találkozhasson népzenei fogantatású kompozíciókkal és azokkal a „tiszta forrásokkal”, amelyekből a zeneszerzők e műveik anyagát merítették. Október 11-én a Zeneakadémián a Héja Domonkos által vezetett Danubia Szimfonikus Zenekar szegődött az említett népzenészek társául.

Az élen – mintegy mottóként – Bartók Concertójának nyitótétele állt. Az első félidő gerincét Kodály Marosszéki táncaiból, Páva-variációiból, valamint Bartók Magyar parasztdalok című zenekari ciklusából vett részletek alkották. A második részben Dohnányi Ruralia Hungarica című művének és Bartók Tánc-szvitjének néhány tételét, illetve a Román népi táncokat hallottuk. Jóleső volt az a változatosság, ahogy Sebestyén Márta és a Muzsikás Együttes hol a zenekari művek egészen konkrét forrásanyagát mutatta be, hol az azokkal rokon dallamokból összeállított blokkokat játszott a tételekhez kapcsolva. Csak két példa: Kodály Páva-variációinak kerettételei között a páva-dallamcsalád apraját-nagyját felvonultatták, így ezek jellegzetességei azoknak is a fülükbe íródtak, akik számára a pentaton–ereszkedő–kvintváltó jelzősor amúgy csak a folklórtudósok mantrájának tűnik. A Román népi táncokban viszont egészen konkrét volt a zenei kapcsolat mű- és népzene, mű- és népzenészek között: valóban egymás szájából vették ki a szót, a ritmust, a dallamot.

A Concerto első tételének telt, puha cselló-indítása, a finom füstként felszálló fuvolamotívumok és a főtéma megjelenésének nagyszerű előkészítése ígéretes felütésnek tűnt. A Danubia lendülete azonban hamarosan alábbhagyott, és az összkép egy kissé töredezett felületű, széteső tételt mutatott, amely – főleg a hegedűk részéről – nem volt mentes a bizonytalan pillanatoktól sem. A hangverseny vérkeringését a Marosszéki táncok hatalmas adag rubátóval nyakon öntött nyitótémája, a kéjesen nyújtózkodó páros kötések, leginkább pedig a népzenészek színpadra lépése indította be. Azon a három négyzetméteren, amely a színpad szélén nekik jutott, Sebestyén Márta, Sipos Mihály, Porteleki László, Éri Péter és Hamar Dániel pillanatok alatt megteremtették a maguk saját, de nem elszigetelt világát. Velük kapcsolatban egyszerűen nincs értelme tökéletesen elsajátított technikáról, stílusismeretről és hasonló, leválasztható rétegekről beszélni – a zene úgy nő ki belőlük, mint kezeikből az ujjak. S ennek a természetességnek az ereje és hitele teremthette meg azt a csodát is, hogy a legintimebb pillanatokban rendszerint köhögő rohamot kapó akadémiai közönség ezen az estén kísérteties csendben hallgatta Sebestyén Mártától Szép fejér pakulár balladáját, és hosszú, néma másodpercekbe telt, míg felocsúdott révületéből.

8c176750-0df6-4453-a062-0db260eac463

A különböző apparátusú és eltérő léptékű zenei egységekből ugyanakkor nem volt könnyű sodró lendületű koncertet létrehozni. A Danubia Szimfonikus Zenekar első félidei megszólalásai kapcsán végig úgy éreztem, mintha a teljes kompozíciókból kiragadott tételek és részletek túl rövidek lennének ahhoz, hogy felszállópályájukon a játékosok kifussák legjobb formájukat. A második félidőt összehasonlítatlanul jobbnak találtam. Dohnányi Ruralia Hungarica című művének második tétele varázsszerként hatott a Danubia játékosaira, akik látható élvezettel ugrottak fejest ebbe az eleven, villódzó zenébe. Magukra találtak a koncert első felében kissé halvány fafúvósok, kiegyenlítetten szóltak a kamaraállások, Héja Domonkos pedig egyetlen poént sem hagyott kihasználatlanul. Eltűnt a népzenei együttessel folytatott dialógusok során korábban tapasztalt enyhe nehézkesség is: a muzsikusok virtuóz könnyedséggel adták-vették például a Román népi táncok dallamait, amelynek fináléjában végül hatásosan egyesült a két zenekar. A leglenyűgözőbb mégis az a csendes átmenet volt, amelynek során a gyimesi lassú magyaros és kettős végén magára maradt, egyre halkuló gardon-ritmusból megszületett a Tánc-szvit ötödik tételét indító cselló-osztinátó.

A Danubia Szimfonikus Zenekar tagjainak átlagéletkora épp hogy elérheti a harmincat. Valamennyi játékos mögött tetemes mennyiségű népzene-óra állhat, ahol nagy részük valószínűleg orrvérzésig számolt szótagokat, elemzett sorszerkezetet, ilyen-olyan -pódiák és -metriák után kutatott, fennmaradó idejében pedig kadenciákat számozott. Hogy Kodály-, Bartók-, Dohnányi–művek előadásakor mennyire segítik őket ezek az információk, nem tudom. De hogy ez az este a lényeghez vitte őket közelebb, abban biztos vagyok.

(2004. október 11. 19:30 Zeneakadémia Díszterme – A Danubia Szimfonikus Zenekar, a Muzsikás Együttes és Sebestyén Márta koncertje; Bartók: Concerto – I. tétel; Kodály: Marosszéki táncok; Muzsikás: Marosszéki táncdallamok; Kodály: Felszállott a páva – részlet; Muzsikás: Páva-dallamok, cseremisz dalok, ugrós, mezőségi táncdallamok; Bartók: Magyar parasztdalok – részletek; Sebestyén Márta: Rákóczi kis úrfi, Dudautánzás; Dohnányi: Ruralia Hungarica – II. tétel, gyimesi lassú magyaros és kettős; Bartók: Táncszvit – részletek; Muzsikás: Szép fejér pakulár, Édes Gergelem; Bartók: Román népi táncok – részletek)