Cecília

St. Pölten-Budapest-Bécs balett-tengely

2004.10.20. 00:00

Programkereső

A St. Pölten-i Festspielhaus nézőterén ezúttal a szokásosnál is több a bécsi, s közülük sokan még csak nem is mondhatók "civilnek": a bécsi opera, illetve a Volksoper balett-társulatához közel állók árgus szemekkel figyelik a budapestiek Mayerling-előadását.

Nem véletlenül: a jelenleg még a Magyar Nemzeti Balett élén álló ifj. Harangozó Gyula a következő szezontól a bécsi balettet igazgatja, sokan kíváncsiak társulatára. Bemutatkozásnak nem volt rossz ez a két este: az osztrákok szívéhez közel álló történet - Liszt Ferenc számos művéből összeállított zenére, a skót Sir Kenneth Macmillan koreográfiájával, a magyar táncosok bravúros teljesítményével, a gyönyörű kiállítású harmonikus előadással fergeteges sikert aratott. A társulat és a velük ünnepelt MÁV Szimfonikus Zenekar - amelyet e két estén Csányi Valéria vezényelt - tudja, hogy az osztrák közönséget megnyerni nem semmiség. St. Pöltenben különösen nem, hiszen a város lélekszámához mérten túlméretezett színház éppen a táncművészettel vonz messze földről közönséget. A Mayerling Harangozó Gyula feltett szándéka szerint bekerül a bécsi opera repertoárjába, Fenyő Gábor zenekarvezető szerint pedig önálló koncertjük jól illene az itteni gazdag hangversenyműsorba.

A kritikák zöme megfelel a tomboló közönségsikernek. A Die Presse magasztalja a táncosok tudását, ugyanakkor porosnak, túl hagyományőrzőnek tartja magát a koreográfiát, amiért viszont a Der Standard lelkesedik: kedveli a figurák tánccal kifejezett kétértelműségét, s azt, hogy inkább leleplezi, mint üdvözíti a Habsburgokat. A lap kimagaslónak nevezi a táncosokat, s reményt keltőnek Harangozó majdani bécsi tevékenységét. Ehhez képest az első kritika, a vasárnap is megjelenő Kurier fanyalgása hideg zuhany volt mindazoknak, akik nem ismerik az osztrák kulturális élet intrikákkal átszőtt mindennapjait. Kell-e nekünk Bécsben ez a Habsburg-nosztalgia, a hagyományos balett elavult formája? - teszi fel a kérdést fájdalmas pátosszal a kritikus - anélkül, hogy egy szót is vesztegetne a táncosok teljesítményére, jelezve, hogy mérgezett nyilait az új bécsi igazgatónak szánja.

Ifj. Harangozó Gyula tudja, mit vállalt, ismeri a bécsi opera légkörét - tíz éven át volt itt első szólótáncos, igaz, a nyolcvanas években. A feladatot, amit néhány napja Ioan Holender igazgatótól pályáztatás nélkül kapott, testreszabottnak érzi - árulja el a St. Pölten-i előadás után. Feltehetően - teszi hozzá - azért esett rá a választás, mert van gyakorlata nagy társulattal végzett munkában. No és nem hátrány nyelvtudása, osztrák állampolgársága. A megtiszteltetés ellenére ragaszkodott néhány feltételhez - mondja. Ezeket kivétel nélkül teljesítették. A bécsi balett-társulat döntő megújítás előtt áll. Harangozó a teljes önállóságot és függetlenséget emeli ki: a műsorterv összeállításában, a koreográfusok meghívásáról, a társulat összetételéről csakis ő dönt, nem utolsósorban pedig a balett-társulat költségvetésileg is különválik az opera egészétől. Most első ízben a két ház, az opera és a Volksoper balett-társulata egységes lesz, közös irányítás alá kerül - Harangozó két eddigi balettigazgatót vált fel egy személyben. Egyetlen területen tartja meg döntési jogát Holender igazgató - teszi hozzá: továbbra is ő hív meg karmestert a közismerten kényes és válogatós Bécsi Filharmonikusok élére. Harangozó szezononként 90 balettelőadást tervez a két házban, az operában egész estét betöltő nagy táncjátékokat, a Volksoperben több modern, vidám darabot és gyerekelőadást. Mint mondja, nemigen ismeri a társulatot, különösen azokat nem, akiket a Volksoper foglalkoztat, de tudja, hogy jó képességű művészekkel dolgozik majd együtt. Egy St. Pöltenben az itteni igazgatóval - bécsi szólótáncos elődjével - közös pódiumbeszélgetésen kedvenc koreográfusai között Maurice Béjart, Roland Petit és John Cranko nevét említi. Saját programjával egy évet várni kell: a 2005-ös terveket örökli a távozó Renato Zanellától, illetve a Volksoper mostani balettigazgatójától, Giorgio Madiától. A vádakra, hogy nem a modern tánc híve, a fiatal koreográfusoknak létesített stúdióját említi, és neveket sorol - Forsythe, Kylina, Van Menem -, akiket ő hozott Budapestre. Holender pedig mindehhez hozzáteszi: nem is tervez kortárs táncot az operába, nem tartja "kifizetődőnek". Harangozó Bécsben széles választékot tervez, olyan előadásokat, amelyek kedvéért egyébként Oroszországba vagy Madridba kellene utazni.

Budapesti utódlásáról pályázat dönt. Harangozó nagyon reméli, hogy megkezdett munkáját a következő balettigazgató folytatni tudja. Ő maga készen áll - s a jövő őszi bécsi kezdés időt is enged - a korrekt átadásra, sikeres váltásra.

(Bécs-St. Pölten, 2004. október)