Jolán

Hanggal a falnak

2004.10.26. 00:00

Programkereső

Idén ezernégyszáz éve hunyt el az az első Gergely pápa, akinek emlékét a nevére utaló „gregorián” szó is őrzi. S bár régen bebizonyosodott, hogy a gregorián dallamok szerzői joga nem illeti meg őt, mégis eleven a régi kép, amelyen írnokainak diktálja a szentlélek galambja által fülébe súgott dallamokat. A Szent Gergely pápa-emlékév alkalmából a Magyar Gregorián Társaság Gyöngyösi Leventét kérte fel, hogy komponáljon misét e hatalmas dallamkincsből merítve. A Missa Lux et origot ifjabb Sapszon Ferenc vezényletével a Jubilate Leánykar és a Cantate kórus nőikara mutatta be október 17-én a Szent Imre templomban.
eabedcd6-e466-49f1-a237-9fcfc2cab5ec

Gyöngyösi Levente már eddigi életművében is különös figyelemmel fordult a vokális művek felé. Az előadók szempontjából rendszerint nagyon magasra teszi a lécet, ugyanakkor a megszülető zene végül – a szó pozitív értelmében – minden alkalommal jól fogyasztható. E vállaltan felhasználóbarát szemlélet tükröződik Gyöngyösinek abból a nemrég tett nyilatkozatából is, amely szerint a kortárs zene és a közönség közti fal áttöréséhez „szakítani kellene a Schönberg – Webern nyomán haladó hiperintellektuális zenei stílussal, és meg kellene találni az arany középutat az igényes önkifejezés és a közönség által befogadható zene egymásnak látszólag ellentmondó követelményei között.”

A Missa Lux et origo a hallgatót folyamatos zenetörténeti asszociációkra készteti. A Kyrie és Gloria gregorián és többszólamú szakaszokat váltogató, ún. alternatim technikával készült tételei éppúgy a XV-XVI. századi vokálpolifóniát idézik emlékezetünkbe, mint a gregorián dallamot parafrazeáló Sanctus. Egyes imitációs szakaszokat és zárlatokat talán Palestrina is elismerne sajátjainak, és a Gloria tétel Cum sancto Spiritu szakaszának barokk fugátója is alapos stílusismeretről tanúskodik. Az időben közelebb álló elődök közül Orbán Györgyöt érdemes említeni: mesteréhez hasonlóan Gyöngyösi Levente is szívesen húz áradó dallamokat szigorú, ritmikus osztinátók fölé vagy közé.

Ifjabb Sapszon Ferenc a tőle megszokott nagy érzékenységgel és lelkiismeretességgel nyúlt Gyöngyösi Levente miséjéhez. A Jubilate és a Cantate összevont nőikara ismét bizonyságát adta, hogy egyaránt otthonosan mozog a gregorián és a kortárs zene világában is. Kivételes az a minőség, ahogyan a mise nagy részét kitevő, éteri finomságú és végtelen ívekre épülő tételeket megszólaltatták. A jazzes beütésű Gloria azonban, ahol a kísérő szólamok szigorú osztinátója úgy hat, mintha egy eredetileg ütőhangszerekre vagy zongorára készült anyag vokális átirata lenne, az erős visszhang miatt több keménységet kívánt volna.

A mise leginkább figyelemre méltó vonása, hogy sokféle alapanyagából nem válik széthulló, eklektikus mozaik. A Gyöngyösi-névjegyek, azaz a mindvégig jelenlévő, sokszorosan osztott harmóniák, az első hallásra ártalmatlannak tűnő akkordok finom, jellegzetes elszínezései, a virulens polifónia révén változatosságában is egységes zenei folyamat tanúja lehet a hallgató. A tömör fogalmazás pedig nem csak attól óvja meg a közönséget, hogy a kontrasztokban kevésbé gazdag nőikari hangzással idő előtt telítődjön a füle, de arra is lehetőséget adhat, hogy a Missa Lux et origo a liturgia keretei között is megszólalhasson, így is tovább tágítván a rést a kortárs zene és a kortárs hallgató közötti falon.

(2004. október 17. Ciszterci Szent Imre templom; Gyöngyösi Levente: Missa Lux et origo (ősbemutató); km.: Jubilate Leánykar, Cantate Kórus női kara; vez.: ifj. Sapszon Ferenc)