Erzsébet

Egy szubjektív kritika

2004.10.27. 00:00

Programkereső

„Sir Peter Maxwell Davies korunk legjelentősebb zeneszerzőinek egyike. Hatalmas életműve zenei nyelvezet tekintetében és műfajilag is sokrétű. Műveit rendszeresen játsszák szerte a világon, zenéje rendkívül népszerű” – tájékozat a műsorfüzet. Nem csoda, ha ilyen beharangozás után „minden jóra” felkészülve mentem el a Budapesti Őszi Fesztivál záró koncertjére, melyen a hetven éves zeneszerző „életművének négy legjellegzetesebb és legismertebb” zenekari művét vezényelte.
7fd34e94-5f9d-40fa-86e8-96061655dd55

Alighogy készenlétbe helyezkedik a Danubia Szimfonikus Zenekar, besiet a színpadra az első darabban szólistaként fellépő koncertmester és – meglepően fiatalos léptekkel – a szerző. A hangverseny nyitószámának címe: Termékenységvarázslás: MacDonald táncok, melyeket állítólag a skót népi hegedűjáték inspirált. Kezdeti hallgatói lelkesültségem az első néhány perc után lanyhadni kezd, figyelmem bizony el-elkalandozik – hamarosan azon kapom magam: unatkozom. Újból megpróbálok a zenére koncentrálni, végül is nem csúnya, várom, hátha végre elindul a darab. De nem. Aztán már azt várom, mikor ér véget. Sokára. No nem baj, a szimfónia veretes műfaját biztos jobban megbecsüli Sir Peter – végtére is ez neki már az Ötödik… De sajnos az is parttalan és szürke. Szünet után jön a klarinétverseny, mellyel kapcsolatban a műsorfüzet azzal kecsegtet, hogy az „Mozart késői, klarinétra írt darabjainak atmoszféráját idézi”. Nos, maradjunk abban, hogy ez a megállapítás sületlenség. Szegény Wolfgang igazán nem érdemli meg, hogy kapcsolatba hozzák a nevét Davies művével, mely véleményem szerint legfeljebb csak az unalom „atmoszféráját idézi”. S mert minden bírálatban meg kell említeni valami pozitívumot is, elmondom, hogy tetszett a koncertet záró An Orkney Wedding, with Sunrise utolsó három perce, amikor egy (egyébként német nemzetiségű!) skót dudás jött előre a Zeneakadémia nézőterén keresztül a színpadra. Ez igazán látványos és hangulatos volt – olyannyira, hogy ezt az utolsó három percet a közönség követelésére meg is kellett ismételni…

S végül néhány objektívnek tűnő – de az előzőeknél nem kevésbé szubjektív – megjegyzés. Mindkét szólista, a hegedűs Hutás Gergely és a klarinétos Dimitri Ashkenazy remek teljesítményt nyújtott. Hutás hegedülésében tetszett a népi hangszerjátékra történő finom utalás, Ashkenazyt pedig hosszú szólamának korrekt, időnként ihletetten szép, ráadásul kotta nélküli megszólaltatásáért illeti dicséret. A Danubia Szimfonikus Zenekar, ha nem is túl felvillanyozva, de azért jó formában játszott, a trombitaszólókat, számos szép kürtállást és a záró szám kezdő oboaszólóját külön is ki kell emelni.

Sir Peter Maxwell Davies, korunk legjelentősebb zeneszerzőinek egyike bizonyára elégedetten utazott haza…

(2004. október 24. 19:30 Zeneakadémia, Budapesti Őszi Fesztivál –– Happy Birthday, Sir peter!; Davies: A Spell for Green Corn, The MacDonald Dances, 5. szimfónia, Strathclyde Concerto No. 4, An Orkney Wedding, with Sunrise; km.: Hutás Gergely (hegedű), Dimitri Ashkenazy (klarinét), Gunther Haussknecht (skót duda), Danubia Szimfonikus Zenekar; vez.: Sir Peter Maxwell Davies)