Olivér

Ugye, jöttök még?

2004.10.28. 00:00

Programkereső

Egy feszített tempójú, emelkedett hangulatú, minden szempontból sikeresnek mondható koncertturné után ültem le egy rövid beszélgetésre Strausz Kálmánnal, a Magyar Rádió Énekkarának Liszt-díjas vezető karnagyával, hogy élményeiről és a hangversenyekről, illetve az együttes munkájáról meséljen.
bf8b3d94-61b7-44d9-9817-5b8196ee48b1

A Magyar Rádió Énekkara három teltházas koncertet tartott Erdélyben, ahol – az 1956-os forradalom halottainak is emléket állítva – Verdi Requiemjét énekelték. 2004. október 21-én a Kolozsvári Magyar Opera színpadán lépett fel az együttes, amelynek 900 férőhelyes nézőterén 1300, a magyar művészek jelenlététől lelkes és meghatott ember hallgatta Verdi méltán ismert és szeretett remekművét. Strausz Kálmán elmondta, hogy a Kolozsvári Opera Zenekara még soha nem játszotta ezt a művet, s Horváth József karnagy úr és zenekarának munkáját a legnagyobb elismerés illeti.

Október 22-én a Sepsiszentgyörgyi Kultúrházban játszottak és énekeltek a művészek, akiknek önfeláldozó hozzáállása mentette meg az előadást. Bent a koncertteremben ugyanis nem tudták bekapcsolni a fűtést, így ott hidegebb volt, mint a szabadban. A karnagy úron kívül előadók és hallgatók egyaránt meleg kabátokba, pulóverekbe burkolózva élték át az előadás élményét. Külön megemlítette mindkét női énekes bravúros teljesítményét. Bátori Éva és Németh Judit mellett Marius Vlad Budoiu és Kováts Kolos, a két férfi szólista is gyönyörű énekével járult hozzá az est meghitt, emelkedett fényéhez.

Még ugyanazon éjjel, az előadást követően hosszú buszozás után térhettek újra nyugovóra a zenészek és énekesek, mert a szállás Székelyudvarhelyen volt. Egy ottani, híresen szép barokk épület, a Szent Miklós templom adott otthont a harmadik fellépésnek, hogy éppen a jeles évforduló napján, október 23-án csendülhessen fel újra a remekmű. Szinte éreztem a borzongást, amikor a karnagy úr elmesélte, hogy a halál pillanatait megéneklő férfihang mellé a templom harangjának kongása társult, felejthetetlen élményt és még nagyobb hangsúlyt adva a mű mondanivalójának, arra késztetve a hallgatóságot, hogy életét végiggondolva, az igaz értékeket megfogalmazva térhessen haza otthonába a magyar együttesek együttműködéséből megszülető felemelő produkció elhangzása után.

Strausz Kálmánt idézve még egy gondolat: A magyar művészek jelenlétéből erőt merítő erdélyi magyar emberek őszintén kérdezték minden pillanatban: Ugye, jöttök még?

Én úgy gondolom, menniük kell…