Emma

Gabriel Fauré

2004.11.01. 00:00

Programkereső

A francia zeneszerző 1845. május 12-én született Pamiers-ban. 1854-től ’64-ig a párizsi École Niedermeyer-ben Saint-Saëns tanítványa, 1866-tól ’70-ig a rennes-i St-Sauveur templom orgonistája volt. 1871-től ismét Párizsban élt, az École Niedermeyer tanára lett, és a St-Honoré d’Eylau és St-Sulpice templomban orgonált.
baf39066-3186-495f-8831-49fde4c24a9e

1877-től a párizsi St-Madeleine templomban karmesterként alkalmazták, ahol 1892-től a zenetanításra is felügyelt. 1896-ban a St-Madeleine karmesteri állása helyett annak orgonistája lett, valamint Massenet utódjaként a párizsi Conservatoire egyik zeneszerzés-osztályának tanára lett, tanítványai (többek között Koechlin, Schmitt, Ravel) révén jelentősen befolyásolta az új francia zene fejlődését. 1903-tól a Figaro zenei tudósítója volt, eközben egyre súlyosbodó fülbetegség gyötörte. 1905-től 1920-ig Dubois utódaként a párizsi Conservatoire igazgatását vállalta. 1924. november 4-én halt meg Párizsban.

Számos kísérőzenét komponált Dumas, Haraucourts, Maeterlinck (Pelléas és Mélisande), Clémenceau, Fauchois műveihez, kórusműveket, Messe de Requiem-et, Apollón-himnuszt, két operát (Prométhée, Pénélope), F-dúr és d-moll szimfóniát, gordonka-, valamint hegedűszonátákat, továbbá Napóleon halálának 100. évfordulójára Chant funéraire-t írt. Számos zongoradarabot és -sorozatot alkotott, Beethoven c-moll és Mozart K. 491-es c-moll zongoraversenyéhez kadenciát komponált. Dalait, főleg ciklusait többek között Verlaine, Lerberghe, Mirmont és Brimont verseire írta.