Olivér

Apokalipszis most

2004.11.02. 00:00

Programkereső

1991, nyár, keleti part, három dörzsölt zenész, jam-session, szerelem első hallásra. Azóta több mint tucatnyi lemez, megszámolhatatlan mennyiségű koncert, és változatlan energiák. Meg persze improvizáció, improvizáció, improvizáció. Röviden ennyi a Medeski, Martin & Wood története.
235991b9-b4be-4640-ad35-e4b9f63802e4

A zongorista John Medeski, a dobos Billy Martin és a bőgős Chris Wood alkotta trió napjaink egyik legprogresszívebb jazz-együttese. Olykor annyira progresszívek, hogy az ortodox jazz-hívek szívesen kipottyantanák őket a nagy közös fészekből: nevezzük zenéjüket bárminek, csak jazznek ne. Medeskiéket szerencsére nem igazán érdekli, hogy melyik skatulyát tartja fenn számukra a jazz-történet: teszik a dolgukat, azaz zenélnek, saját meglepésükre is 13 éve változatlanul együtt.

A telefonszám-gyűjtemények alapján összetákolt haknibandák korában meglehetősen ritka egy valódi „együttes”, s bár Medeskiék is rendszeresen közreműködnek zenészbarátaik produkcióiban, soha nem merült föl, hogy külön folytassák útjukat. Pedig ez az út jó néhány zenei kanyart vett az elmúlt évtizedben: a fúvósszekcióval megtámasztott akusztikus (zongora, bőgő, dob) felállástól a DJ-vel való közös munkán át a legagyamentebb billentyűs és ütős hangszerek kombinációjáig, és ezeknek elborult effektekkel kifacsart hangzásáig elég sok mindent kipróbáltak már. Merthogy lételemük a kísérletezés.

Legújabb lemezükön – End of the World Party (just in case) – is valami olyat próbálnak ki, amit korábban nem: a minden hájjal megkent, Beck és Beastie Boys lemezeket világra segítő DJ és producer, John King (az egyik Dust brother) kezébe adják zenéjüket és fele királyságukat. A felvételek során egy hétig vadul improvizáltak, hogy a mérhetetlen mennyiségű anyagból John Kinggel közösen összevagdossák, kikeverjék, újragondolják, felülírják, áthangszereljék, ami használható. Az így létrejött album különös egyvelege a legkülönbözőbb zenéknek. Sci-fi filmzene, ’70-es évekbeli rock, ős-funk, kis latin beütés és persze a legcsodálatosabb jazz – akár egyetlen számon belül.

Nem lett életük legjobb lemeze, de hát ők szúrták el – ha egy zenekar négy tökéletes albumot ad közre pályafutásának első öt éve során, soha nem fogja utolérni önmagát. Medeski-rajongók számára persze kötelező az új anyag, aki viszont még nem hallotta őket, ne ezzel kezdje az ismerkedést – még megijed tőlük. Nagy baj persze nincs a lemezzel, végiggondolt, színes, szellemes, és ahogy Medeskiéktől megszokhattuk, szinte minden idézőjelesen értendő benne. Az apokalipszis-partyig kiváló hallgatnivaló.

(Medeski, Martin & Wood: End of the World Party (just in case); 2004; EMI-Blue Note; 473666 2)