Kelemen, Klementina

À la recherche du groove perdu

2004.11.10. 00:00

Programkereső

Marc Moulin a gondolkodó jazz-zenészek közé tartozik. Legalábbis meg tudja mondani, hogy mit miért csinál. Legújabb lemezével például szórakoztatni akar. S mivel nem sumákolós fajta, lemezének az Entertainment címet adta. Mindezt ráadásul történetileg is meg tudja indokolni: ő nem muzeológus, akinek célja a jazz hőskorának korhű reprodukálása, hanem minden szempontból élő zenész, aki a ’20-as, ’30-as évek szellemét kívánja feltámasztani. Amikor a jazz még testközelben volt a hallgatókhoz. Vagyis megmozgatta a testüket.
90e837e9-a3a4-4eca-adeb-c0407e3b4c16

A végzettségére nézve politológus Moulin kezdetben mezei jazz-zongoristaként működött, majd az elektronikus jazz felé fordult, főként Miles Daviest követve. 1979-től néhány év erejéig a populárisabb electropop műfajával lépett félre meglehetősen népszerű, Telex névre hallgató zenekarával, majd csend. A ’90-es évek végén aztán szerződést kötött a legendás Blue Note-tal, és megírta élete legsikeresebb albumát (Top Secret, 2001), mellyel majd’ negyven ország több mint százezer jazz-rajongójának szívébe lopta be magát.

Új lemeze az igényesen meghangszerelt, elektronikus alapokra épülő, felhasználóbarát, táncképes jazz rögös útját járja, vagyis azt a vonalat folytatja, melyet előző lemeze megkezdett. Mielőtt az ortodox jazz-rajongók felsóhajtanának, hogy már megint egy tehetséges zenész hatálytalanította a zenei farkastörvényeket a piaciak miatt, talán nem árt felhívni a figyelmet, hogy a lemez sokkal több annál, mint aminek elsőre hallatszik. Tele van utalással, finom iróniával, nagy mesterek előtt futott tiszteletkörökkel. Rögtön az első szám Horace Silvert idézi meg, s az ő hangjával határozza meg a lemez célját: „We'd like to have you all join in with us on this one and help us find the groove.”

És ott vannak Moulin nagyszerű zenészei: érzékeny trombita-szólók (Bert Joris), érzéki énekhang (Christa Jérôme), visszafogott ütőhangszeres játék (Peter Schneider). Meg persze maga Moulin, akinek ismét sikerült egy megbízható, élvezhető, színvonalas lemezt összehoznia. Nem fog beleremegni a jazztörténet, de az is több a semminél, ha néhány újabb hívet szerez a jazznek, vagy egyszerűen csak kellemes perceket szerez a hallgatójának. Ez utóbbira pedig igen nagy az esély.

(Marc Moulin: Entertainment; 2004 EMI-Blue Note; 866472 2)