Cecília

A zsenialitás kötelez

2004.11.19. 00:00

Programkereső

Batta András rektor a Zeneakadémia felújításáról és a jótékony magántőkéről Eladják a Zeneakadémiát? Nyár elején röppent fel először ez a rémhír. Majd "tartotta magát" egészen november elejéig, addig ugyanis csak kósza információkat lehetett tudni a nagy átalakulások előtt álló Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és otthona, a Zeneakadémia jövőjéről, sorsáról. Batta András zenetörténész, az intézmény frissen kinevezett rektora először a Heti Válasznak mondta el, mi állhat a rémhír hátterében, és mi a valóság.
7de6a44d-dff6-487e-8cc7-5c72052672c9

- Mindenekelőtt szögezzük le: a Zeneakadémia nem eladó! - mondja határozottan Batta András a Liszt Ferenc téri rektori szobában. - Az államkincstár tulajdona, a világörökség része. Hihetetlen bolondság még csak gondolni is erre. Ez az épület a magyar zenekultúra legfontosabb fellegvára, sőt, szimbóluma is. Arról nem beszélve, hogy részben ebből az épületből élünk, hiszen hangversenytermeit bérbe adjuk. Ha eladó lenne, most nem ülnénk itt.

- Elődje, Falvai Sándor miért mondott le júniusban?

- A második négyéves ciklusát töltötte az intézmény élén, még egy esztendeje lett volna hátra. Nagy harmóniában dolgoztunk együtt. Tudta, hogy a felsőoktatási törvény módosul, költözés, építkezés, fordulat várható a Zeneakadémia életében, és a változtatásokba, melyeknek az előkészítésében a helyetteseként jelentős szerepet vállaltam, már nem kívánt rektorként belevágni. Átadta nekem a stafétabotot.

- Miért van szükség változtatásokra?

- Először is azért, mert a Zeneakadémia műemlék épületének felújítása elodázhatatlan. Ki kell mondanom: pillanatnyilag életveszélyes állapotban van. Hosszú évek óta zajlik az útkeresés, hogyan lehetne felújítani. Óriási összegbe, a becslések szerint - mai áron - tizenhárommilliárd forintba kerül a rekonstrukció. 2007-ben lesz százéves az épület, vannak vezetékek, amelyeket azóta nem cseréltek ki. Éjjel gyakran felriadok álmomból, hogy valahol tűz ütött ki. Elárulhatom, hogy tavaly nyáron ez majdnem be is következett, valóban el is kezdett füstölni az egyik terem. A pódium bármelyik pillanatban beszakadhat, az elektromos hálózat összeomolhat.

- Van biztosításuk?

- Nincs, hiszen a díja olyan magas, hogy nem fér bele a költségvetésünkbe, az államtól pedig erre nem kapunk támogatást. Lassan hat éve tart a huzavona, hogy a felújításra milyen megoldást lehetne találni. Sok ígéretet kaptunk, el is jutottunk egy tervpályázatig, amely sikeresen lezajlott. A felújítás tervei - a Magyari Éva, Pazár Béla és Potzner Ferenc alkotta csapat munkái - készen állnak.

- Tervek tehát vannak, de honnan lesz pénz?

- Az Oktatási Minisztérium azzal a javaslattal állt elő, hogy keressünk befektetőt, amely a ma oly divatos PPP (Public Private Partnership) konstrukcióban felépít egy számunkra megfelelő épületet, ahová az egyetem a Zeneakadémia felújítása alatt átköltözhet, és amit az állammal közösen bérelünk vissza, fizetünk ki húsz év alatt. Az új épület utána a mi használatunkban marad (a tulajdonjoga részletkérdés), ugyanúgy, mint a megszépülő Zeneakadémia, ahová visszajövünk. Azaz gazdagodunk egy korszerű épülettel. Jelenleg a közbeszerzési eljárásnál tartunk, kiválasztottuk azt az öt céget, amelyet alkalmasnak találtunk a pályázatra. Most zajlik a második kör, várjuk a konkrét ajánlatokat: hol, mennyiért építkeznének. Január végéig meglesz a győztes.

- Szárnyra kapott olyan híresztelés is, hogy más művészeti egyetemmel együtt, esetleg a képzőművészekkel mennének társbérletbe.

- Szó sincs róla. Ez már azért sem lehetséges, mert teljesen mások lennének az épülettel szemben támasztott igényeink.

- Mekkora beruházásról van szó?

- Közel négymilliárdos.

- Mit nyer rajta a befektető? Mit kér cserébe?

- Cserébe semmit, viszont valóban nyer az üzleten, jobban jár, mintha húsz évig ezt a pénzt bármelyik bankban kamatoztatná. Többet kap vissza. Ennyi.

- Nem történhet meg, hogy ottragadnak az új épületben, mert elhúzódik a felújítás, és közben megtetszik valakinek a Liszt Ferenc téri palota?

- Nem, erre jogi garanciák vannak.

- Mikor költöznek?

- Kétezerhét szeptemberéig el kell készülnie az új épületnek, örülünk, ha a Zeneakadémia addig kibírja. Még azon az őszön átköltöznénk, és utána kezdődne meg a felújítás. Nem lehet tovább húzni. Reméljük, két-három év alatt be is fejeződnek a munkálatok, és ismét birtokba vehetjük az épületet.

- Gondolom, hogy a műemlékjelleg miatt minden marad a régiben.

- Sőt! Lesz olyan része, amit az eredeti állapotába állítanak vissza. Például a kisterem hajdan kamaraoperának épült, volt egy kis zenekari árok a színpad előtt, volt vasfüggönye - ezek most újra megszületnek.

- Mi a garancia arra, hogy lesz pénz?

- Úgy látom, hogy az új épület bérlésének ránk eső részleteit fogjuk tudni fizetni. Ettől nem félek. A felújításhoz szükséges pénz előteremtésére pedig az állam tett ígéretet.

- A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem több fővárosi épülettel is rendelkezik. Mi lesz a sorsa az Andrássy úti Régi Zeneakadémiának, a Nagymező utcai Bartók konzervatóriumnak, a Semmelweis utcai tanárképzőnek és a Városligeti fasori kollégiumnak?

- Ezeket nem érintik a változások. Egyébként valamennyi épület a kincstár tulajdona.

- Azt rebesgetik, hogy a tanárképzés majd az új épületbe költözik.

- Ott lenne a helye, egy fedél alatt az egyetemi oktatással. Így a Semmelweis utcai épület valóban felszabadulna. De hangsúlyozom, hogy mi nem szeretnénk feláldozni, csak akkor, ha kényszerhelyzetbe, pénz- vagy időzavarba kerülünk.

- Milyen lesz az új épület?

- Az arculata más lesz, mint a Zeneakadémia többi patinás épületéé. Egy korszerű, kifejezetten a zeneoktatás céljaira készülő épületet kell elképzelni, sok tanteremmel, gyakorlókkal, stúdióval, háromszáz személyes hangversenyteremmel, modern műszaki, audiovizuális berendezésekkel. Valószínűleg az adminisztráció is elköltözne a Liszt Ferenc térről.

- Mi maradna a megszépült Zeneakadémián?

- Továbbra is a palota maradna a fővárosi hangversenyélet központja, ott folyna a mesterképzés, a doktori, a posztgraduális képzés, ott tartanák mesterkurzusaikat a neves hazai és külföldi professzorok.

- Sokan tudni vélik, hogy nem csak az építkezések nyitnak új fejezetet az egyetem életében.

- Pillanatnyilag egy harmincéves elöregedett struktúrában működő intézmény vagyunk. Szemléletváltásra van szükség. Több vezető posztra új emberek jönnek. Fel kell építenünk egy modern menedzsmentet. Ki kell nyitnunk a kapukat, be kell mutatnunk a fiatal tehetségeinket, reklámoznunk kell a diplomahangversenyeinket, rendezvényeket kell szerveznünk, propagandaanyagokat kell készítenünk a külföld számára. Ehhez persze pénzre van szükség.

- Segíthet az új felsőoktatási törvény?

- Az a tapasztalatom, hogy a Zeneakadémiának óriási a presztízse szerte a világon. De itthon, az üzleti világban is. Nagyobb a rangja, mint azt mi belülről gondoljuk, akik látva a gondokat, örökké elégedetlenkedünk. Rengeteg üzletemberrel tárgyaltam, akik szívesen támogatják intézményünket.

- Tehát a magántőke bevonul a felsőoktatásba? Megvalósul az, amiről a politikusok nem tudnak megegyezni. Jó ez a Zeneakadémiának?

- Feltétlenül. A művészeti egyetemek helyzete igen sajátos, hiszen az oktatásnak az egy növendékre jutó fajlagos költsége vagy az egy növendékre jutó tanárok száma - gondoljunk arra, hogy egy hegedűórához egy tanár és egy zongorakísérő is kell - jóval magasabb. A mi egyetemi képzésünkben mintegy 450 diák vesz részt, ehhez jön további 120 külföldi tanuló - ez a szám a többi intézménnyel összehasonlítva nagyon alacsony. Mások tehát az arányok, így ami a nagy egyetemeknek nem jó, az a művészeti oktatásnak kedvez. Egyáltalán nem félek a magántőkétől, sőt, nagy reményeket fűzök hozzá.

- Milyen formában érkezik a magántámogatás?

- Liszt Ferenc, a Zeneakadémia alapítója mondta: "Genie oblige", azaz a zsenialitás kötelez. Nemcsak a muzsikust kötelezi, hogy kibontakoztassa saját tehetségét, hanem mindazokat is, akik ezt elősegíthetik. A közeljövőben létrehozzuk a Genie Oblige Alapítványt, s azt reméljük, hogy hosszú távon ugyanannyi pénzzel tudja támogatni a Zeneakadémia működését, mint az állam. Támogatná a különböző oktatási programokat, ösztöndíjakat adományozna, segítene a hangszerállomány megújításában is. Olvastam egy cikket, hogyan előzte meg a Harvard Oxfordot. Felvettek több tucat menedzsert, és hatalmas reklámtevékenységbe kezdtek. Egy ilyen jellegű kampány az egyetem életét más területeken is felpezsdíti, és a későbbiekben a bérekre is hat, növeli az intézmény tekintélyét. Én attól sem riadok vissza - megfelelő jogi garanciák mellett -, hogy a Zeneakadémia fenntartói testületében helyet kapjanak az alapítvány képviselői.

- Lehet, hogy az ember azt veszi majd észre, hogy koncertek helyett egyre több az esküvő a hangversenyteremben?

- Ha esküvőket akar valaki rendezni, egy hotellánc igazgatótanácsába kér magának széket. Arra, hogy a Zeneakadémia az marad, ami mindig is volt, garancia a mindenkori rektor személye, aki az egyetem tanárai közül kerül ki, és akinek azonosulnia kell az intézmény hagyományaival, munkájával. De meggyőződésem, hogy a leendő igazgatótanács valamennyi tagjának az az érdeke, hogy a Zeneakadémia zeneakadémiaként működjön a lehető legjobban.

- Egységesen támogatja a magyar zenei élet a reformokat?

- Meglepően nagy az összhang. Pályázatomban leírtam a terveimet, így mindenki tudta, mire szavaz. Mindenki óhajtja a változást, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Olyan történelmi pillanatot élünk, amikor van esély a megújulásra. És aminek külön örülök: jártunk Mádl Ferencnél, Magyar Bálintnál, Hiller Istvánnál, Pálinkás Józsefnél, és valamennyien a támogatásukról biztosítottak. Végre van egy ügy, ami nem osztja meg a politikusokat.

- Mégsem lesz könnyű dolga.

- Diákként 1972-ben kezdtem a Zeneakadémia lépcsőit taposni. Végigjártam a szamárlétra összes fokozatát a tudományos gyakornoktól a professzorig, voltam tanszékvezető, majd rektorhelyettes - nekem ez az épület, ez az intézmény az életem. Erős érzelmi kapcsolat fűz hozzá, és olyan felelősséget érzek iránta, mint a családomért.

A százéves palota

A Liszt Ferenc tér 8. szám alatti palota az 1873-ban Liszt Ferenc kezdeményezésére megalapított Zeneakadémia 131 éves történetének harmadik otthona. A tervezés és építkezés ideje alatt három jelentős személyiség állt a vallás- és közoktatásügyi miniszteri poszton: Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert és gróf Apponyi Albert, akik sokat tettek az épület megszületéséért, csakúgy, mint az intézmény élén álló Mihalovich Ödön. Az építkezés 1904- ben kezdődött meg Korb Flóris és Giergl Kálmán építőmesterek tervei szerint, a munkálatokat Reischl Ferenc királyi mérnök ellenőrizte. 1907 áprilisában már készen is volt a szecessziós palota, melynek máig a csodájára járnak. Ezerkétszáz személyes hangversenyterme valóságos ékszerdoboz, akusztikája világhírű. A Budapestre érkező külföldi turisták zöme, ha nem is jut be egy esti hangversenyre, nem hagyja ki, hogy megnézze az épületet. A főhomlokzat központi motívuma Liszt Ferenc bronz ülőszobra, Strobl Alajos alkotása. A házon látható domborművek, reliefek, kariatidák Telcs Ede, Senyei Károly és Maróti Rintel Géza munkái. A főbejárattal szemben vörös márvány díszkút található, a kagylókból és csigákból összeállított groteszk vízköpő maszk körül Róth Miksa által tervezett üvegmozaik látható, amely két angyalpárt ábrázol, felettük a címer, magyar varrottas motívumok kíséretében. Az épület üvegablakainak egy részét szintén Róth Miksa készítette. Az emeleti előcsarnok központi helyén látható Körösfői-Kriesch Aladár S a kik az életet keresik, elzarándokolnak a művészet forrásához, ismertebb nevén A művészet forrása című freskója. A Zeneakadémia palotáját a hetvenes évek végén nyilvánították műemlékké. Homlokzatát 1958-59-ben újították fel, komolyabb rekonstrukcióra azonban nem került sor.