Jolán

Nyissunk békés fejezetet - Fischer Iván válasza Kocsis Zoltánnak

2004.12.01. 00:00

Programkereső

"...az állami szervek nem avatkoznak be a zenekarok nemes versengésébe. Nem tudok arról, hogy akárki az NFZ-t első számúnak, a BFZ-t második számúnak nevezte volna ki, Kocsis erre való hivatkozása érthetetlen" - írja Fischer Iván válaszul arra a Népszabadságban megjelent interjúra, amelyben a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója helyesnek tartja, hogy az NFZ, mint "az ország első számú nemzeti zenekara" nem a Fesztiválzenekarral közösen, hanem egyedül nyitná meg az új Nemzeti Hangversenytermet.

"Békültem eleget" - Jávorszky Béla Szilárd interjúja Kocsis Zoltánnal a Népszabadság 2004. november 27-i számában:

(...) - A tervek szerint januárban beköltözhetnek új helyükre, a Nemzeti Színház mellett felépült Művészetek Palotájába. Sűrűbben fognak ezután Budapesten fellépni? Egyáltalán, ön szerint oda fog szokni a közönség?

- Ez valóban komoly kérdés, hiszen egy új helyszín bevezetése nem megy egyik napról a másikra. Bár a belvárostól kicsit távolabb esik, tömegközlekedési eszközökkel is elég jól megközelíthető, és valamivel könnyebben lehet majd parkolni, mint eddig a Zeneakadémia közelében. A környék infrastruktúrájának mielőbbi kiépítése is sokat segíthet abban, hogy az emberek megkedveljék az épületet, de persze leginkább vonzó programokkal lehet a közönséget odacsábítani. Számunkra nagyon fontos, hogy a zenekarnak lesz végre otthona és normális próbaterme, és megoldódik a kórus elhelyezése is. Kitűnőnek ígérkezik a koncertterem akusztikája. Az első kísérleti előadást egyébként január 8-án tartjuk, és éppen azért választottam Mozart-műsort, mert az ő művein minden lemérhető.

- A Művészetek Palotáját hivatalosan március 14-én a Nemzeti Filharmonikusok nyitják meg. Korábban felmerült, hogy esetleg ezt a Fesztiválzenekarral közösen is megtehetnék. Miért nem lett a kezdeményezésből semmi?

- Bennünket a magyar kormány kért fel arra, hogy mint az ország első számú nemzeti zenekara, nyissuk meg hivatalosan a házat. Ezt mi teljesítjük is. Nem értem, miért kellene a versenyszellemet mindenképpen bevinni oda.

- Sokak szerint ez inkább a békülés jele lehetne, esetleg oldhatná a két zenekar között évek óta tartó, és időnként egymást vádló nyilatkozattól terhelt, feszült légkört.

ac23d018-96bb-4fdc-b374-dfbebdb3ada0

- A békülésnek szerintem elsősorban az ő részükről kellene felém elkezdődnie. Elég sokat békültem már ahhoz, hogy merjek József Attila lenni Babits ellenében. Voltak persze bátortalan lépések a részükről is, de igazából tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Tisztázni kellene, mi történt az elmúlt tíz évben, miért alakult ki ez a helyzet. De úgy érzem, most nem nekem kell lépni. Bebizonyítottam, hogy én is képes vagyok zenekart építeni. Igaz, más struktúrában, hisz ezúttal nem a semmiből tettem, mint annak idején a Fesztiválzenekarnál, hanem egy meglévő, rettenetes tradíciókkal, viselkedési normákkal, dzsentroid magatartással, ultrakonzervatív nézetekkel megterhelt együttesből faragtam egy korszerű, eurokonform együttest, amely gyakorlatilag minden zenei feladatra képes. Már nem csak bombasztikus nagyzenekari műveket (Strausst, Mahlert) tud előadni, de akár huszadik századi zenét is. Úgy érzem tehát, bizonyítottam, ha a Fesztiválzenekarnak valami fontos, kérem, jelentkezzenek.

- Elmondásuk szerint ők már jelentkeztek.

- Nálunk nem. Ők ezt általában vagy a kulturális minisztériumban, vagy a hazai, esetleg külföldi sajtó nyilvánossága előtt teszik meg. De ez csak Hegyeshalomtól erre érdekes, azon túl már senki sem arról beszél, melyik jobb zenekar, mint a másik, hanem arról, hogy milyen jók a magyar zenészek. Örülök a sikereiknek, mert azok így a miénket is erősítik. Más kérdés, hogy részükről időnként elhangoznak olyan kijelentések, amelyek nem fedik egészen a valóságot; hogy máskor egyes nyugati újságírók úgy magyaráznak bele azokba dolgokat, ahogy azt a Fesztiválzenekar vezetői olvasni szeretnék. De félre mindezzel, és tényleg próbáljunk meg a lényegre koncentrálni: a zenélésre.

"Nyissunk békés fejezetet!" - Fischer Iván válasza a Népszabadság 2004. december 1-i számában:

Ez év júniusában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumába kellett mennem, hogy megbeszéljük az oroszországi magyar évad egyik koncertjének részleteit. Itt említette Vass Lajos államtitkár úr, mennyire jó lenne, ha a két nagy zenekar, a Nemzeti Filharmonikusok és a Budapesti Fesztiválzenekar, békés gesztusként, közösen nyitná meg a Nemzeti Koncerttermet. (Mint azóta olvastam, az ötlet Kiss Imrétől, a koncertterem igazgatójától származott). Lelkesen igent mondtam, és ott helyben baráti levelet írtam Kocsis Zoltánnak, jelezve egyetértésemet és reményemet, hogy ő is szépnek tartja majd a közös koncert gondolatát. A levelet átadtam az államtitkár úrnak, aki megígérte, továbbítja.

Sajnos, máig sem kaptam választ levelemre. Sőt szombaton szomorúan olvastam itt a kulturális oldalon a Kocsis Zoltánnal készült, Békültem eleget című interjúban, hogy ő nem fogadja el ezt a kéznyújtást, hanem, mint mondja: "Bennünket a magyar kormány kért fel arra, hogy mint az ország első számú nemzeti zenekara, nyissuk meg hivatalosan a házat. Ezt mi teljesítjük is. Nem értem, miért kellene a versenyszellemet mindenképpen bevinni oda."

Függetlenül attól, hogy a kormány szándékáról eszerint különböző üzeneteket kaptunk, az "ország első számú nemzeti zenekara" kifejezést képtelenségnek tartom. Az állam tudomásom szerint nem rangsorolja művészi együtteseit felülről, politikai döntéssel, nem szól bele a közönség választásába. Lehet, hogy vannak még rendezetlen kérdések, elsősorban a hasonló szerepet betöltő zenekarok támogatásával kapcsolatos súlyos aránytalanságok, de az állami szervek nem avatkoznak be a zenekarok nemes versengésébe. Nem tudok arról, hogy akárki az NFZ-t első számúnak, a BFZ-t második számúnak nevezte volna ki, Kocsis erre való hivatkozása érthetetlen.

Elgondolkodtam az interjú egy másik mondatán is: "Bebizonyítottam, hogy én is képes vagyok zenekart építeni." Ez így van, szükségtelen, hogy Kocsis ezt önmagáról jelentse ki, kollégáimmal együtt látjuk a szép eredményeket, én is szívből gratulálok a sikerekhez. Most azonban Kocsis Zoltánnak egy még nehezebb dolgot kellene bebizonyítania. Azt, hogy el tudja fogadni a feléje nyújtott kezet, hogy nem követel magának többé kivételezett státust, "első számú" titulust, hanem képes arra, hogy egyenrangúként, hasonló feltételekkel éljen együtt zenésztársaival. Szép gesztus lenne közös koncertet tartanunk márciusban. Továbbra is bízom ebben, és javaslom, nyissunk új, békés fejezetet zenekaraink történetében. Nem szükséges egymást legyőzni, sőt számos területen együtt is lehetne működni. Például egyeztethetnénk hosszabb távú terveinket, elkerülendő, hogy egy héten belül ugyanazt a szimfóniát játsszuk, vagy közösen képviselhetnénk egy-egy mindannyiunkat érintő szakmai kérdést. Sokat tehetnénk együtt.

Fischer Iván
Budapesti Fesztiválzenekar
2004. december 1.