Jusztina

Tapssal szavaztak az Országházban

2005.01.10. 00:00

Programkereső

Már öt óra előtt a szalagkorlátig kígyózott a sor a Parlament hatos kapuja előtt január 7-én, pedig a Magyar Virtuózok hangversenye csak hatkor kezdődött. Ám a pénteki program nem csupán a kamarazenekar koncertje miatt volt érdekes. Egy ilyen országházi délután valódi, minőségi turisztikai csomag, amelybe művészettörténeti, kulináris és zenei élvezetek egyaránt beleférnek.
ac3c24a9-7258-4863-9ed3-9662243d2b36

Ebben a sorrendben. A napirend egy könnyed parlamenti sétával kezdődött, idegenvezetéssel, magyarázatokkal, meg egy kis fejetlenséggel, amikor váratlanul két csoportot is ugyanabba a páholyba szeretett volna a kísérője bevinni. Meglepő volt számomra, hogy a vendégek nagy része magyar. A lehetőséggel nem mindenki élt. Volt, aki inkább rögtön a Kupolacsarnokba ment, hogy megtartsa székfoglalóját. A következő programpont egy pohár Tokaji Hárslevelű vagy Furmint elfogyasztása volt az Országház büféjében. Ezt egyhangúlag megszavazta a tisztelt közönség.

Az Országház Üléstermében 386 képviselő foglal helyet, ha mindenki ott van. Más kérdés, hogy a parlamenti közvetítéseket figyelve, néha három nap alatt összesen nem látunk ennyi politikust. A Kupolateremben pénteken este csaknem ennyien voltunk jelen: a háromszáz nézőtéri szék közül egy sem maradt üresen, és akkor még nem számoltuk a zenekar tagjait. Meg az oszlopokon figyelő magyar királyokat, valamint a Szentkoronát. Szóval abszolút határozatképes volt a társaság.

A Magyar Virtuózok Kamarazenekar Vivaldi két gordonkára írt versenyművével kezdte műsorát. Nem számítottam süketszobai hangzásra, mégis meglepett, mennyire elenyésző a Kupolaterem csillapítása. A megszólaló hangok még másodpercekig keringtek valahol Mária Terézia és Mátyás király között, felgyűrűzve egészen a Kupola tizenhat-szirmú lótuszvirágának közepéig. A közönségre aztán úgy szakadtak onnan rá, mint egy érzelmes, nosztalgikus film zenéjének csöppjei.

A zenekar azonban jól vette a lapot. Hogy ne mosódjanak össze a hangok teljesen, nem választottak túl gyors tempókat. Persze ez nem lehet könnyű egy „Virtuózok” névre hallgató együttesnek.

Nem az játszik tisztán, aki mindig mindent elsőre eltalál, hanem aki a leggyorsabban igazít. Lehetőleg a hallgatóság észlelési sebességét is megelőzve, mert akkor a helyes hang élménye a fejünkben felülírja az azt megelőzőt. Szorosan idetartozik az is, hogy ha már egyszer elvétettünk egy fekvésváltást, memorizáljuk, milyen irányban és mennyire tértünk el a megfelelő helytől, és ne ismételjük meg a hibánkat. Faludi Judit mindig a lehető leggyorsabban igazított, Balogh Endre a második tételben egy leheletnyit lemaradt mögötte. „Egész estés szólóját” azonban, A négy évszak támaszszólamát nagyon megbízhatóan és figyelmesen adta elő. Faludi Judit hangképzése jobban tetszett a versenyműben, mint Saint-Saëns Hattyújában. Minden egyes kottafejnek külön ívet adva ugyanis a hangok nem mindig hajlandóak dallammá összeállni.

Feltűnően kevés dolgot intettek a szólisták, akár a csellisták a kettősversenyben, akár Szenthelyi Miklós A négy évszakban. Elinduláskor egyetlen fejmozdulat, majd néha hosszú tételeken át semmi, még a tempóváltásoknál sem. Összeszokott társaság ez, és nem először játsszák a műsort. Számomra rokonszenvesebb is volt ez a gördülékenység, mint amikor A négy évszak egyik tételét a művészeti vezető karmesteri pálcával indította majd gyorsan vonóra váltott.

A Vivaldi-darabokból borzasztóan hiányzott a csembaló. Főleg a szólók hangzottak szokatlanul csak a basszushangok kíséretével. Az akusztikai terep azonban, az egymást követő harmóniahangokból akkordot fűzve, sokat segített a helyzeten. Bájos, hárfaszerű hangszínen szólt a zenekar Saint-Saëns Hattyújának kíséretében és a ráadásként játszott Pizzicato Polkában. Stílusos volt a felütések tréfás megváratása mind itt, mind pedig Brahms V. Magyar táncában.

Nem (csak) a keretes szerkezet kedvéért zárom beszámolómat egy másik sorral, amely most a ruhatár előtt kígyózott. Némileg ugyanis beárnyékolta az este sokarcú művészeti élvezetét az az átlag huszonöt perc, amit a közönségnek a gardrób előtt kellett töltenie. Nem hosszabb, nem rövidebb idő ez, mint egy parlamenti körséta.

(2005. január 7. 18:00 Parlament Kupolaterme – A Magyar Virtuózok Kamarazenekar hangversenye; Vivaldi: Concerto két gordonkára, A négy évszak; Saint-Saëns: A hattyú; km.: Faludi Judit, Balogh Endre (gordonka), Szenthelyi Miklós (hegedű)