Jenő

A karrier húrjain

2005.01.15. 00:00

Programkereső

Arcok - Szalai Antal Két rangos nemzetközi hegedűverseny első díját nyerte el az idén Szalai Antal, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 23 éves hallgatója. Olaszországban a varallói Valsesia Musica versenyen, tavasszal ötvenkét induló közül, Goriziában pedig a Rodolfo Lipizer olasz hegedűművészről elnevezett őszi nemzetközi versenyen indult 38 hegedűs közül ő lett az első, és négy különdíjat, köztük a legvirtuózabb előadásért járót is elnyerte.

Csak az első díj számít! Második vagy harmadik díjjal egy szólista manapság nem sokra megy, mivel nagyon sok a verseny, és még több a tehetséges versenyző. A sikeres szereplés nemcsak szakmai rangot és anyagi elismerést jelent, hanem a karrierépítés lehetőségét is. Zenei pályán versenyzés nélkül ma nehéz érvényesülni. - A koncertszervezők, a zenei menedzserek ott ülnek a nagy nemzetközi versenyeken és a díjazottakat, főleg az első helyezetteket a nagy nyilvánosságot jelentő koncertekre hívják meg. A két idei első díjammal én is sok külföldi meghívást kaptam - mondja Szalai Antal, és elmeséli, hogy legutóbb, amikor Romániában koncertezett, meglepődött azon, hogy a moldáviai határhoz közel, egy isten háta mögötti városban, Bacauban, a hétszáz fős terem zsúfolásig megtelt. - Hatalmas sikert arattunk Ovidiu Balannal, a neves román karmesterrel, akivel az olaszországi Lipizer-versenyen ismerkedtem össze, és aki meghívott erre a vendégszereplésre.

Szalai Antal volt az egyik szólistája a Svájcban augusztusban tartott sioni zenei fesztiválnak is. És meghívója maga a világhírű Shlomo Mintz volt, aki nemrég fedezte fel a fiatal Szalai tehetségét.

- Ehhez a pályához a fegyelmezettségen és a jó idegzeten kívül szerencse is kell. Hiszen Mintz el is dobhatta volna a videokazettámat, amin - Mintz tavalyi budapesti vendégfellépését követő találkozásunk után - a felvételeimet elküldtem neki. De szerencsémre meghallgatta, és tetszett is neki, ezért meghívott Sionba, ahol - az egykor Svájcban élt magyar hegedűművész, a néhai Varga Tibor által alapított nyári fesztiválon és zenei versenyen - Krausz Adrienne zongoraművésszel játszottunk együtt.

Külföldi versenyekben és koncertekben, úgy tűnik, nincs hiány. - Itthon azonban nincs fellépésem, legalábbis nem elegendő - panaszolja a fiatal hegedűművész. A hazai zenei piac túl kicsi ahhoz, hogy több tehetséges zeneművészt foglalkoztatni tudjon.

Magyarországon öt tehetséges szólistából négynek külföldre kell mennie, hogy karriert tudjon csinálni. Régen is sokan elmentek, és a mai napig is sok zenész megy külföldre szerencsét próbálni.

Pinchas Zukermannal, egy másik hírességgel azonban rosszul végződött Szalai kapcsolata. Nem rajta múlt, hogy így történt.

- Már az is rossz ómen volt, hogy pont azon a 2001. szeptember 11-i napon indultam el New Yorkba - kezdi mesélni Szalai az egyévesre tervezett amerikai tanulmányútjának történetét. - Két órával a New York-i leszállás előtt közölte a pilóta, hogy "nem várt események miatt" vissza kell fordulnunk. Manchesterben landoltunk. Ezután hazajöttem, és csak 10 napra rá indulhattam el újra. Nem akartam lemondani arról, hogy megismerjem a világ egyik legnagyobb hegedűművészét, Zukermant. Ez eredetileg zeneakadémiai tanáromnak, Komlós Péternek az ötlete volt, aki 14 éves korom óta tanít, mondván, hogy meg kellene ismernem más zenei technikákat, szemléletmódot is. Zukerman akkor New Yorkban tanított, és én ösztöndíjat kaptam, hogy nála tanulhassak. Sajnos csalódtam benne. A zseni, a nagy művész ugyanis nem tudta, vagy nem akarta átadni azt, amit ő oly egyedülállóan tudott. Lényegében nem volt kedve tanítani.

Átadható, tanítható egyáltalán a művészi játék és tudás? - Bizonyos fokig - mondja Szalai - igen. A nagy művészek közül jó néhányan, illetve az iskolateremtő zenepedagógusok is át tudják adni a technikát és a zenei gondolkodást, vagyis meg tudják magyarázni, miért úgy játszanak egy művet, ahogyan azt eljátsszák.

A hazai zenei piac túl kicsi ahhoz, hogy több tehetséges zeneművészt foglalkoztatni tudjon.

- Miután Zukermanban csalódtam, New Haevenben felkerestem Erick Friedmant, aki Jascha Heifetz tanítványa volt, és a Yale Egyetemen tanított. Friedman igazi hegedűvirtuóz volt, aki, ha nem lett volna korábban egy autóbalesete, akkor a világ legismertebb hegedűsei között lehetett volna. Heifetz kizárólag vele volt hajlandó közös lemezfelvételt készíteni. Friedmant, amikor nála jártam, inspirálta, hogy egy fiatal művész kíváncsi a gondolataira. A három és fél órából félórát hegedültem, és három órát beszélgettünk. Ezalatt a többszörösét tanultam tőle, mint Zukermantól.

Egyébként Eric Friedman karrierjét, aki idén márciusban tüdőrákban halt meg, lényegében egy másik kudarc is kettétörte. Még a hatvanas években történt, amikor Friedman - Heifetz lebeszélése ellenére - elment Moszkvába, hogy részt vegyen a Csajkovszkij nemzetközi hegedűversenyen. Az első díjat azonban nem ő, aki hatodik lett, hanem a zsűri elnöke, David Ojsztrah egyik akkori tanítványa nyerte.

Friedman moszkvai "kudarca" miatt elvesztette amerikai menedzsmentjét is, ami aztán kihatott egész karrierjére.

A "zsűrimaffia" jelenség egyébként ma is létezik. A nemzetközi versenyeken nem ritka, hogy a "tanítványok" nyernek. - Kivételes volt szerencsére ebből a szempontból a Lipizer zenei verseny - állítja Szalai, aki elmondja, hogy a verseny előtt ezúttal egy kérdőívet kellett kitöltenie. Ebben ki kellett jelentenie, hogy egyik zsűritagnak "sem rokona, sem ismerőse".

A kis és közepes versenyek mellett az igazi cél azonban a nagy versenyeken való megmérettetés. A brüsszeli Erzsébet királyné hegedűverseny és a moszkvai Csajkovszkij-verseny is ilyen. Szalai a brüsszeli versenyen szeretne részt venni. Most éppen az Auer Lipót születésének 160. évfordulójára tervezett szentpétervári emlékhangversenyt készíti elő, amelyet 2005. március 10-én az oroszországi magyar kulturális évad keretében tartanak. Szalainak ez a koncert egyébként is a szívügye, mivel a kiváló magyar hegedűművész, Auer Lipót, akit az orosz hegedűiskola alapítójaként is számon tartanak, Jascha Heifetzen kívül Szalainak a legnagyobb példaképe.

- Amikor édesapám, aki szintén hegedűn játszik - hiszen ő több mint 35 éve a Honvéd Művészegyüttes Népi Zenekarának a vezetője - egyszer, nyolcéves koromban hozott haza nekem egy Heifetz-lemezt, a világ kitárult előttem, mivel soha előtte ilyet nem hallottam. Azóta tudom, hogy nekünk, zenészeknek, olyannak kell lennünk, mint a jó színésznek. A zeneszerző által a darabba beírt érzelmeket, örömöt, bánatot, indulatot, szenvedélyt kell eljátszanunk.

"Nővérem kezdett először zenét tanulni, én négyéves voltam, amikor egy kis 16-odos hegedűt kaptam. Csodagyereknek számítottam, de a szüleim felismerték az ezzel járó veszélyeket.Ugyanúgy járattak iskolába, mint a többi gyereket, nem fogadtak mellém magántanárokat, azért hogy én egész nap gyakorolhassak. Nagyon fontos volt a számomra, hogy mindent csinálhattam, amit a többi gyerek.", meséli a fiatal hegedűművész. Legjobb barátjával, a szintén nemzetközi első díjas Balog József zongoraművészszel 8 éves kora óta együtt játszik kamarazenét. Legutóbbi közös felvételük Auer Lipót hegedűművész jubileumára készült el. Szalai Antal a könnyűzenét is kedveli, unokatestvére énekesnő, Király Linda. Sőt az igazi kikapcsolódást a dzsessz jelenti számára. Naponta játszik maga is dzsesszt az otthoni pianínón.