Eufrozina, Kende

Darvas Gábor

2005.01.17. 00:00

Programkereső

1911. január 18-án született a kelet-magyarországi Szatmárnémetiben. Családjával 1918-ban Budapestre költözött, ott végezte gimnáziumi és főiskolai tanulmányait. Kilencéves korától zongorázni tanult, 1926-tól 1932-ig a budapesti Zeneakadémia növendéke volt, ahol előbb a fagott (1926-28), majd a zeneszerzés szakot végezte el (1929-32), utóbbin Kodály Zoltán növendéke volt.
339491e8-9184-4f9b-b859-5e113073c7ea

A harmincas években zenekari szerzeményeit hangversenyen és a Magyar Rádióban mutatták be. 1939-ben Dél-Amerikába, Chilébe emigrált, ahol Erich Kleiber karmester mellett dolgozott, valamint zenei folyóiratokban tudományos igényű cikkeket publikált.

1948-as hazatérését követően műsorszerkesztő lett a Magyar Rádiónál, majd ugyanitt komolyzenei lektor 1953-60-ig. Szerzői tevékenységét 1951-ben újította fel; a komponáláson kívül az európai múlt zenei értékeinek feltárásával és közreadásával, feldolgozásával és hangszerelésével valamint szakkönyvek írásával foglalkozott. 1955-ben Erkel-díjjal tűntették ki. Két éven keresztül a Zeneműkiadó Vállalat főszerkesztője, 1957-59 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat művészeti igazgatója volt. 1960-72-ig az Artisjus Szerzői Jogvédő Hivatal zenei szakértője volt. 1985. február 18-án hunyt el.

Zeneszerzői alkotói tevékenység élete utolsó két évtizedére jellemző leginkább. Zenekari műve, az Improvisations symphoniques nyitja meg a sort 1963-ban, ezt követi a Sectio Aurea 1964-ben. Darabjai nagy része magnószalagra íródott (Preludium – 1970; Reminiszcenciák – 1979), párosítva ütőhangszerekkel (Magánzárka – 1973) vagy énekhangokkal (A torony – 1984; Passiózene – 1978). Átdolgozásai közül legjelentősebbek Bakfark Bálint 3 lantfantáziájának, illetve Liszt-műveknek szimfonikus zenekari átiratai.

Fontos zenei írásai: A totemzenétől a hegedűversenyig (1977); A zene Bachtól napjainkig (1981); Évezredek hangszerei (1961, 1975).