Emma

Szép, romantikus Hazay Tibor-emlékkoncert

2005.02.01. 00:00

Programkereső

nyolcvanas években egy budapesti zeneakadémista vagy konzervatóriumi növendék számára cseppet sem volt egyszerű nyugat-európai ösztöndíjat szerezni. Ebben az időben – és később is – sokak számára nagyon fontos lehetőséget jelentettek azok a meghívások, melyek az európai hírű Freiburgi Zeneakadémiáról érkeztek egy-egy mesterkurzusra vagy több szemeszterre.

E meghívások feladója Hazay Tibor professzor úr volt, aki évtizedek alatt több tucat kiváló zongoristát nevelt fel Freiburgban. Hazay az 1956-os forradalom idején, tizenkilenc évesen hagyta el Magyarországot, művészi pályája Svájcba, majd Németországba vezette, s miközben – főleg romantikus kompozíciók hűséges és hiteles tolmácsolójaként – a pódiumon is sikert aratott, mind fontosabbá vált számára a tanítás. Mivel én is abban az időben voltam konzis, majd zeneakadémista, személyes tapasztalatból tudom: növendékei rajongtak érte. Tanári erényei mellett valószínűleg azért is, mert távol állt tőle minden intrika, hatalmi harc és személyeskedés. Mindenkihez nyitottan, előítéletek nélkül, sőt szeretettel közeledett, ami a művészvilágban sem túl gyakori.

Hazay Tibor már egy éve nincs közöttünk. Gyerekkori barátja, Schweitzer Katalin zongoraművész-tanár kezdeményezésére egykori freiburgi növendékei adtak emlékkoncertet a Vörösmarty utcai Régi Zeneakadémián, s ezen a matinéhangversenyen is a romantikus muzsika került középpontba. Elsőként Emődy Nóra és férje, az egyiptomi Ahmed Abou-Zahra – akik a kilencvenes évek vége óta Horus Piano Duo néven járják a világot – Brahms Variációk egy Schumann-témára című négykezesét szólaltatta meg. Németh Zsolt egy Liszt-darabot, a Transzcendens etűdök sorozatából való, ritkán hallható Esti harmóniákat játszotta, Gács Anikó pedig a chopini életmű egyik legnépszerűbb darabját, a b-moll scherzót. Felcsendült Schumann dalciklusának, a Dichterliebének néhány részlete is Gulyás Dénes és Hámori Angelika ihletett előadásában. A hangversenyt egy újabb zongorakettős foglalta keretbe: a Svájcban élő Soós Adrienne és Ivo Haag Schubert poétikus szépségű f-moll fantáziáját játszotta. A szomorú alkalom ellenére szép és már-már derűs hangulatú koncertet hallottunk: Hazay Tibor szellemi öröksége, a zenélés öröme sugárzott az interpretációkból. Ez pedig fontosabb, mint napjaink ünnepelt "gépzongoristáinak" technikailag kifogástalan, de sokszor üres virtuozitása.