Móric

A shime-daiko és az atarigane virtuózai

2005.02.08. 00:00

Programkereső

Fülszöveg Tizenegy és fél év telt el azóta, hogy Masa Ogawa japán ütőhangszeres művész megalapította saját együttesét, a Wadaiko Yamatót, amely egy ideje már csak Yamato néven járja a világot, s arat zajos sikert Los Angelestől Londonig, New Yorktól Párizsig.

A Yamato nem egyszerűen zenekar, hanem egy olyan különös társulat, melynek tagjai valamennyien egy Asuka nevű kis faluban élnek és dolgoznak: próbálnak, erőnléti edzéseket és lelkigyakorlatokat tartanak. Ehhez az "ősközösségi" állapothoz filozófiát is gyártottak maguknak: interjúkban sokszor elmesélték, hogy dobjaik ősi ritmusa "a szívdobogás hangját mint az élet lüktetését visszhangozza. Amikor dobolunk – mondogatja Masa Ogawa –, az élet ritmusának erejét és melegségét érezzük, mely a Föld minden zugában felfedezhető".

A szívdobogásról és az élet lüktetéséről szóló filozófiai fejtegetést sokan egyszerű PR-fogásnak minősítik, a japán ütősök elképesztő virtuozitását azonban senki sem kérdőjelezi meg. Ráadásul az embernagyságú dobokon való gyors és erőteljes játék rendkívüli fizikai erőfeszítést is követel – ehhez kellenek az edzések. Az elmúlt bő évtizedben a Yamato csaknem ezerszer lépett színpadra, s előadásait több mint egymillió ember látta. Az első években csak a Távol-Keleten koncerteztek a zenészek, majd 1998-ban egy ügyes impresszárió meghívta őket Európába, ahol rövid idő alatt hetven koncertet adtak Nagy-Britanniában, Belgiumban, Hollandiában, Németországban és Ausztriában. Azóta megjárták Észak- és Dél-Amerikát, Indiát, Srí Lankát és Bangladest, Angliába többször is visszahívták őket, s nem győznek eleget tenni az újabb és újabb turnémeghívásoknak.

A mai és holnap esti koncert látogatói a fergetegesnek ígérkező ütős show mellett a hangszerekben is gyönyörködhetnek. A shime-daiko például kötélhúros dobot jelent, míg az atarigane egy olyan kézi gong, amelyet zsinórral felfüggesztenek, és szarvasagancsból készült kalapáccsal ütnek. A hangzást az ütősök mellett shinobue (bambuszfuvola), shamisen (bendzsószerű pengetős hangszer) és koto, vagyis japán "citera" is színesíti.