Máté, Mirella

Emléktöredékek Leonard Cohentől

2005.02.10. 00:00

Programkereső

Fülszöveg A hatvanas–hetvenes évek legendás kanadai költője és énekmondója, az itthon is sokak számára kedves Leonard Cohen régóta fontolgatja, hogy visszavonul az előadóművészettől, és nem készít több lemezt. A kilencvenes években hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől, egy buddhista kolostorban élt, és – amellett, hogy gasztronómiai szenvedélyének, konkrétan a főzésnek hódolt – megint rengeteget írt: verseket, különös hangulatú emlékiratokat, novellaszerű töredékeket.

2001-ben aztán, sokak meglepetésére és örömére, felbukkant egy kifejezetten jól sikerült új stúdióalbummal (Ten New Songs), amihez egy csaknem negyedszázados koncertfelvétel (Field Commander Cohen) és egy összegző dupla válogatás (The Essential Leonard Cohen) is csatlakozott. Aztán megint csend, de most, három és fél év múltán itt a folytatás (s könnyen lehet, hogy a befejezés): a Dear Heather című CD tizenkét dala. Sokrétegű élettapasztalatot összegző és mégis roppant egységes, szervesen felépített zenei matéria a hetvenéves művésztől.

Új vonás, hogy a Dear Heather – jó néhány korábbi Cohen-produkcióval ellentétben – nem "one man show", hanem csapatmunka eredménye. A Ten New Songs zenei arculatát meghatározó Sharon Robinson most is itt van társszerzőként és hangszerelőként, de Leanne Ungar is több mint egyszerű hangmérnök: alighanem ő az egész lemez zenei producere. Cohen pedig mesél, már-már azt mondanám, hogy nosztalgiázik, de mégsem, mert előadásmódja annyira nélkülöz minden szentimentális felhangot. Inkább csak sorolja a rövidebb-hosszabb régi történeteket, többnyire rezignáltan, csendesen, de mégis indulattól fűtötten. Felütésként rögtön egy Byron-vers (Go No More A-Roving), utána saját szövegek, köztük a szeptember 11-re utaló On That Day. Az egyik csúcspont a Villanelle For Our Time című Frank Scott-költemény, amelyet Cohen először elszaval, aztán a rá oly jellemző énekbeszéddel tolmácsol, végül Anjani Thomas hangját kölcsönzi Scott soraihoz. A vége felé (To A Teacher, The Faith) egyre emelkedettebb témák jönnek, majd különös, elefánt a porcelánboltban típusú befejezésként egy countrysláger (Tennessee Waltz), egy 1985-ös koncertfelvételről.

Leonard Cohen utolsó (?) lemeze. Beavatottaknak kötelező, de külsősöknek sem árt ízlelgetni.