Vilhelmina

Petrovics Emil hetvenöt éves

2005.02.11. 00:00

Programkereső

Negyvenkét évvel ezelőtt Negyvenkét évvel ezelőtt, a C’est la guerre című egyfelvonásos operával robbant be a magyar zenei (köz)életbe egy fiatal komponista, Petrovics Emil. Életműve az elmúlt évtizedekben stilárisan és műfajilag is jelentősen gazdagodott, de a C’est la guerre mindmáig talán a legfontosabb darabja. Vérbeli opera, tragikus és megható zenedráma, amelyhez fogható Magyarországon nem sok született.

"Magam is elcsodálkozom – mondta –, hogy kezdő zeneszerzőként honnan tudtam ilyen sokat az életről, a színpadról, a fájdalomról és a keserűségről. A válasz szinte magától adódik: kamasz voltam a második világháború idején, s a megélt élmények, a háborúban elkerülhetetlen személyes mozzanatok gyorsan érlelik az embert… Amikor megírtam a C’est la guerre-t, emlékművet akartam állítani a háborúnak, az emberi kiszolgáltatottságnak. Szomorúan látom, hogy máig sem vesztett aktualitásából: nem emlékmű, hanem figyelmeztetés az emberiségnek."

A jugoszláviai Nagybecskerekről származó Petrovics – bár a családjában voltak tehetséges zenészek – sokáig nem akart muzsikus lenni; francia–magyar szakos tanárnak vagy újságírónak készült. Mégis konzervatóriumba felvételizett, ahol Sugár Rezső, majd a Zeneakadémián Farkas Ferenc növendéke volt. Pályáját végigkíséri a tanítás, a vokális művek – az operák mellett oratóriumok, kantáták, dalok, kórusok –, illetve a színház iránti vonzódás. A hatvanas évek elején Szinetár Miklóssal együtt vezette a Petőfi Színházat, 1986-ban pedig felkérték a Magyar Állami Operaház főigazgatójának. Nagy lendülettel vetette magát a munkába, s el is ért bizonyos részeredményeket, de aztán belefáradt a napi tizennégy-tizenhat órás szélmalomharcba, és a végén egészségileg is összeomlott.

A kilencvenes évek a fizikai és szellemi újjászületés időszaka volt Petrovics Emil pályáján. Újult erővel komponált: megszületett a II. vonósnégyes, a Szabó Lőrinc- és a József Attila-kantáta, a Pygmalion, a Zongoraverseny, a II. szimfónia.

Új alkotásainak nemcsak a bemutatóján, hanem a próbáin is részt vesz, konzultál, tanácsokat ad, mert hisz az előadókkal közös, kreatív munkában. 1996-tól újra művészeti tanácsadó, 2002 óta pedig főzeneigazgató az Operaházban, amely – a változatosság kedvéért – most is nehézségekkel küzd. Érzékenyen figyeli az előadásokat, a publikum reakcióit, fő feladatának "az utódok nevelését és a művészi felelősségtudat ébren tartását" tekinti.
Petrovics Emil ma 75 éves.