Olivér

Új tudományágat teremtett

2005.02.12. 00:00

Programkereső

Ujfalussy József 85 éves A mi nemzedékünk, a hetvenes zenetörténészeké, bár Kodálynál, Szabolcsinál, Bárdosnál, Barthánál végezte tanulmányait, Ujfalussy Józsefet is tanárának tekintette.

Elsősorban azért, mert ő egy távolabbi, nagyon tiszteletreméltó diszciplínából, a klasszika-filológiából érkezett a zenetudomány területére, másodsorban azért, mert bravúros módon kapcsolta össze onnan hozott tudását a gyakorlati zenéléssel, a zeneelmélettel és az esztétikával. 1962-ben olyan munkát tett le a zenetudomány asztalára A valóság zenei képe címmel, amely tudományok kombinációja révén hazánkban maga is új diszciplínát teremtett: eszközöket arra, hogy a zenét a többi művészettel együtt, a programzene és az abszolút zene szimplifikált szembeállítását meghaladva lehessen vizsgálni. Rá is sütötték a meggyőződéses párton kívüli Ujfalussyra a marxista esztétika bélyegét, de a könyvében és számos egyéb tanulmányában megfogalmazott "zenei jelentéstan" erősebbnek bizonyult a marxizmusnál, és tulajdonképpen az új, világszerte terjedő esztétikai gondolkodás, a szemiotika felé nyitott kaput.

A Kossuth-díjat azonban Ujfalussy az 1965-ben publikált Bartók-könyvére kapta, az első és azóta sem meghaladott komplex magyar nyelvű Bartók-biográfiára, mely az életutat és az alkotói fejlődést szerves egységben ábrázolja. Számos újabb kiadása és idegen nyelvű verziója látott napvilágot ennek a könyvnek, jól reprezentálva, hogy a magyar Bartók-kutatásban a filológia és az analitika mellett egy ilyen centrális irányzat is nagy szerepet játszik, méltó képet festve a zeneszerzőről mind a szakemberek, mind pedig a művelt érdeklődők számára.

Ezzel Ujfalussy életművének két vezértémáját emeltem ki, de az ő esetében a kiválasztás nagyon nehéz feladat, mert tudósi mivoltának legfőbb jellemvonása a sokoldalúság. Életműve a köz szolgálatában eltöltött csaknem hat évtized alatt született meg. Ujfalussy ugyanis 1948-ban már ott volt a háború után kibontakozó zenei élet egyik legfontosabb irányító posztján, a Művelődésügyi Minisztériumban. Onnan 1955-ben került a Zeneművészeti Főiskolára, ahol kerek ötven éven keresztül tanított - és tanít még ma is professor emeritusként. Tanítványai nemcsak előadásának szép magyarságáért szeretik, hanem elképesztő zenei memóriájáért is respektálják; odalép a zongorához, és a zeneirodalom legkülönbözőbb korszakaiból idéz teljes részleteket.

Közben 1980-tól kilenc éven keresztül volt az egyetemmé előlépett intézmény rektora. Ám ezt megelőzően és ez után is vezetői pozíciókba került: Szabolcsi Bence 1973-ban bekövetkezett halála után ő lett a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatója, 1985-től 1993-ig pedig Berend T. Iván és Kosáry Domokos mellett az Akadémia alelnöki tisztét is betöltötte. Ennek persze előzménye és feltétele volt, hogy az Akadémia 1973-ban levelező taggá, 1985-ben pedig rendes taggá választotta.

Érdekes és jellemző, hogy a magyar zeneéletnek ez a vezető személyisége milyen hűséges maradt szülővárosához, Debrecenhez, és az ott magába szívott református "cívis" szellemhez. Életéről, tanulmányairól szólva nincs olyan alkalom, hogy ne hozná szóba az ott kapott, életre szóló alapozást: középiskolai tanulmányait a Református Kollégium gimnáziumában, zenedei tanárát, Szabó Emilt, egyetemi tanárát, Szabó Árpádot, akinél Homérosz-témával doktorált.

Ujfalussy életútját jelentős kitüntetések és díjak jelölik: az Erkel- és Kossuth-díj után az Apáczai Csere János-díj, a Herder-díj, az Eötvös József-díj, valamint megtisztelő tagságok az Európai Tudományok Akadémiáján, a Nemzetközi Esztétikai Szövetségben. Ő maga azonban nem ezekre büszke, hanem zeneakadémiai oktatásának csírázó eredményeire. Ahogyan megfogalmazta: "Arra vagyok a legbüszkébb, hogy talán sikerült időről időre megfertőznöm néhány fiatal embert egy olyan szemlélet- és gondolkodásmóddal, amelyet az esztétika sugall. Tehát hogy a zene több puszta mesterségnél, hogy nemcsak fújjuk, vonjuk, húzzuk a hangszert, hanem hogy amit csinálunk, annak valamilyen jelentése is van."

Szívből gratulálunk Ujfalussy akadémikusnak ehhez a tartalmas élethez, és nyolcvanötödik születésnapján azt kívánjuk, hogy mostani - korát meghazudtoló - frissességével tanítsa még fiataljainkat sokáig.