Erzsébet

Hans von Bülow

2005.02.14. 00:00

Programkereső

A német karmester, zongorista és zeneszerző 1830. január 8-án született Drezdában. Kilenc éves korától Friedrich Wieck, R. Schumann apósa tanította zongorázni. További tanulmányait Drezdában és Lipcsében folytatta. 1850-ben jelen volt Weimarban a Lohengrin Liszt által dirigált ősbemutatóján, s ennek hatására abbahagyta jogi tanulmányait. 1851-től Liszt weimari zongoraosztályába járt, valamint vezénylést is tanult a mestertől.
dc9fb4d7-bd4a-4706-834f-0b0929dd1d46

1855-től Berlinben tanított és zongoraművészként turnézott. 1864-ben München főzeneigazgatójává nevezték ki. Itt ő mutatta be Wagner Trisztán és Izoldáját (1865) és a Nürnbergi mesterdalnokokat (1868). 1857-ben feleségül vette Liszt lányát, Cosimát, de 1867-ben Cosima – a Bülow által is nagyra tartott – R. Wagner iránt fellángoló szerelme miatt elváltak. (Ennek ellenére Bülow továbbra is csodálta Wagner művészetét.)

1869-ben távozott Münchenből. 1872-től újra turnézott, 1873-ben Angliában, 1875-76-ban pedig az USA-ban koncertezett. Elsők közt ismerte fel Csajkovszkij tehetségét; Bostonban bemutatta az orosz komponista neki ajánlott I. zongoraversenyét. 1878-tól Hannoverben volt főzeneigazgató, de egy vita miatt 1880-ban Meiningenbe ment, ahol a városi zenekart Európa egyik legjobb együttesévé fejlesztette. Bülow J. Brahms pártolója és személyes jóbarátja volt, a komponista negyvennyolc Meiningen számára komponált művét (többek között a IV. szimfóniát és az I. zongoraversenyt) mutatta be.

1882-ben feleségül vette Marie Schanzert, aki életrajzot írt róla és kiadta leveleit. Ezt követően ismét turnézott, valamint Frankfurtban Raff konzervatóriumában, Berlinben pedig Klindworth zongoraiskolájában tanított. Többször lépett fel vendégkarmesterként a berlini és a hamburgi operaházban. Az 1890-es években elmebaj hatalmasodott el rajta. 1893-ban visszavonult a nyilvánosságtól, és Kairóban kezeltette magát. 1894. február 12-én halt meg.

Kiemelkedő és elismert karmesteri és zongorista tevékenysége mellett Bach, Beethoven, Chopin, Cramer, Domenico Scarlatti, Weber és mások zongoraműveit is kiadta. Liszt stílusához közel álló zongoradarabokat, Shakespeare Julius Caesar c. drámájához kísérőzenét, egy zenekari balladát (Der Sängers Fluch), egy szimfonikus költeményt (Nirwana) és négy zenekari karakterdarabot komponált.