Katalin

Ahány rózsa, annyi szál…

2005.02.15. 00:00

Programkereső

Színes album. Már a könyvkereskedés, hanglemezbolt polcán gusztusosan illegeti-billegeti magát: vegyél le, lapozz fel, vegyél meg! És ha az ember enged a csábításnak, és érte nyúl, akkor bizony már nehéz szívvel teszi vissza a művészi igénnyel kidolgozott CD-tokot és a hozzá tartozó verses füzetet. Palya Bea Álom-álom, kitalálom című kiadványát Vogronics Zsuzsanna illusztrációi díszítik derűt és életerőt árasztva.

Ha hiszünk első benyomásunknak, a kosárba süllyesztjük, hazavisszük és meghallgatjuk a CD-t, hamar bebizonyosodik, hogy ezzel az albummal nem csak a szem, hanem a fül is tarka-barka élményben részesül. Palya Bea, Gryllus Samu, Bolya Mátyás, valamint Szokolay Dongó Balázs, Fassang László és Sebő Ferenc egyaránt a készítői között vannak. Meg egy kicsit Boris Vian, Balassi Bálint és Szinbád. Illetve az Éj Királynője – boszorkány képében.

A borítón műfaji meghatározásként csupán ennyi szerepel: „énekelt mese”. Ahogy a fenti hevenyészett névsorból kiderül, nincs is ennél egyszerűbb és helyesebb. Hiszen magyar és bengáli népdalok éppúgy megtalálhatóak a felvételen, mint barokkot evokáló tánczene csembalóval, cigány szájbőgő, indiai motívumok és jazzelemek.

A különböző alkotórészek együtt pikáns, új és összetéveszthetetlenül palyabeás zenei nyelvet alkotnak. Egymásba torkollásuk néhol különösen izgalmas zenei pillanatokat hoz létre. A kastély énekmondója (Sebő Ferenc) dalának végén kimondottam frappánsan színeződik a duda- és tekerőlant-kíséret motívuma rizsporos csembalómuzsikává. Amelynek a segítségével a francia táncmester (Fazekas Gergő) tititák és tánclépések bűvös nyelvén kommunikál a rózsáját kereső lánnyal, Mirával (Palya Bea). A Laci bácsi című kezdődalban, akárcsak egy valódi operanyitányban az album több rétege is megjelenik azonos dallam alatt. Mordentekkel, prallerekkel fűszerezett csembaló, tanpura, tekerőlant, tilinkó és szájbőgő jól megfér egymással.

Számomra a tizedik dal, a Jazzclub az egyetlen, amely nem csak a történet, hanem a zene folyamatából is kilóg. Ez az a szám, ami már nem „kicsiknek és nagyoknak” szól – ahogyan a borító ígéri –, hanem egyértelműen az utóbbiaknak. Persze nem baj, ha egy gyerek hall Boris Vianról meg a koktélzongoráról – majd eljön az az idő, hogy meg is érti.

Az a sok apró kedvesség és figyelmesség, amely azonban a gyerekek és az érzékeny lelkű felnőttek arcára biztosan mosolyt rajzol, feledtetik ezt a kitérőt. A nyitányban a kis megtorpanás az „elvesztettem a rózsámat, megyek megkeresni” szövegrésznél, az Induljunk hát című dalban a ritmikai és dallami buckák a „hosszú, kacskaringós, tekerentyűs, hepehupás” úton mind-mind a szöveg és a hallgatóság szeretetének gesztusai. És a találékonyságé.

8999c3a0-fa8a-478b-a874-784b205238b8

Mint ahogy az is, hogy a boszorkány (Füri Anna), amikor a történet szerint ellopja Mira rózsáját („benne lakott a Szerelem”) az Éj Királynőjéhez hasonló futamot vág ki fölfelé. Bukása pedig ugyanannak a dallamíznek a fejre állításával és lezuhanásával jelenik meg. A második dal ritmikája szinte láttatja, ahogy a kacér Mira bő, virágos szoknyás csípőjét kelletve, „szempilláit pillogtatva” végigvonul kiskertjén. „Ahány rózsa, annyi szál, mind a derekamra száll” – énekli Palya Bea és hangja népies, de nem préselt vagy erőltetett. Magától értetődő. Szép pillanat, amikor az Áldásban egy gyermekmondóka hangkészletével megelégedő rigmusból paszujfaként nő ki a Segélj el Uram Isten kezdetű népdal. És ahogy többszólamúvá válik, tényleg az égig ér.

A különböző jelenetek laza fűzére történetet alkot. Inkább éneket, mint mesét. Szerelemről, küzdelemről, útkeresésről, álmodozásról, való és képzelt világról, felnőtté válásról, Palya Beáról. Emberek és kultúrák egymásra találásáról.

(Palya Bea: Álom-álom, kitalálom – énekelt mese kicsiknek és nagyoknak; Gryllus Samu, Bolya Mátyás, Füri Anna, Sebő Ferenc, Fazekas Gergely, Szabó Dániel, Daróczi Ágnes, Szokolay Dongó Balázs, Novák Csaba, Dés András, Fassang László, Nyíri László; 2004, Gryllus Kft.)