Móric

Munkára jelentkezett Győriványi az Operában

2005.02.16. 00:00

Programkereső

Jogerős ítéletével a bíróság visszahelyezte közalkalmazotti, karmesteri állásába Győriványi Ráth Györgyöt, aki az ítélet másnapján reggel munkára jelentkezett a Magyar Állami Operaházban. Győriványit 2001-ben nevezték ki ott főzeneigazgatónak, ez együtt járt egy karmesteri munkaviszonnyal is. Felmentésében 2002-ben Görgey Gábor akkori kulturális miniszter hét indokot sorolt fel. A bíróság ebből első fokon három pontot talált indokoltnak, másodfokon már csak egyet. A bíró szerint nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a karmester korábban nemzetközi fellépti díjának felét, egymillió forint gázsit kért esténként.

A színházi időszámítás szerint hajnali kilenc előtt néhány perccel álmatag kóristák, irodisták, kürtösök és táncosok szállingóznak az Andrássy úti zenepalotába az oldalsó művészbejárónál. A szemközti műhelyházból egy-egy mesterember fut át az Operaházba, ahol nagy a sürgés-forgás: tízkor a pénteki Don Carlos-előadás próbája kezdődik a színpadon, igencsak elnagyolt díszletjelzésben. Szombaton premier lesz az Erkelben, szóval a házban van téma bőven, megy a liftben a suskus tehetségtelen énekesekről, ostoba rendezőkről, idióta koncepciókról, kirúgásokról, sztárgázsikról. Még csak tíz perce vagyok benn, és máris mindent tudok a világról. Ennyi elég megérteni, miért ez a ház gúnyneve: Magyar Állami Viperaház. Naná.

Vissza a portára. "Egyik pillanatban ez a főnök, aztán máris itt a másik, így van ez. Nem így van?" - hallom a folyosón. Aztán kék személyautó áll meg a felhajtón, mintha mindössze pár percre érkezett volna, úgy hagyja ott a kocsit Fülöp Attila művészeti főtitkár. Mint hamarosan kiderül, történetünk egyik főszereplője. Aztán egyszer csak fekete háromnegyedes kabátok tűnnek fel a tolldzsekis énekkari tagok között, messziről látszanak Győriványiék a szitáló hóesésben. Még egy gyors kitérő a parkolóórához - biztos, ami biztos. Aztán irány az oldalajtó, be az operába.

- Jó reggelt kívánok - így Győriványi a biztonsági szolgálathoz. - Ugye beengednek? Szeretném fölvenni a munkát. Persze igazgató úr, már vártuk - válaszol a bűbájos portásnéni. Máris tárul a távvezérelt csapóajtó, majdnem olyan hangja van, mint régen a metróban. Ám ebben a pillanatban előkerül egy fehér sajtcetli is, néhány régi barát üzenete az örömről, a várakozásról, a támogatásról - ahogyan kivehető a portásnéni felolvasásából.

- Már tegnap is rengetegen fölhívtak - így Győriványi, majd az ügyvéd lép be a kapun büszke, csillogó szemekkel: "Nem Győriványi úr az első, akit visszahozok ebbe a házba." Föl az első emeletre, a direktorhoz, ám Szinetár Miklós irodájában a főtitkár várja az egykori főzeneigazgatót.

- Óh, mennyi paparazzót hoztál magaddal - mondja igen széles mosollyal mégis a két lencsének biccentve Fülöp Attila, közben barátias, forró kézfogás, államférfiak sem tudják ezt szebben. "Kérlek szépen, abban a pillanatban, hogy megkaptuk a bíróságtól az írásbeli végzést, kérsz a Szinetár úrtól egy időpontot, természetesen fogad. Petrovics Emil főzeneigazgató be fog osztani téged, mert karmesterként helyeztek vissza. Szívesen látunk. Úgy emlékszem egyébként, amikor ez az egész cirkusz kialakult, Szinetár úr felajánlotta neked, hogy dirigálhatsz nálunk. Természetesen megfelelő gázsiért, nem egymillióért esténként." Győriványi úgy válaszol, a gázsiját majd megbeszélik később, most vegyék fel a jegyzőkönyvet.

Egyre nagyobb pezsgés van az épületben, a büféfolyosón mindenki a régi-új tagról beszél. Hallottad, hogy megnyerte a pert? Másodfokon? Remek új kollégánk van, örüljél! És most mi lesz itt, karmester? Dehogyis, azonnal visszafokozzák majd korrepetítornak.

- Sokba kerülne a színháznak ez - véli a felvetésről a karmester ügyvédje. Győriványi pedig fantasztikus városok nevét sorolja, amikor arról kérdezem, mit csinált az elmúlt három évben. Némi iróniával mondja, nem hiszi, hogy minden felkérését vissza kellene mondania azért, mert azonnal elhalmozzák feladatokkal az Operában.