Vilhelmina

Batta András rektori pályázata

2005.02.17. 00:00

Programkereső

Talán egyetlen személycserét sem övezett az utóbbi években annyi várakozásteljes figyelem, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem új rektorának tavalyi év végi hivatalba lépését. Az alábbiakban a Fidelio olvasói Batta András zenetörténész rektori pályázatának teljes, csonkítatlan szövegét olvashatják.

Dr. Magyar Bálint Oktatási Miniszter Úrnak

Tisztelt Miniszter Úr!

Tisztelettel megpályázom a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektori megbízatásának ellátását. Vezetői koncepciómat az alábbiakban foglalom össze.

VEZETŐI KONCEPCIÓ

Történelmi pillanat

Úgy érzem, történelmi fordulópont pillanatában pályázom meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektori megbízatásának ellátását. A csatlakozás az Európai Unióhoz, s ezáltal az Európai Felsőoktatási Térhez és az Európai Kutatási Térséghez – s hadd tegyem rögtön hozzá: zenei élethez – , a „Bolognai”-egyezmény irányelveinek megvalósulása s a küszöbön álló törvény, mely a felsőoktatás működését és koncepcióját gyökeresen megújítani hívatott, olyan környezetet teremtenek a magyar felsőoktatási intézmények, köztük a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem számára, hogy egy most pályázó rektor nem lehet más, mint reformer.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem reformját huszonöt éves zenetörténet tanári és két éves tanszékvezetői (Zenetudományi Tanszék), illetve rektorhelyettesi szolgálatom tapasztalatai alapján szükségesnek, sőt elengedhetetlennek tartom. A megújulás „partitúrájának” kidolgozását és megvalósítását kollegáim és diákjaink élén vállalom.

Nemzeti és európai érték

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Magyarország és – a zene nemzetközi természete miatt – Közép-Európa egyik legnagyobb szellemi értéke. Az alapító, Liszt Ferenc személye az intézmény megalapításától, 1875-től koncepcionális értelemben egyesítette, jelképezte és sugározta a magyarságot és az európaiságot. Az Egyetem – akkori nevén: a Zeneakadémia – egyaránt műhelye lett magyar és külföldi tanároknak, diákoknak. Innen indult a XX. század új magyar zenéje, ez az alma mater bocsátotta útra azokat a tehetségeket, akik világhírű karmesterekké, hangszeres és énekes művészekké nőve jelentősen befolyásolták az egyetemes zenei alkotó- és előadóművészetet. Ez a hihetetlen széles körű és erős kisugárzás visszahatott a Zeneakadémiára, amely diadalmas, immár csaknem 130 éves történetet mutathat fel.

Az Egyetem értékének egyik legfontosabb rétegét hagyománya jelenti, ami pótolhatatlan: óriási szellemi – s talán nemcsak szellemi – tőkét jelent. Rögtön e mellett kell említeni a különleges magyar zenei tehetség megnyilvánulását, amely az Egyetem energia-bázisa. A zenei tehetség Magyarországon és a Kárpát-medencében természeti kincshez hasonlítható. A bizonyítékot évről évre a felvételi vizsgák szolgáltatják, és azok a nemzetközi sikerek, amelyeket folyamatosan és tömegesen érnek el az Egyetem hallgatói, akikből komoly hányad kér helyet az Egyetem elvégzése után a nemzetközi zenei élet elitjében. A muzikalitás adományán kívül Magyarországon még az a szerencsés állapot is segíti a zeneművészetet, hogy – elsősorban Kodály Zoltán iskolateremtő tevékenysége jóvoltából – jól kiépített, virágzó zeneiskolai hálózat biztosítja a zenei tehetség gondozását, kiválasztódását. A Zeneakadémia ennek a – kis túlzással – „mindenki muzsikál” jelenségnek köszönheti azt, hogy növendékeinek színvonala vetekszik a világ legrangosabb zenei felsőoktatási intézményeinek színvonalával. A nemes „anyag” az Egyetem tanári karának minőségét is szavatolja, hiszen a tanárok egykor szinte valamennyien az Egyetem növendékei voltak.

E szellemi értékek mellett 130 év alatt jelentős tárgyi értékek halmozódtak fel a Zeneakadémián. Épületek: a Régi Zeneakadémia, a Liszt Ferenc téri Zenepalota, az egykori Nemzeti Zenede épülete s nem utolsó sorban az Egyetem műemléki kollégiuma, Vidor Emil, Budapest egykori főépítészének remekbe szabott villája. Hagyatékok: Liszt Múzeum és Kutatókönyvtár, Központi Könyvtár (Magyarország legértékesebb zenei szakkönyvtára), megannyi egyéni hagyatékkal. Mindez arra predesztinálja az intézményt, hogy tartsa meg és erősítse meg vezető, irány- és mintaadó szerepét a magyar zenei életben, s váljon az Európai Unióban regionális, nemzetközi hatósugarú zenei központtá.

Érték és működés: drámai ellentét

Drámai ellentét feszül Egyetemünk szellemi, művészi rangja és gazdasági helyzete között. A Zeneakadémia gazdasági értelemben méltatlanul rossz állapotban van, közel áll a válsághoz. Ez az immár állandósult állapot kormány-ciklusoktól független: a pénzhiány visszatérő motívum, s az ebből következő működési zavarok egyre nehezebben kezelhetők. A felsőoktatási zenei intézmények közötti erősödő verseny, az Európai Unióba történő bekapcsolódás tovább gyengítheti a Zeneakadémia pozícióját, abban az esetben, ha az anyagi támogatás rendszere és a működés nem képes megújulni.

Meggyőződésem, hogy a megoldást – a készülő felsőoktatási törvény szellemében – a szakmai és az üzleti világ együttműködése jelentheti. A muzsikus szakma viszi tovább a nemes hagyományokat, és él a Zeneakadémiában rejlő páratlan lehetőségekkel azáltal, hogy növeli szellemi tőkéje hozamát, míg az anyagi tőke megteremtése és eredményes működtetése az állami fenntartó mellett az üzleti világ feladata. A két világnak harmonizálnia kell egymással, mert közös érdek vezérel mindenkit: a Zeneakadémia felvirágoztatása, központi szerepének kialakítása a közép-európai zenei felsőoktatásban.

Ahhoz, hogy a Zeneakadémiát támogató anyagi források bővebben fakadhassanak fel, meg kell reformálnunk működésünket. Mindenekelőtt új szervezeti felépítésre van szükség. Az új szervezeti felépítés tisztázza a hatásköröket és biztosítja a kérdések hozzáértő kezelését.

Elképzeléseim és immár több mint egy éves konkrét tárgyalási tapasztalataim alapján az a véleményem, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem esetében sikerrel lehet megvalósítani azt a konstellációt, hogy az egyetem fenntartását együttesen gyakorolja az állam és egy kiemelten közhasznú besorolással rendelkező alapítvány.

Az alapítványi működés nyújtotta legfőbb előny az, hogy a Zeneakadémia önállósága megerősödik. A működtetők érdekeltsége nyomán nő az elkötelezettség. Stabillá válik a pénzügyi működés. Az alapítvány közfeladatot lát el, az állami kötelezettségvállalás folyamatos biztosítását szerződés garantálja. A Zeneakadémia több bevételhez jut az államtól és a magánszférától egyaránt: normatív és egyéb támogatások feletti többletforrásokat remélünk az állam részéről, valamint, a támogatói kedvet fokozó adókedvezmények révén, a magánszféra felől megnő a szponzorálási kedv.

Igazgatási és gazdasági reform

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jelenlegi és jövőbeli vezetősége, tanárainak, hallgatóinak, alkalmazottainak döntő többsége a megújulás fent említett alapkoncepciójával egyetért, egyetértését a 2003. november 11-én megtartott Egyetemi Tanács ülésen elsöprő többséggel, szavazással nyilvánította ki. Az utóbbi évben bizonyossá vált, hogy az Egyetem működésének megreformálásában, a gazdasági, a kommunikációs, propaganda- és marketing-munkában a magyar és a nemzetközi üzleti szférától jelentős segítségre számíthatunk, szellemi és anyagi értelemben egyaránt. Belső reformnak kell megteremtenie az Egyetem működésének és költségvetésének transzparenciáját azért, hogy az Egyetem támogathatóvá váljon, s programjai modern kommunikációs eszközökkel elérjék a mai társadalom mérvadó rétegeit. Be kell látnia valamennyi egyetemi vezetőnek, hogy professzionális menedzsment nélkül ma már nem lehet egyetemet sem vezetni. Ennek érdekében a megújuló szemléletű gazdasági vezetés mellett elengedhetetlenül fontos a pr/marketing szemlélet megteremtése megfelelő szakemberek alkalmazásával. Rendbe kell hozni az Egyetem adminisztrációját, ügymenetének fegyelmét és tisztaságát. Egyértelműen meg kell határozni a munkakörök, feladatok és felelősségek rendszerét. Meg kell teremteni a beszámolási kötelezettség hierarchikus rendjét. Az áttekinthetőség és a racionális gazdálkodás érdekében be kell vezetni az Egyetem egységeinek, köztük a tanszékeknek önálló adminisztrációját és költségvetését. El kell készíteni az Egyetem közép-távú költség-tervét, s ezzel párhuzamosan a valós intézményfejlesztési tervet, az Egyetem jövőjének zálogát.

Egyetemi beruházások

Az átfogó reform sarkalatos pontja az Egyetem ingatlan-stratégiája. A jelenlegi helyzet két szempontból is tarthatatlan. Egyrészt az Egyetem ingatlanjainak állapota, különösen a Liszt Ferenc téri Zeneakadémia épülete, katasztrofális, másrészt a helyszűke negatívan hat ki a művészi és oktató munkára egyaránt, ami akadálya a tartalmi reformnak. Kulcsfontosságúnak tartom, hogy az Egyetem új épületének „ppp” konstrukcióban történő felépítése megvalósuljon. Miniszter Úr és Rektor Úr megállapodást írtak alá, a közbeszerzési eljárás megindult, s ősszel már konkrét ajánlatok érkeznek az első fordulóban tovább jutott cégektől. Felvázoltuk az Egyetem igényeit az új épülettel kapcsolatban. Ha ez megvalósul, akkor az „öreg” Liszt Ferenc téri épület felújításának idejére az új épület megfelelő helyet és körülményeket biztosíthat az oktatásnak, s a Zeneakadémia épületének restaurálása és rekonstrukciója után (ami egyébként tűz- és balesetvédelmi szempontok miatt sem várathat már sokáig magára) az Egyetem új teret nyer hagyományos és megújuló oktatási, művészi programjaihoz, projektjeihez. Elképzelhető, hogy néhány év múlva az Egyetem alsófokú zenetanárképzője (Budapesti Tanárképző Intézet) is az új épületbe költözik majd, ami terveink szerint így döntően a bachelor-képzés és az egyetemi adminisztráció székhelye lesz. Így mód nyílhat több külföldi hallgató fogadására is. Egy modern, a gyakorlati zenei oktatás infrastrukturális követelményeitől vezérelt új Zeneakadémia víziója lebeg a szemünk előtt.

Meg kell oldanunk továbbá az Egyetem kollégiumi helyzetét. Ez fontos a rászoruló magyar hallgatók miatt (hallgatóink nagyobbik része vidéki), de legalább ilyen fontos azért, hogy a költségtérítéses külföldi hallgatóknak megfelelő szolgáltatásokat kínálhassunk, s ezáltal bevételeinket gyarapítsuk. Jelenlegi kollégiumunkban mindössze 80 diák nem megfelelő elhelyezésére van mód. Egy új, korszerű kollégiumban ezt a számot legalább 300-400 főre kellene bővíteni. Az új kollégium felépítését ugyancsak a magántőke bevonásával képzelem el.

Az Egyetem ingatlan-parkjához tartozik a Bartók Szakiskola (az Egyetem gyakorlóiskolájának) épülete. Ettől az épülettől az Egyetemhez való közelsége (Nagymező utca) és egyéb építészeti előnyei miatt nem válnék meg, de ez az épület is felújításra, bővülésre szorul. Ideális lenne a Szakiskola bővítéséhez hozzájutni ahhoz a Hegedű utcai ingatlanhoz, amelynek egyik szárnyában a Szakiskola diákjainak otthont adó kollégium működik, a másik része lakatlan, s hasznosításra vár.

Nem győzöm hangsúlyozni a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületének sorsát: kiemelt műemlék, a világörökség része, Budapest hangversenyéletének centruma, építészeti remekmű, a magyar szecesszió ékszerdoboza. 2007-ben lesz száz éves, ennek a tisztes életkornak minden előnyével és hátrányával együtt. Ez az épület a mi jelképünk, otthonunk, történetünk és hagyományunk tárgyi megtestesülése. Nélküle nem létezhet Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Bartók Béla és Weiner Leó Zeneakadémiája, de nem létezhet Budapest kulturális élete sem. Ennek az épületnek mindannyian felelősséggel tartozunk. Magam is itt nőttem fel, itt kezdtem pályafutásomat, itt zajlott eddigi tanári és vezetői életutam. Sorsát szívemen viselem, és a megreformált Egyetem élén megmozgatok minden eszközt, hogy megmentsem és megtartsam a magyar zenekultúra eme fellegvárát.

Meglévő oktatási és művészeti értékek, új stúdiumok

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folyó képzés sikeres. Sikere a tanárok és a diákok egyéni sikereiben (nemzetközi zenei versenyek, nemzetközi karrierek, diadalmas szereplések fesztiválokon, zenei központokban, mesterkurzusok külföldön, stb.) konkrétan mérhető. A reform egyik, nem elhanyagolható része éppen az, hogy megtartsuk erősségeinket: a kimagasló hangszeres és énekoktatást, a zeneszerzői és zenetudományi képzést, valamint a nagy múltú magyar zenepedagógia Kodály Zoltán nevével fémjelzett eredményeit. Viszont az Egyetem mostoha anyagi helyzete és működési zavarai nem tették lehetővé, hogy a tanítás struktúrája és programjai megfelelő rugalmassággal és gyorsasággal reagáljanak a zeneélet olyan újabb jelenségeire, amelyeket egy vezető zenei felsőoktatási intézménynek tanítási programjaiban is meg kell céloznia. Ilyen az ún. „régi zene”, amelynek szemléletmódja az utóbbi évtizedekben átalakította a nemzetközi hangversenyéletet. „Régi zene” alatt ma már azonban nem azt kell értenünk, amit harminc évvel ezelőtt. Nem csak arról van szó, hogy a XVII. és XVIII. század zenéjét historikus hűségre törekedve megszólaltassuk, hanem arról, hogy minden – sarkosan fogalmazva – „tíz évnél régebbi zene” interpretálásánál jelen legyen a történelmi szemlélet. Tehát az interpretáció öröklött, s az egyes hangszerek oktatásának családfáin elváltozott, mégis az adott intézmény hagyományaihoz hű szabályai mellett be kell vezetni a hagyomány leporolásának, a friss, historikus, azaz autentikus szemléletnek a létjogosultságát is. Ez Bach zenéjénél éppen olyan fontos, mint Bartóknál. A budapesti Zeneakadémiának, amely gazdag története révén maga a magyar zenetörténet (mind alkotói, mind előadói értelemben), éppen ez a helyzeti előnye: művészi védjegye a zeneművek autentikus megközelítését szavatolja.

A másik fontos zenei, repertoár- és interpretációs terület az „új” (kortárs) zene. Ennek kultiválása és intézményessé tétele az Egyetem kötelessége, s nemcsak a nemzetközi hangversenygyakorlat miatt. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy az új, újabb és legújabb magyar zene a XX. század kezdetén, közepén és végén éppen ebből a műhelyből indult világhódító útjára. Amikor tehát a „historikus” és az „új” zenének kívánunk nagyobb hangsúlyt adni oktatási programjainkban, nem teszünk egyebet, mint kifejezzük a hagyományainkhoz való hűséget a mai kor szellemében. Ezen a téren egyedülálló lehetőségekkel rendelkezik Egyetemünk, mivel – Kodály és Szabolcsi Bence zseniális koncepciójának megfelelően, de a nyugati zeneakadémiáktól eltérően – az Egyetemen zenetudományi tanszék működik, tehát a historikus megközelítés elméleti alapjaihoz a gyakorlati muzsikus házon belül juthat hozzá.

Ugyancsak legjobb hagyományainkban gyökerezik, és megerősítésre szorul a kamarazene. Rendkívül fontosnak tartom, hogy virágzó kamarazenei élet legyen a Zeneakadémián, korábbi nagy mestereink, Weiner Leó, Mihály András, Kurtág György szellemében. Mutatkozzanak meg a hallgatók együttesen, együttesekben is. Ugyancsak lényeges feladat az Egyetem zenekari életének további gazdagítása: projektek belső és meghívott karmesterekkel, közös projektek külföldi zenei Egyetemekkel. Ez, az Egyetem rangjának reprezentatív hirdetése mellett fontos szerepet játszik a zenei életre való felkészítésben is, hiszen a hallgatók jelentős része zenekarban vagy zenekarban is folytatja majd pályafutását.

Ugyanígy és ugyanezért fontos az énekkari élet támogatása és ösztönzése. Operatanszakunk pillanatnyilag a magyar operaélet egyik legmodernebb műhelye, bármikor bekapcsolható nemzetközi projektekbe.

Több szempontból is sürgetőnek tartom a jazz-oktatás emancipálását. Tanárképző intézetünkben reményteljes jazz-tanszakkal rendelkezünk, amely az utóbbi húsz évben rendkívül színesen és értékesen terebélyesedő magyar jazz-élet sok jelentős eredményét őrzi és ápolja. Meggyőződésem, hogy a jazz-oktatás az egyetemi képzésben (master-fokon) is sikeres lehet a budapesti Zeneakadémián. Erre vonatkozólag a szakmai tárgyalások máris megkezdődtek.

A kétlépcsős oktatási rendszer lehetősége a Zeneakadémián

Az ún. „Bolognai”, azaz a kétlépcsős alapképzési rendszert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szempontjából használhatónak tartom. Mindenekelőtt egy nem elhanyagolható gyakorlati ok miatt: félő, hogy egyetemi diplománkat külföldi egyetemeken nem fogadják el „master” fokozatként, ami hátrányosan érintheti azokat a hallgatóinkat, akik külföldön kívánnak tovább tanulni. Természetesen az Egyetem szándéka csak az lehet, hallgatói minden lehetőséget megkapjanak ahhoz, hogy könnyedén kapcsolódhassanak be külföldi egyetemek képzésébe. A „Bolognai” rendszer előnyét másik oldalról a mesterképzés árnyaltságának kialakításában érzem. A mesterképzés bevezetésével (ami egyébként nem idegen a Zeneakadémia hagyományaitól: tanárképző-művészképző) a diákok testére lehet szabni a felsőfokú tanulmányokat, ami egy olyan szakmában, amelyben a többi szakmához képest már a felvételin profi muzsikusként jelentkezik a hangszeres hallgatók zöme, különösen üdvözlendő. Végül, de nem utolsó sorban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és különböző részlegei (Budapesti Tanárképző, Kecskeméti Kodály Intézet) között oktatási harmóniát teremthet a kétlépcsős képzés.

Elképzeléseim szerint az Egyetem valamennyi szakán indítható bachelor-képzés, beleértve a Budapesti Tanárképző Intézetet is, amely az Egyetem szerves része. Egyetértve az egyetem tanárainak többségével, én is a 4 + 2 éves képzési ciklust találom a legtartalmasabbnak, azzal a lehetőséggel, hogy a 4 éves bachelor után zenetanári diplomát adhassunk ki. A zenész szakmában másféle, a munkaerőpiacon életképes tartalma aligha lehet a bachelor-bizonyítványnak.

4bc4dd8f-be06-4246-9323-e4f564c0c193

Az igazi különbség a master-képzésben rejlik. A bachelor-képzés után több masterbe is tovább lehetne menni. Művész-mastert és magasabb fokú zenetanári mastert csak a mostani egyetemi képzés adna. A mostani alsófokú tanárkéző (BTI) alsófokú tanári mastert ad. Az Egyetem kínálata bővül azáltal, hogy 2005 januárjától integrálja a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet. Ez a világhírű intézet, amely jelenleg nem rendelkezik akkreditációval, s ezért nem képes konvertálható diplomát adni, az Egyetem keretei között a Kodály-módszerrel angol nyelven oktatott énektanárképző master-képzője lehet, és más területen is hozzájárulhat az idegen nyelvű képzéshez. A művész master is tovább finomítható, figyelembe véve a hallgató kredit-gyűjteményének preferenciáit (historikus zene, kortárs zene, stb. hangsúllyal), aminek kidolgozása folyamatban van.

Külföldi hallgatók

Jelenleg is nagy a nemzetközi hallgatói érdeklődés a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folyó képzések iránt. Mindenek előtt a Távol-Kelet kínálkozik jó piacnak, a hagyományos japán és koreai kapcsolataink mellett az utóbbi időben Kína, ahonnan komoly ajánlatok érkeznek egészen nagy volumenű közös projektek megvalósítására. Megfelelő propagandával fel tudnánk térképezni a kínai érdeklődés valós mértékét és jellegét. Ugyancsak fontos együttműködés kínálkozik az Egyesült Államok több egyetemével, elsősorban csere- illetve közös projektek, programok formájában, ami fokozhatja amerikai hallgatók tanulási kedvét egyetemünkön. Az első közös projektünk egy texasi egyetemmel zenekari koncerten ölt reprezentatív formát október 25-én, a Zeneakadémia Nagytermében.

Hangversenyélet

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyben a budapesti hangversenyélet centruma. Azáltal, hogy hangversenytermeinket bérbe adjuk (tehát befogadóként működünk), leszűkítjük mozgásterünket a tekintetben, hogy tanáraink, növendékeink, külföldi vendégtanáraink, barátaink a mi színeinkben mutatkozzanak meg a nyilvánosság előtt. A jelenlegi állapotban szinte elrejtőznek növendék- és diplomahangversenyeink. Megfelelő menedzsmenttel, hangversenyirodával, kommunikációs munkával ki kell törnünk e rejtőzködésből. Propagálnunk kell növendékhangversenyeinket, és meg kell keresnünk azt a közönség-réteget, amelynek kedvesek lehetnek az Egyetemen folyó művészi munka gyümölcsei.

Ki kell alakítanunk a Zeneakadémiának mint zenepalotának a művészi arculatát. Meg kell határoznunk szerepét abban a koncertéletben, amelyben – az új koncertterem megnyitása után – már nem leszünk egyeduralkodók. Fel kell építenünk magunkat hagyományaink bázisán, ugyanakkor aktuális, a külvilág által is megérthető kommunikáció segítségével. Elsősorban a mi feladatunk a közönségnevelés. Fiatalok becsalogatása, vonzó, élményt adó formában a Zeneakadémiára. Úgy gondolom, gyönyörű termeink, tanáraink és növendékeink együtt ezekhez a projektekhez páratlan lehetőséget kínálnak.

Minőségbiztosítás

Végül, de nem utolsó sorban. Egyetemünkre meglehetősen nehéz felvételt nyerni. Nagy próbatételeken keresztül kell igazolni a pályára való alkalmasságot. Az Egyetemi évek alatt a diákok állandó megmérettetésnek vannak kitéve, nagy a verseny, ami általában jelentős teljesítményekre is ösztönöz. Hasonló a helyzet a tanárok elsöprő többségének bekerülésekor. Jó tapasztalatok vannak a pályázati rendszerrel: ma már csak meghívott bizottság előtti pályázattal lehet adjunktustól felfelé elkezdeni a tanítást. Nincs azonban kiépítve az a belső értékelő rendszer, ami ösztönzi az Egyetem valamennyi tanárát, hogy fegyelmezetten, odaadóan tanítson, és próbáljon lépést tartani a korral, képezze tovább magát. A Zeneakadémia tanárát részben saját művészi karrierje, részben növendékei minősítik. Alapvető érdekünk, hogy minél jobb tanári karunk legyen, mert így maradhatunk versenyképesek. A minőség kihat az Egyetem gazdasági sikereire is. Ezt az elmúlt évtizedekben talán nem vettük eléggé figyelembe, egy zeneakadémiai tanári állás „nyugdíjas” állásnak minősült, azaz aki bekerült, az már a nyugdíjig itt is maradt. Több nagy tehetség így kopott meg, s szűkült be az évek folyamán, hiszen nem létezett sem ösztönző, sem kényszerítő motiváció. A tanár és a tanítás minősége abszolút szakmai ügy, így mindenekelőtt a tanszékre tartozik. A tanszék vezetőjének, tanárainak kell tudniuk, hogy ki mit ér. Mit ért el művészként és tanárként, mit produkál növendékeivel. Ezek igenis objektíven megítélhető dolgok. Ha sikerülne ezt a szemléletet a megreformált Zeneakadémián meghonosítani, jobban oda tudnánk figyelni a tanítás fegyelmére, az intézményi közélet fontosságára, s felismernénk azt az egyszerű és felemelő igazságot, hogy az Egyetem valamennyiünk szellemi tulajdona. Fenntartónk ehhez ad majd támogatást.

Dr. Batta András rektorhelyettes

Budapest, 2004. szeptember 2.

Mellékletek:

Szakmai önéletrajz; Fontosabb publikációk, dolgozatok, valamint kitüntetések, díjak jegyzéke

Továbbá:

Végzettséget és szakképzettséget, tudományos fokozatot, egyetemi tanári kinevezést, szakmai díjakat, idegennyelv-tudást igazoló okiratok másolata; Hatósági erkölcsi bizonyítvány