Erzsébet

Házimuzsika a Nádor-teremben

2005.02.21. 00:00

Programkereső

A kamarazene aranykorát idézte a Sforzato-Kör péntek esti hangversenye. Úgy éreztem magam a Nádor-teremben, mintha kedves ismerősök körébe érkeztem volna, ahol éppen házimuzsikával múlatják az időt. Ez a közvetlen, szinte családias hangulat egyáltalán nem állt ellentétben azzal, hogy nem műkedvelők, hanem kiváló profi muzsikusok játszottak – igaz, nem a hivatásosok unott rutinjával, de a műkedvelők lelkesültségével és szeretetével.

A koncert első felében Debussy három kései szonátája közül kettő hangzott el. A cselló- és a hegedűszonáta így egymás mellé állítva különösen erősen mutatott rá a francia mester fantáziaszerűen laza, ugyanakkor rendkívül koncentrált, tömör fogalmazásmódjára. E művekben látszólag egymással távoli rokonságban álló vagy kifejezetten ellentétes anyagok, hangzások villannak fel, amelyekből mint egy mozaik elemeiből, mégis egységes kép rajzolódik ki.

Rohmann Ditta különlegesen választékos, lebilincselően intenzív interpretációja hatásosan mutatta meg a gordonkaszonáta karaktergazdagságát. Az ifjú angol hegedűművésznő, Andrea Hallam elsősorban a hegedűszonáta halálközeliségét érzékeltette; a minduntalan nekilendülő, majd magára maradó hegedűszólam a mű írásakor már súlyos beteg Debussy megrázó önvallomása. Mindkét szonátát Simon Izabella kísérte zongorán. A „kíséret” megfogalmazás ez esetben kétszeresen is indokolt. Debussy e két műben bevallottan nem tekintette egyenrangú partnernek a zongorát: a vonós hangszerek szerepe mindkét esetben szólisztikus, amitől még persze itt is „kettőn áll a vásár”. Simon Izabella érzékenyen és alkalmazkodóan látta el feladatát, játékából azonban épp az egyéni kezdeményezéseket hiányoltam.

308f038e-b7cb-4aec-bb10-91d34fd0f697

A szünet után az eddigi fellépőkhöz Környei Zsófia és Porzsolt György társult, hogy eljátsszák Dvořák monumentális A-dúr zongoraötösét. A nyitótételt – némileg a lírai karakterek rovására – hatalmas lendület jellemezte. A harmadik tétel is sziporkázóan frissen hatott, de legjobban a scherzo varázslatosan szép triója és a „mennyei hosszúságú” lassú tétel tetszett. Itt végre a zongora is a vonósnégyes egyenrangú partnerévé emelkedett és a számos emlékezetes egyéni teljesítmény is harmonikusan olvadt bele a kamarazene szövetébe.

(2005. február 18. 19:00 Nádor-terem – A Sforzato-Kör hangversenye; Debussy: Szonáta gordonkára és zongorára; Szonáta hegedűre és zongorára; Dvořák: A-dúr zongoraötös, op. 81; km.: Simon Izabella (zongora), Környei Zsófia, Andrea Hallam (hegedű), Porzsolt György (mélyhegedű), Rohmann Ditta (gordonka)