Eufrozina, Kende

„… tárgya ezeknek a hang, szám, mérték, csillagos égbolt” *

2005.02.22. 00:00

Programkereső

A Pannon Filharmonikusok léptek fel péntek este a Nemzeti Hangversenyteremben Hamar Zsolt vezényletével. A koncert a „Párok játéka – Giuoco delle coppie” hangversenysorozat második eseménye volt. A sorozat zenei választéka álom és valóság, tűz és víz témájának ellentéte köré szerveződik. A februári koncert vezérfonala „Az Álom” volt.

Először a Szentivánéji. Jó ötlet egy ilyen című hangversenyt négy éteri, piano fúvósakkorddal kezdeni. Már készenlétben voltak a hangszeresek, Hamar Zsoltot egy cérnaszál választotta el a beintéstől, és a hallgatóság is kényelmesen hátradőlt, hogy egyetlen hanghullámot se mulasszon el Mendelssohn művének kezdő nagytercéből, amikor hirtelen valakinek megszólalt a mobiltelefonja. És mint az egyszeri reklámban – „csak mosogat, és mosogat…” – csak berregett és berregett szakadatlanul. Borzasztó volt. Szinte érezni lehetett, ahogy a muzsikusok koncentrációja a telefon hangjával együtt szerteszét szalad a hatalmas teremben.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az első pár akkord hamisra sikerült. Főleg a harmónia fölső hangjainak intonációja volt lapos. A későbbi fúvósállások aztán egyre tisztábbak lettek, de soha nem makulátlanok, és ez sajnos beárnyékolta a nyitány egyébként derűs és áttetszően világos hangvételét. A hegedűk nem mindig indultak egészen egyszerre, ez különösen a tétel elején és a visszatérés előtti pizzicatókban volt feltűnő. Az ezt követő részben viszont tartalmas hangjával hívta fel magára a figyelmet a prím szólam.

Magával ragadó erővel kezdődött Hindemith Nobilissima Visione című háromtételes szvitje. A klarinét és az első hegedűk szimbiózisa bársonyos, magvas hangzást hozott létre. A fuvolaszóló azonban ismét alacsonyabb volt, mint jól esett volna. A második tétel nehéz, virtuóz fafúvós indulása kristálytisztán sziporkázott! Pedig ez a rész nem csak az intonáció, hanem a ritmika és az együttjáték szempontjából is kényes. Az imitációs szakaszt a fagott belépése emelte meg. Már korábban feltűnt, hogy a Nemzeti Hangversenyterem (a 10. sorból hallgatva) markánsan kiemeli a mélyvonósok, különösen a nagybőgők hangját. Ebben biztosan szerepe volt a zenekari felállásnak is: ez utóbbiak közvetlenül az oldalfal előtt, azzal párhuzamosan foglaltak helyet. A harmadik tétel mélyvonós - fagott - tuba dallamánál azonban bebizonyosodott, hogy az együttesnek ez a része kevésbé jó akusztikai viszonyok között is fölényesen megoldaná a feladatát.

A Rimszkij-Korszakov Seherezádéjára készült Harangozó-koreográfia régóta a kedvenc balettjeim közé tartozik. Tánc nélkül nehezebb megidézni a darab fülledt levegőjét, kifejezni szenvedélyét és finomságát. Főleg egy ilyen reális és hatalmas hangversenyteremben. A Pannon Filharmonikusoknak sem sikerült ez maradéktalanul, de voltak olyan pillanatok, amelyek közelebb hozták az Ezeregyéjszaka valamelyik csillagát. A ritmikus tételek sodrása és az érzelmesek cizelláltsága mindenképpen az előadás erényei közé tartozott.

46df2971-f409-47a9-8574-f9d8fdd30094

A darab szólóját a koncertmester, Gyermánné Vass Ágnes játszotta. Pontosabban inkább hegedülte, mint játszotta; nem élt ugyanis a mű sugallta szabadság és hajlékonyság eszközeivel. Inkább pontról pontra követte a leírt hangokat és ritmusokat. Nagy kár volt, hogy a mű végén a szólóhegedű üveghangjánál hallani lehetett a vonófordulásokat. A Seherezádé nem csak a hegedű számára tartogat figyelemfelkeltő szólókat. Ezek közül elsősorban a klarinétos, a gordonkás, a fagottos, valamint a kisdob-játékos produkcióját szeretném kiemelni. A kürt első kiállása pontatlanul indult, ismétlésnél azonban szépített.

Dvorák ráadásként elhangzott g-moll Szláv tánca felrázta a közönséget a program sugallta „Álomból”, és kedvet csinált az együttes következő előadásához, amely a legutóbbi kontrasztjaként „A Valóság” címet viseli.

(2005. február 18. 19:30 Nemzeti Hangversenyterem; a Pannon Filharmonikusok koncertje - "Az Álom"; Mendelssohn: Szentivánéji álom – nyitány; Hindemith: Nobilissima visione; Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, op. 35; km.: Gyermánné Vass Ágnes (hegedű); vez.: Hamar Zsolt)

(*Janus Pannonius: Dicsőítő ének a veronai Guarinohoz)