Orsolya

Piotr Anderszewski a Zeneakadémián

2005.03.03. 00:00

Programkereső

Elsötétül a terem, csak a színpadon álló zongorát világítja meg néhány lámpa. A sárgás fény barátságos, bensőséges hangulatot áraszt. Besiet egy feketébe öltözött fiatalember, röviden meghajol, leül a hangszerhez. És ekkor valami fantasztikus dolog veszi kezdetét.
28927979-8673-4e22-a461-9c3d651c2a99

Piotr Anderszewski Bach Francia Ouverture-ét játssza. Választékosan, karakterekben gazdagon – mégis természetesen. Tökéletes intellektuális felkészültséggel – mégis játékosan. Makulátlan virtuozitással – de a magamutogatás látszatát is elkerülve. Nála minden részlet a pillanat ihletéből születik – a részletek mégis egy tudatosan felépített interpretációvá állnak össze. Anderszewski Bach-játéka mélyen személyes és egyéni. Ebben azonban nincs semmi külsődleges: a zongorista nem ráhúzza az egyéniségét a darabra, hanem együtt lélegzik, együtt él, szinte eggyé válik vele. A teremben valóban tapintható a feszültség, még a tételszünetekben sem hallani pisszenést.

Bach után honfitársai muzsikáját tolmácsolja Anderszewski. Először Szymanowski Metopéit, amelyeket tavaly júniusban már hallhattunk tőle az Olasz Intézetben. Nem Anderszewski játékából, csak a kottából derül ki, hogy technikailag mennyire nehéz ez a három darab. Amit hallunk, az csupa lebegés, könnyűség, szín. Ettől válik egyébként hamar fárasztóvá a mű: a sok elmosódott ritmus és harmónia, a sok satírozás mellől nagyon hiányoznak a határozottabb körvonalak.

A szünetben úgy dönt Anderszewski, hogy a második félidő két számát felcseréli, így előbb Chopin h-moll szonátáját játssza. Előadása a mű lírai karaktereit és a forma architektonikáját hangsúlyozza. A lassú tétel témájának visszatérésekor megfagy a levegő: valószínűtlen pianissimókat, éteri hangszíneket hallunk, mintha már csak álmodnánk ezt a reprízt…

Zárásként ismét Szymanowski következik, a Maszkok. A három darab Seherezádé, Tantris bohóc és Don Juan álarcát veszi fel – talán a témaválasztás miatt is karakteresebbek az egyes tételek, mint a Metopék ciklusában. A közönség lelkesedése három ráadást „kényszerít ki” a művészből – nem mintha nagyon vonakodna attól, hogy még játsszon. Chopin után Bachot kapunk, végül Don Juan kacajával int búcsút Anderszewski a Zeneakadémia hallgatóságának.

(2005. március 1, Zeneakadémia; Piotr Anderszewski zongoraestje; Bach: Francia Ouverture, BWV 831; Szymanowski: Metopék, op. 29, Maszkok, op. 34; Chopin: h-moll szonáta, op. 58)