Előd

Dzsessz az éterben

2005.03.07. 00:00

Programkereső

Nagyjából az ezredforduló óta tart a magyar dzsessz fellendülése, s ezzel párhuzamosan a műfajjal szembeni előítéletek is kezdenek eltűnni. Komolyzenei körökben azt tapasztalom, egyre többen jönnek rá, hogy a dzsessz nem valamiféle tánczenei csökevény, hanem sok értéket hordozó, más műfajokat is megtermékenyítő, kreatív kortárszene.

A közönség azt ismeri fel, hogy a jó dzsessz nem a beavatottak szűk körének szóló elvontan intellektuális muzsika, hanem szerethető és befogadható művészi kifejezési forma. Ezt bizonyítja az elmúlt évek több hazai fesztiváljának, koncertsorozatának nagy sikere.

A dzsessz elfogadottságához, társadalmi beágyazottságához persze az is elengedhetetlenül szükséges, hogy kellő súllyal legyen jelen a médiában. Ezen a területen még mindig lemaradásban vagyunk Nyugat-Európával szemben. Az írott sajtóban (egy-két szaklaptól eltekintve) gyakorlatilag nincs professzionális dzsesszkritika, a kereskedelmi tévék egyáltalán nem, a közszolgálati televíziók is csak az éjszakai műsorsávban foglalkoznak a műfajjal. A Magyar Rádió küzd, igyekszik, de anyagi lehetőségei nagyon korlátozottak, a dzsesszt főállásban felvállaló rádióállomás pedig továbbra sincs (csak az interneten). Hiába pályáztak többen is ilyen koncepcióval az ORTT-hez, kivétel nélkül elutasították őket. A kereskedelmi rádiók pedig nem kockáztatnak, a dzsessz legfeljebb marginálisan, a késő esti-éjszakai órákban jelenik meg kínálatukban (bár a Gazdasági Rádió és a Radiocafé így is dicséretet érdemel).

Vasárnap este indult a Klubrádió új dzsesszmagazinja, mely három szempontból is biztató. Viszonylag jó időpontban (este héttől nyolcig) adják, nevét adta hozzá a T-Mobile (így talán nem fog megszűnni), s ami szintén fontos: nemcsak pörgetik benne egymás után a zenéket, hanem információt is kap a hallgató egy-egy stílusról, előadóról. A kisebb-nagyobb zökkenők, a helyenként bizonytalan műsorvezetés ellenére a kezdeményezés nagyon jó, érdemes folytatni. Hiányoltam viszont a magyar dzsessz megfelelő jelenlétét: megszólalt ugyan Horváth Kornél és Deseő Csaba, de hol maradtak a húszas-harmincasok, a műfaj megújulásának katalizátorai?