Gyöngyi

Megformált szenvedély

2005.03.16. 00:00

Programkereső

Sok mindenre jók a lemezek. Zeneszerzőket, műveket lehet általuk megismerni. Nagy előadókat lehet a segítségükkel tanulmányozni, vagy kivételes koncertélményeket feleleveníteni. Gyűjteni is lehet őket. Ha azonban „csupán” kellemes időtöltésként, kikapcsolódásként tennénk be a korongot a lejátszóba – nos, ez esetben lehet, hogy csalódunk Wilhelm Furtwängler és az Északnémet Rádió Szimfonikus Zenekarának tavaly újból kiadott Brahms-felvételét hallgatva.
f745a909-d7da-4e70-9e1d-d54b9f6444ee

Hogy miért? Egy teljesen primér ok miatt: nem hangzik jól. Sietek hozzátenni: ez nem Brahms, nem Furtwängler, de talán nem is az 1951-es koncertfelvételt feljavító szakemberek hibája. Igen magas a felvétel alapzaja, a hangzáskép karcos és száraz. A zenekar meglehetősen kiegyenlítetlenül szól, a fafúvók helyenként alig hallhatók, a prímhegedűk és az üstdob viszont mindig túlságosan is jól.

Mindezeken persze eszembe sem jutna fennakadni, ha unikális felvételről lenne szó. Brahms I. szimfóniájából azonban nem kevesebb, mint tizenegy Furtwängler vezényelte felvétel maradt fenn, ráadásul ezek mind 1945 után készültek. A Haydn-variációkból is további hat felvétel ismert. Biztosan tanulságos lenne összevetni a szimfónia mind a tizenegy interpretációját, ám az is szinte biztos, hogy a legfőbb tanulság az lenne: nincs köztük lényegi eltérés. És ez természetes is: Furtwängler 1911 és 1940 között csak az I. szimfóniát 117 alkalommal dirigálta koncerten, a Haydn-variációkat 33-szor. Nyilvánvaló, hogy ez alatt kikristályosodott a számára ideális előadásmód, amely egyaránt magában foglalja a tempókat, a különféle agogikákat, a dinamikát, a hangszíneket és minden egyebet. Ezek a paraméterek – bizonyos esetlegességeket leszámítva – legfeljebb egy árnyalatnyit változhatnak a teremtől és a zenekartól függően. Egyszóval, ha e két Brahms-mű Furtwängler-féle interpretációjára vagyunk kíváncsiak, nem kell feltétlenül ezt a lemezt választanunk. Az I. szimfóniát jobb hangzásminőségben élvezhetjük például a Bécsi Filharmonikusok 1947-es vagy a Concertgebouw Zenekarának 1950-es felvételén, a Haydn-variációkat ugyancsak a Bécsi Filharmonikusok 1949-es felvételén.

Persze ha már az Északnémet Rádió Szimfonikus Zenekarának lemeze mellett döntöttünk és – mondjuk második hallgatásra – nem zavar már bennünket a felvétel minősége sem, rájövünk, hogy különlegesen nagy, valóban kristályosan tiszta interpretációt hallunk. Úgy tűnik, mindvégig a kitörő vagy az épp kitörni készülő szenvedély irányít, mégis minden arányos, artikulált, megformált. Az előadás minden másodpercéből rendkívüli dinamizmus és gazdagság árad.

Azok, akik egy különleges koncertélményt akarnak feleleveníteni, egy nagy előadót szeretnének tanulmányozni vagy lemezt gyűjtenek – úgyis meg fogják venni ezt a CD-t. És ők nem fognak csalódni.

(Brahms: I. szimfónia, op. 68; Változatok egy Haydn-témára, op. 56a – NDR Sinfonieorchester; vez.: Wilhelm Furtwängler; EMI 7243 4 76733 2 0; NDR 10132)