Nándor

Rondó - hat vidéki zenekar karmestere válaszol

2005.03.21. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal hat vidéki zenekar karmesterét kérdeztük arról, hogy 1) Mit jelent zenekarának életében az új Nemzeti Hangversenyterem? és 2) Miben látja a vidéki hangversenyélet fellendítésének lehetőségét?

Gyüdi Sándor (Szegedi Szimfonikus Zenekar)

1. Sajnos, még nem tudom… Nem tartozom azok közé, akik igyekeztek minél több koncertre kibérelni maguknak a termet, hogy ezzel rangos fővárosi jelenlétüket biztosítsák. Lehet, hogy idealista elképzelés, de számomra a Nemzeti Hangversenyterem nem egy a bérbe vehető helyszínek közül, hanem a magyar zeneművészet egészének fóruma. Nagyon felkészült munkatársakkal rendelkezik, akik bizonyára nem a terem anyagi hasznosításával, hanem a színvonalas programok szerkesztésével foglalkoznak. Tudom, hogy rengeteg jó javaslatot kapnak, köztük világsztárokat képviselő ügynökségek előnyös ajánlatait, de bizonyára feladatként kezelik „nemzeti” mivoltukat is, és törekedni fognak a magyar előadók, köztük a fővároson kívül tevékenykedők bemutatására. A Nemzeti Színház Megyejárás néven ismert sorozatának zenei megfelelőjét például nagy örömmel látnám.
2. Elsősorban a jó koncerttermek hiányoznak vidéken. Kiváló zeneművészek, remek együttesek és érdeklődő közönség, mindez együtt van, de a zeneileg értékes előadásokat nem lehet akusztikailag, szellemileg, esztétikailag megfelelő foglalatba helyezni, mert a legtöbb városban csak méltatlan helyszíneken tudják a koncerteket megrendezni. A hangversenyek zenei minősége és még inkább művészi összhatása jelentősen sérül a lehetetlen körülmények miatt. Természetesen a városok saját erőből képtelenek a mai követelményeknek megfelelő hangversenytermeket építeni – ahogy a Nemzeti Hangversenyterem sem jöhetett volna létre Budapest forrásaiból. Ezekhez a beruházásokhoz nagyarányú állami részvétel szükséges. A stadion-rekonstrukció, uszodaépítés és hasonló országos programok mellé ideje lenne megalkotni a zenei létesítmények fejlesztési koncepcióját, hozzárendelni az ehhez szükséges állami pénzt, felkutatni és megszerezni az EU-támogatásokat. Ha majd nem elaggott kultúrházakban, túlzsúfolt programoktól fuldokló színházakban, sebtében átalakított mozikban, rossz akusztikájú előadótermekben és aulákban kell koncertezni, új életre kelnek a vidéki zenekarok, lesz hová meghívni jelentős vendégművészeket, a közönség szívesebben megfizeti a megnövekedett jegyárakat, és a társadalom érték-tudatában megfelelő helyre kerül a zene.

Pál Tamás (Szombathelyi Szimfonikus Zenekar)

1. A Nemzeti Hangversenyteremre valamennyien büszkék vagyunk, és boldoggá tesz minket, hogy március 2-án felléphetünk ott. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a hétköznapi munkánkra befolyást gyakorolna. Fővárosi megmozdulásaink eddig sem a megfelelő termektől, hanem az anyagi lehetőségektől függtek. Kétségtelen, hogy a Nemzeti Hangversenyterem az egész magyar zenekultúrát szolgálja, de a vidéki zenekarokat csak kisebb mértékben.
2. Szombathelyen a zenei élet igen élénk. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar – a többi vidéki zenekarral összevetve – az egyik leggazdagabb programmal bíró együttes. A Filharmónia-bérlet keretében négy-öt, a Rajter-bérlet keretében nyolc-tíz koncertet adunk évadonként. A vidéki zenekaroknak inkább az jelent kihívást, hogyan alkalmazkodjanak korunk speciális körülményeihez. Át kell alakítani a szervezési és a munkastruktúrát, és fontos az erőteljes PR-tevékenység is. Erősíteni kell a kapcsolatot egyrészt a várossal, ahol működünk: ott kell lennünk a városi ünnepségeken, nyári fesztiválokon stb. Másrészt kapcsolatokat kell kiépítenünk hazai és külföldi zenekarokkal egyaránt – ehhez uniós támogatást is igénybe lehet venni.

Medveczky Ádám (Győri Filharmonikus Zenekar)

1. Mint több vidéki testvérzenekar, mi is alkalmat kaptunk bemutatkozásra a Nemzeti Hangversenyteremben február 22-én, Hegedűs Endre zongoraművész közreműködésével, ezen kívül megtisztelő meghívásnak teszünk eleget április 2-án. Egy új, budapesti hangversenyterem megnövekedett lehetőséget jelent zenekarunknak több fővárosi hangversenyen történő szereplésre. Szeretnénk az itteni közönséggel is kapcsolatot teremteni. Minden új koncertterem, új közönség, új (és jó!) akusztikai körülmény inspirálóan hat a munkánkra. Az áttetsző, tiszta hangzású akusztika önmagunkkal szemben fokozott igényességet és koncentrációt kíván. Nem csak számunkra, hanem az ország egész zenei élete számára több mint örvendetes, hogy olyan hangversenyterem épült, amelynek elsődleges (és reméljük, kizárólagos) rendeltetése a koncert.
2. Vidék és vidék között – sajnos – különbség van. A nagy városok zenei életét a három Filharmónia Kht. irányítja, szervezi, városonként két, jobb esetben három bérlet összeállításával. Olykor a környező városok is kapnak ezekből a koncertekből. A nagyvárosok is rendezhetnek hangversenyeket, különböző rendezvényeket: ezeknek száma a kulturális agilitásától függ, így ezek a városok kinevelnek 1500-2000 zenei érdeklődésű embert. Az igazi fellendülés arra a több száz városra vár, ahol elenyészően kevés a kultúra, a művészet, a komolyzene. Megfelelő helyszín, szervezés kell, de mindenek felett anyagi ráfordítás. A kulturális igényt ki kell alakítani, és áldozni rá, hogy ne kelljen minden értelmesnek tűnő ötletért a szponzorok rapszodikus kegyeit keresni. A zenei élet fellendítéséhez szükség van a kulturális igényt támasztó közönség kinevelésére, utánpótlására, növelésére. Ha csak három gyereket szíven üt a zene egy ilyen koncerten, már van értelme a munkánknak. A nagyvárosok zenei életét is színesíteni kellene, hiszen azok nagy részét a szimfonikus zenekari koncertek teszik ki. Több szólóestre, kamarazenei- és kórushangversenyre lenne szükség.

Kovács László (Miskolci Szimfonikus Zenekar)

1. Az új hangversenyterem, amely eddigi tapasztalataim szerint optimális akusztikával rendelkezik, pontosan megmutatja, hogy a zenekar mire képes, milyen színekkel és egyéb előadási eszközökkel rendelkezik. Hogyha a színpadon a zenekar különböző szekciói jól fogják egymást hallani, akkor a zenekari tagok részére is olyan fantasztikus élményt biztosít majd, amelyben jelenleg a nézőtéren ülők részesülnek. Egy vidéki zenekar számára ez a különleges élmény maximális esetben sem adódhat meg évi négy-öt alkalomnál többször, de lesz olyan vidéki zenekar is, amely talán egyszer sem jut el ide egy évben. Ha képesek vagyunk olyan vonzó programmal, előadókkal és magas színvonallal előállni, amellyel meg tudjuk tölteni ezt a meglehetősen nagy termet, és vállalni ennek anyagi vonzatát, akkor előttünk van a lehetőség, hogy a fent említett élvezetben részesüljünk.
2. Talán túl egyszerűen hangzik, ám ha jól szól egy zenekar, és a közönségét hétről-hétre nem csak színvonalas, hanem izgalmas koncertekkel ajándékozza meg, egyre több hangverseny-látogatóra fog szert tenni. Fontos lenne, hogy a zenekari tag ne kényszerüljön a zenekari munkán kívül egyéb jövedelemforrásokat igénybe venni – tanítás, egyéb hakni, más jövedelem-kiegészítés –, mivel ezekkel a produkciótól vonja el az energiáját. Tehát a tisztességes, a színvonallal és a teljesítménnyel értékarányos fizetés nagyon lényeges. Továbbá fontos az is, hogy a zenekar költségvetése tegye lehetővé: ne kelljen több koncertet adni, mint amennyi magas színvonalon teljesíthető.

Kollár Imre (Debreceni Filharmonikus Zenekar)

1. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2005 januárjában felléptünk – harmadik zenekarként – a Nemzeti Hangversenyteremben. Csodálatos akusztika, nagyszerű kiszolgálóhelyiségek, kitűnő szervezés, egyszóval egy igazi európai színvonalú koncertterem a XXI. század technikájával felszerelve. Bárhol a világon nagy élmény egy ilyen teremben fellépni, de az a tény, hogy ez Magyarországon van, hogy itthon játszunk, még felemelőbbé tette a koncertet. Nagyon bízom benne, hogy manapság, amikor a kultúra minden területén nagyon kemény gazdasági megszorítások vannak, amikor nagy nevű és -múltú intézmények a fennmaradásukért küzdenek, egy ilyen terem megépítése ráirányítja az ország figyelmét a kultúra fontosságára. Magyarország két dologban kiemelkedő a nemzetközi porondon: a tudomány és a kultúra terén. Művészeink és tudományos szakembereink mindenütt ott vannak a világ élvonalában. Sajnos pont e két terület az, ahol állandó anyagi gondokkal kell megküzdenünk, pedig a múlt és a jelen eredményei alapján sokkal többet érdemelnénk.
2. Különösen igaz ez a vidék kulturális életére. Szerte az országban kiváló zenészek, karmesterek (hogy egy kicsit hazabeszéljek) tennék nagyszerűen a dolgukat, ha megfelelő támogatást kapnának. Anyagi és erkölcsi támogatást egyaránt. Mert amíg energiánk és munkánk nagy része arra megy el, hogy legyőzzük a közönyt, megpróbáljuk a vezetőket meggyőzni a kultúra fontosságáról, és középkori kolduló barátok módjára próbálunk pénzt szerezni a működésünkhöz, addig elég nehéz a művészi munkára összpontosítani. Nagyon jó ilyenkor kilépni a megszokottból, sikert aratni a főváros új koncerttermében, mert azt gondolhatjuk, hogy igenis vannak még, akiknek számít a klasszikus zene, ez az ország is fel tud építeni egy világszínvonalú termet, és van pénz a kultúrára, ha úgy akarják. Remélem, hogy ez egy fellendülési folyamat kezdete lesz, és a Művészetek Palotája igenis kihat majd az egész országra. Remélem, hogy máshol is elkezdenek majd „építkezni”, és hamarosan az egész magyar zenei élet megkapja azt az elismerést, amit tehetsége és tudása alapján megérdemel. Megérdemelne...

c90af9ce-ba54-41d1-b3f8-f516e9cd39f9

Hamar Zsolt (Pannon Filharmonikusok – Pécs)

1. A Pannon Filharmonikusok életében az új Nemzeti Hangversenyteremben való fellépés lehetősége leginkább ahhoz az érzéshez hasonlítható, mint amikor egy futballcsapat sok-sok kispályás edzés után végre először játszhat igazi gyepen, igazi stadionban. Merész és nagyra törő álmokat dédelgetünk, amelyek eléréséhez mindenképpen szükségünk van egy kiváló akusztikájú hangversenyteremre. Megtiszteltetés és nagy-nagy öröm, hogy 2005 januárjában önálló bérletsorozatot indíthattunk ebben a csodálatos Palotában, és azt reméljük, hogy esetleges budapesti sikereink segíthetik azt a folyamatot, amelynek végállomásaképpen Pécsett is felépül a már régen áhított Hangversenyterem.
2. A válasz természetesen nagyon összetett. Ha egy-két szóval kellene válaszolnom, röviden azt tudnám mondani, hogy egyszerűen ott kell lenni, hinni kell benne és csinálni kell! Nem lehet a vidéki hangversenyéletet Budapestről kitalálni, nem lehet azt a fővárosból irányítani. És ami talán a legfontosabb: nem szabad azt lenézni, alulértékelni! Pécsett ma már több hangversenyszervező cég egyszerre, egy időben szervez koncerteket. Nem telik el nap, hogy a „Mediterrán hangulatok városában” ne csendülne fel esténként muzsika, mindig telt házakkal, mindig lelkes, de ugyanakkor értő és igényes közönség előtt. A Pannon Filharmonikusok koncertjein rendre több mint ezer ember ül a Pécsi Egyetem koncertezésre egyébként teljesen alkalmatlan aulájában. Vajon ki meri azt állítani, hogy ez az ezer ember kevésbé fontos, mint a Zeneakadémián ülő, esetenként csak néhány száz? Budapesten több mint fél tucat szimfonikus zenekar működik az adófizetők pénzéből, és látja el – jól-rosszul – kétszázezer ember zenei igényeit. Azt gondolom, hogy a probléma megoldását először is szemléletváltással kellene kezdenünk. Nem a vidéki hangversenyéletet kellene fellendíteni, hanem a magyar zenekultúra működését kell egységes egészként átlátnunk és megreformálnunk. Ha nem leszünk hajlandóak a másik nyolcszázezer ember fejével is gondolkodni, és szívével érezni, akkor ez az ország valóban ketté fog szakadni, és az Budapest zenei életének sem lesz hasznára.