Nándor

A vágy titokzatos tárgya

2005.03.23. 00:00

Programkereső

Hét férfi feszül meg a vágytól. Mind kibírhatatlanabbul, kielégíthetetlenebbül vágyakozik. Nincs jelen nő, mint a Bolero előadásokban általában. Még Bejart Bolerójában is középpontba kerül a másik nem. Markó Iván Magyar Fesztivál Balettje két változatban is adja a Bolerót, az egyik szerint férfiak hevülnek nőre, a másik verzióban sok nő vesz körül egy szintén tűzbe jövő férfit. És egyszerre lépő, egyszerre gerjedő csoportokkal kerül szembe egyetlen áldozat.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Thália Színházban vendégszereplő Anzelika Cholina Táncszínház Bolerójában nem jelenik meg a nő. Így van jelen csak igazán! A táncosok arcán látjuk, ahogy elképzelik. És nem csak egyszerre verik lábukkal a ritmust, mindegyikük külön külön is előrejön a rivaldához, mindegyikük egyéniség, sajátos karakter, így más és más módon vágyakozik. Még kövérkés ember is van közöttük meg elmélázó, és olyan is, aki őserőként elsöpör az útjából minden akadályt. Ahogy mind tempósabban őrjítővé válik a zene, úgy vadul be, úgy töri át saját maga vágyait is és kerül szédítő extázisba valamennyi férfi.
Anzelika Cholina színpadra állította már a Carment, a Medeiát, a Rómeó és Júliát. Ezúttal a Bolerón kívül a Bernarda Alba házát láthattuk. A Lorca darabjából készült adaptáció szintén az örök vágyakozásról regél, az anyjuk által gyászra, bezártságra ítélt lányok visszafojtott szexuális gyötrelmeiről és letaglózó irigységéről, amikor az egyikük életében mégiscsak megjelenik a férfi. Rideg félhomályban, gyertyák által megvilágított, lidérces árnyakkal tarkított fekete tónusban tartja a koreográfus nő az előadást. Erős drámai részek bágyasztóan elnyúló, feszültség nélküli, szomorkásan lirizáló jelenetekkel keverednek. Igen jó táncosok valósítják meg a koreográfiát, de Anzelika Cholinának ez a munkája nem olyan mellbevágó, mint a Bolero.