Kelemen, Klementina

Rondó - hat fiatal operaénekesnő válaszol

2005.04.04. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal hat fiatal operaénekesnőt kérdeztük arról, hogy 1) Ön szerint mik az erősségei a hazai felsőfokú énekes-képzésnek, és mely vonásain kellene feltétlenül változtatni?, 2) Milyen irányban szeretné folytatni pályáját a következő években? és 3) Kik azok az énekesek, akikre példaképeként tekint?

Bucsi Annamária
1. Magánénekesi diplomámat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézetében szereztem, majd a Zeneakadémia Opera tanszakán tanultam tovább, így mindkét felsőoktatási intézmény működésébe betekintést nyertem. A főiskola énektanárai jó pedagógiai érzékkel kezelték a fiatal énekesek „érzékeny” lelkét. A tanítási módszert a tanítvány egyéniségéhez, habitusához igazították, a pozitív vonásokat erősítve. Ez a módszer megőrzi ugyan az éneklés szeretetét, ám nem készít fel eléggé a pálya későbbi buktatóira. A Zeneakadémián nehezen szoktam meg a feszített munkatempót, amely akkor szinte teljesíthetetlennek tűnt. Fizikailag és lelkileg is óriási terhelésnek voltunk kitéve. Jelenlegi színházi munkám során azonban a teherbírás hatalmas előnyt jelent, csakúgy, mint a magas színvonalú színészmesterség-oktatás. Fontos lenne viszont az idegennyelv-oktatás színvonalának emelése, hogy a tanulók a kurzusokon kommunikálni tudjanak a külföldi énekmesterekkel.
2. Jelenleg az Operettszínházban (Strauss: A denevér – Adele) és a Pesti Magyar színházban (Huszka: Bob herceg – Viktória hercegnő) énekelek operettet, valamint prózát játszom a Magyarországi Német Színházban (Mrozek: Ház a határon – Feleség). Hamarosan bemutatkozom a Művészetek Palotájában Orff Carmina Buranájának szoprán szólistájaként. Magyar kortárs zenei ősbemutatókon is énekelek (pl. Orbán: Missa No 6., Stabat Mater in B). Nem szeretnék azonban elszakadni az opera- és oratórium-repertoártól sem. Versenyekre, kurzusokra készülök, külföldi operaházak meghallgatásait is szem előtt tartom.
3. Ágai Karola, Gyurkovics Mária, Edita Gruberova, Bryn Terfel

Fodor Beatrix
1. Mivel én elég későn kezdtem el az énekesi pályán gondolkozni, amikor felvettek a Zeneakadémiára, egy ismeretlen világ tárult fel előttem. A képzés pozitívumai közé sorolnám, hogy a növendékek az ötödik év végére nagy anyagismerettel rendelkezhetnek, és hogy már tanulmányaik alatt koncertezhetnek. Az én életemben mérföldkő volt az operaszak, amelyet Kovalik Balázs neve fémjelez. Ott egy egészen más látásmódot és felfogást lehet megismerni, ami az operákat illeti. Amin változtatnék, az nem is az oktatás, hanem a szakmának az emberi oldala. Mivel kicsi ország vagyunk sok jó énekessel, de kevés munkahellyel, az emberek gyakran elfelejtik az összetartás fontosságát. A konkurenciaharc már a Zeneakadémián nagyon erős, szerintem indokolatlanul. Ezen kívül lehetővé tenném, hogy a diákok több tanártól tanulhassanak „legálisan”, hiszen mindenki máshogy adja át a tudását.
2. Az elmúlt években főképp koncerteket énekeltem, amit imádok, de nem szeretném, ha az opera kimaradna az életemből. Most a Magyar Állami Operaház stúdiójának ösztöndíjasa vagyok, ahol jövőre Händel Xerxes című operájában Atalanta szerepét éneklem majd. A Bárka Színházban folyamatosan játsszuk Genet Négerek című darabját. Ez egy nagyon fontos lépcső számomra, mivel testközelből láthatom, hogyan építik fel a színészek a szerepeiket. A közeljövőben várnak rám külföldi fellépések is Hollandiában, Ausztriában, Németországban és az Egyesült Államokban. Pál Tamás vezetésével pedig Michael Haydn Andromeda és Perseo című operáját fogjuk előadni a Művészetek Palotájában.
3. Renée Fleming, Joan Sutherland és Marton Éva

Herczenik Anna
1. Úgy gondolom, hogy a művészképzés elmondhatatlanul nehéz feladat. Felelősséget vállalni egy – talán – leendő Callasért vagy Pavarottiért olyan állandó odafigyelést és következetességet igényel, amely nem könnyen vállalható vagy teljesíthető. Annak ellenére, hogy öt évig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója voltam, nem tartom feladatomnak a felsőfokú énekes képzés minősítését. Az élményeim erről az időszakról igen vegyesek, de azt gondolom, hogy speciális kapcsolat volt a Zeneakadémia és köztem. Nem általánosíthatóak a tapasztalataim.
2. Jelenleg a Magyar Állami Operaházban énekelek, továbbra is célom az intézményhez tartozni. Nagyon vágyom izgalmas, összetett szerepekre, olyan figurákkal szeretnék kísérletezni, melyek teljesen eltérnek a civil természetemtől. Egyébként is kísérletező típus vagyok, nem ijedek meg a különleges feladatoktól, szoprán létemre alternatív produkciókban szívesen énekelek mélyebb szólamokat is. Erősen vonzódom a kortárs operákhoz és vokális művekhez.
3. Nagyon tisztelem a „régi nagy énekeseket”, külföldi és hazai művészeket egyaránt. Azonban a meghatározó zenei és színpadi élményeimet, amelyek belém ivódtak és építenek, egytől egyig a színpadon, partnerektől kaptam. Nem szeretek kiemelni neveket, mert óhatatlanul kihagyok és ezzel esetleg megbántok valakit, de Bátori Éva és Kolonits Klára kivételes tehetsége, odaadása, a munkához, a művészethez való hozzáállása példaértékű számomra.

Kiss Noémi
1. A hazai énekes képzés erősségének tartom, hogy rengeteg tehetséges embert ad az operavilágnak. Ami nagyon hiányzik, az a régizene oktatása intézményes keretek között. Ha megkérdeznénk a ma aktív muzsikusként dolgozó, régizenével foglalkozó énekeseket és hangszereseket, kiderülne, hogy nagy részük külföldön szerezte diplomáját, amelyet aztán itthon nem tud honosítani. Ezen nagyon jó volna változtatni. Minden évben sok kurzust szerveznek a régizenét kedvelő fiatalok számára, az egyik ezek közül az a tokaji kurzus, ahol én is tanítok. Évről évre erősebben érződik a régizene-oktatás hiánya, és az erre való óriási igény.
2. Sok álmom, vágyam van, de nagyon hiszek abban is, hogy az ember a pályája során rengeteg jelet, lehetőséget kap, amelyeket fel kell tudnia ismerni, és élnie kell velük. Nagyon szeretem a barokk zenét, és leginkább abban érzem otthon magam. De az egész családom tele van jazz-zenészekkel, nem beszélve az iskoláról, ahol tanítok. Irigylésre méltó ezeknek a muzsikusoknak a nyitottsága és az az improvizációs képesség, melyet belőlünk, klasszikus zenészekből sajnos már a zeneiskolában kiirtottak. Kislánykorom óta kacérkodom más műfajokkal és a műfaji határok feszegetésével. Sok stílusban szeretném még kipróbálni magam. Mindig azok a produkciók nyűgöznek le, amelyekben a szakmai tudáson túl valami egyéni, megismételhetetlen születik. Erre törekszem én is, legyen az a zene barokk, kortárs vagy épp Broadway-musical.
3. Zádori Mária, Nancy Argenta, Patti Cathcart, Jane Monheit

Rálik Szilvia
1. Tapasztalataim alapján jónak tartom a képzés sokoldalúságát, vagyis azt, hogy a tanulóévek során valamennyi korszakot (barokk, klasszika stb.) végigjárja a kezdő énekes. Ez a változatosság főleg addig fontos, amíg el nem dől: az opera, az oratórium vagy a dal az énekművészetnek az az ága, ahol később el szeretne helyezkedni. Amikor pedig ez már kiderült, az összetett vizsgaanyag révén az énekes mégsem határolódik el a többi ágtól. Színpadi gyakorlat szempontjából nagyon jó volt, hogy Szegeden a Nemzeti Színházban tarthattuk a színpadi vizsgákat jelmezzel, zenekarral stb. Rendkívül fontos, hogy már a képzési idő alatt színpadra kerülhessenek a diákok. Egész más úgy vizsgázni, mint egy teremben, a zongora mellett állva.
2. Nagyon nehéz okosan és tudatosan felépíteni egy pályát, hiszen a felkérések sokszor nagyon csábítóak, de vannak olyan helyzetek, amikor tudni kell nemet mondani. Érkezhet olyan felkérés, amiről tudom, hogy meg tudnám oldani, de évek múlva jobb lenne. Most még fut a hangom, van egy koloratúr-készségem, tehát főleg olyan darabokat kell választanom, amelyekben ezt tudom kamatoztatni. Az sem mindegy, milyen szerepeket éneklek egyszerre vagy egymás után: Mozartot pl. nem szerencsés egy nagy volumenű, romantikus művel együtt tanulni, próbálni. Mindenesetre igyekszem a jó úton haladni, és tudásom legjavát adva sok szép szerepet elénekelni itthon és külföldön is.
3. Számomra Maria Callas az, aki nem csak a hangjával, énektudásával, de fantasztikus kifejezőerejével is a mai napig elbűvöl, ha hallgatom.

3a2c3fea-ca26-429a-a29e-8901e899bdd2

Wierdl Eszter
1. A zeneakadémiai énekes képzés egyik legfigyelemreméltóbb része a színpadi technikák (mozgás, beszéd, színpadi játék) szerintem világszínvonalú oktatása, amelyben komoly tudású és meghatározó személyiségű tanárok vesznek részt. A színpadi játék- és mozgástechnikák elmélyült ismerete biztonságot nyújt, és képessé teszi az énekest, hogy a legkevésbé inspiráló helyzetben is építkezni tudjon. Ezen kívül komolyan hozzájárulhat az énekes hangi fejlődéséhez is, hiszen a technikában jelentkező görcsösségek hátterében sokszor olyan lelki és érzelmi feszültségek állnak, amelyekre a játék és a mozgás rávilágíthat. Változtatás? Hát igen, sok mindenen lehetne változtatni, például a szűkös anyagi helyzeten. A legfontosabb mégis az, hogy belülről induljanak a kezdeményezések, hogy maguk a növendékek legyenek kreatívak és teremtsenek tradíciókat, szervezzenek koncerteket, amikor csak lehetőségük nyílik rá. Sokan csak bátortalanul várnak a lehetőségekre és arra, hogy felfedezzék őket, mint ahogy arra is, hogy megtanítsák őket énekelni.
2. Az elmúlt években fantasztikusan érdekes munkáim voltak, a klasszikus repertoár darabjai (Varázsfuvola, Figaro házassága, Titus kegyelme) mellett egészen különleges, ritkán játszott operákban is énekeltem (A törpe, A csavar fordul egyet, Vérnász). A következő évadban is nagyon izgalmas bemutatóim lesznek: A nürnbergi mesterdalnokok és a Xerxes. Remélem, továbbra is folytathatom a munkát az Operaházban, és ha emellett úgy alakul, hogy egy-két külföldi vendégjátékra is lesz lehetőségem, akkor azokat is szívesen vállalom.
3. Akiket szívesen hallgatok: Lucia Popp, Ileana Cotrubas, Kathleen Battle, Barbara Hendricks, Emma Kirkby és még rengeteg van...