Jenő

Berlioz-műritkaság Kobayashival

2005.04.06. 00:00

Programkereső

Kobayashi Ken-Ichiro vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát április 15-én a Zeneakadémián. A Berlioz-esten a gyakran hallható Fantasztikus szimfónia mellett igazi hangversenyritkaságként a – Fantasztikus szimfónia folytatásának tekinthető – Lélio (avagy Visszatérés az életbe) című lírai monodráma is elhangzik.
bc349d5d-f517-4a76-9e1a-862d345f5ccb

A koncert közreműködői Fekete Attila (tenor) és Massányi Viktor (bariton) lesznek.

Berlioz 1831-ben Itáliában komponálta a Léliót. Ez év áprilisában megtudta, hogy menyasszonya, Camille Moke – egy másik kérő kedvéért – elhagyta. Hazautazott Párizsba, hogy bosszút álljon, terve azonban meghiúsult. Visszatért Rómába, s útközben úgy határozott, ír egy művet, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy valaki egy mélyen megrázó élmény után visszatér az életbe.

A Lélio, avagy Visszatérés az életbe hat, egymástól független kompozícióból, valamint drámai monológokból áll. A hat rész mindegyike Berlioz korábbi műve, melyek különböző időben születtek:

I. A halász – Goethe balladájának zenei adaptációja öt évvel korábban íródott.
II. Az árnyak kórusa – a Kleopátra kantáta (1829) új változata.
III. Haramiák dala – valószínűleg az elveszett Kalózok dala (1829) új változata Victor Hugo költeménye nyomán; vagy talán a zeneszerző barátja, Ferrand Haramiák éneke című verse alapján született.
IV. A boldogság éneke – az Orfeusz halála (1827) című kantáta átdolgozása, melyért Berlioz a Római díjat kapta.
V. Az eolhárfa – szintén az Orfeusz Halálából való átdolgozás.
VI. Fantázia Shakespeare Viharjára – Berlioz ezt nyitányként szerezte 1830 őszén, és először ugyanezen év november 7-én adták elő.

A monológokat, amelyek a Berliozt 1831-ben leginkább foglalkoztató témákat tükrözik (barátság, a szerelem, Shakespeare és a zene gyógyító ereje), a zenekart eltakaró függöny előtt álló színésznek kellett elmondania. A kompozíció bemutatójára 1832. december 9-én került sor a Párizsi Konzervatóriumban.