Olivér

Kevés a pénz új zeneművekre

2005.04.13. 00:00

Programkereső

Állami forrásból évente alig néhány millió forint jut új komolyzenei művek születésének támogatására, így aztán marad(na) a magánmecenatúra. Szakemberek szerint ennek egyik oka a kulturális koncepció hiánya.

- Csak egy többé-kevésbé rendezett hátterű zenekartól, kórustól vagy koncertszervező cégtől várható el, hogy új magyar műveket rendeljen. Az ilyen civil intézmények esetében azonban legtöbbször épp a háttérrel van baj, az állami intézményeknek pedig nincs ilyen kötelezettségük, így nincs is mit számon kérni rajtuk - mondja Tihanyi László zeneszerző, a Nemzeti Kulturális Alap zenei kollégiumának elnöke. - A kultúrpolitikai koncepció hiányát egy-egy látványos tettel igyekeznek ellensúlyozni, miközben a kilencvenes évek eleje óta a hazai zenei élet több, alapvető funkcióját lélegeztetőgépen tartják.

A rendszerváltás után az állam vállalta bizonyos kulturális intézmények működtetését, így például az Operaházat, a Nemzeti Filharmonikus Zenekart a szaktárca büdzséjéből és a miniszteri keretből tartják fenn. Nincs azonban megszabva, hogy ez milyen kötelezettségeket ró az intézményekre, így az sem kérhető rajtuk számon, ha nem rendelnek új komolyzenei műveket (ellentétben például Franciaországgal, ahol a nemzeti zenei intézményeknek rendszeresen új, francia kötődésű műveket kell íratniuk és bemutatniuk, mert csak így kapják meg az állami támogatást). Ráadásul a működésükhöz szükséges összeghez sem jutnak mindig hozzá, így egyre gyakoribb, hogy egy-egy produkció megvalósításához a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Zenei kollégiumától kérnek pénzt - pedig az NKA-t elsősorban az állami intézmények mellett létrejövő alternatív kezdeményezések támogatására hozták létre.

Ezekből pedig egyre több van, a zenei kollégiumhoz évente közel ezer pályázat érkezik, amelyeknek körülbelül egynegyede kötődik valamilyen formában a kortárs zenéhez. A számukra megítélt évi néhány tízmillió forintnak azonban csak egy része szolgálja új művek születését - mondja Tihanyi László. Évente összesen több mint egymilliárd forintot igényelnének zenei programokra, ennek alig hatodát tudják szétosztani.

Az NKA-n kívül csak egyetlen állami támogatási lehetőség létezik (legalábbis kérdésünkre csak erről tudtak beszámolni a minisztériumban): a nemzeti évfordulók titkárságán tavaly és idén is kétmillió forintos pályázatot írtak ki új zenemű írására. Bonyolítja a helyzetet, hogy a szervezetek a legtöbb esetben csak a költségek egy részét kapják meg állami támogatásként, a többit az ezen a területen nem túl aktív magánszponzoroktól kell összeszedniük.

Márpedig a költségek egy új mű bemutatása esetén igen magasak. A zeneszerző honoráriuma mellett tetemes összeget tesz ki a jogdíj és az új kották előállítási költsége, nem beszélve arról, hogy az esetlegesen szükséges új, ritka hangszereket és a rajtuk játszó zenészeket is meg kell fizetni - mindez akár annyiba is kerülhet, hogy abból egy teljes Mozart-koncert megrendezhető. Magyarországon ráadásul nem jelent húzóerőt a kortárs zeneszerzők neve, egy-egy új művükkel jóval nehezebb megtölteni a koncerttermet, mint az egyébként sokszor játszott klasszikusokkal.

Így aztán ma Magyarországon csak az rendel kortárs zenei műveket, aki saját személyes "kultúrpolitikai missziójának" tekinti az ügyet, vagy olyan művész vagy együttes, amely egy csábító művészi-üzleti lehetőséghez csak ezzel a feltétellel jut hozzá - véli Tihanyi László.

Egy-egy nagyobb, új magyar műveket (is) bemutató esemény megrendezéséhez valóban nagy elszántságra és kitartásra van szükség, különösen, ha eredeti kezdeményezésről van szó. Bodor László, a TransforMusic nevű komolyzenei projekt tervezője azt mondja: a most másodszor meghirdetett pályázathoz nem próbált sem tavaly, sem idén állami támogatást kapni, mert nem érdemes. A nehezebb utat választotta, és szponzoroktól szedte össze a pénzt. Az elképzelés lényege, hogy olyan komolyzenei művek megírására írtak ki pályázatot, amelyeket könnyűzenei alkotások inspiráltak - így remélik, hogy közelebb tudják hozni a nagyközönséghez a kortárs komolyzenét. Tavaly a világ huszonhét országából több mint hatvan pályamű érkezett: a szerzők a Pearl Jamtől Tina Turneren át a Csillagok háborújának filmzenéjéig sok mindent feldolgoztak, szóló zeneművektől a szimfonikus darabokig mindenféle műfajban. A magyar zeneszerzők mindegyik generációja képviseltette magát, ami szintén azt mutatja, hogy nagy az igény az effajta lehetőségre. Különösen, hogy a holnapi (április 14-i), a díjazott műveket bemutató koncert mellett a szervezők további hangversenyek szervezését, lemez kiadását is tervezik. Bodor László azt mondja, a jövőre már harmadszor meghirdetendő pályázathoz szeretne majd állami támogatást is kapni.

Persze a tény, hogy egy program már több éve létezik, nem jelent biztosítékot az állami támogatásra. A nemrég hetedszer megrendezett Making New Waves kortárs zenei fesztivál szervezői például az idén fiatal magyar zeneszerzőktől kértek új műveket, mert úgy tapasztalták, hogy a tehetséges fiatalok nehezen tudnak elindulni a pályán, hiszen kevés új alkotást kérnek tőlük. A fesztiválra hét új magyar mű született, a szervezők mégsem kaptak állami támogatást, a megrendezéshez szükséges pénzt külföldi kulturális intézetektől, illetve a helyszínt biztosító Trafó költségvetésének átcsoportosításával tudták csak előteremteni.

Külföldön több országban működik a régi "házi zeneszerzői" rendszer mai változata: nagyvárosok meghívnak egy-egy művészt, hogy legyen a vendégük egy évre, és ezalatt írjon egy-két művet. Ezek természetesen a zeneszerző tulajdonában maradnak, de a bemutatót az adott városban tartják, és a librettó első oldalán mindig feltüntetik, hogy mely város felkérésére születettek.