Jolán

Lencsevég – Winand Gábor és Gadó Gábor műhelykoncertje

2005.04.13. 00:00

Programkereső

Vizionárius alkatú művészek a magyar zenében igazán kevesen vannak. Gadó Gábor közéjük tartozik. Fő ihletforrása a pravoszláv misztika, de gyakorlatilag minden szellemi áramlatra fogékony, ami a keleti hatásokat összeköti Európával.

A BMC Records által szervezett szűk körű koncertre a Fogadó galériáján került sor. Igazi kamarakoncertre készültek az előadók, amelynek keretében lehetőség nyílik a kísérletezésre. A koncert anyaga többnyire új szerzeményekből állt (a zenekar a minap készítette el soron következő lemeze felvételeit), amelyek között ismét rácsodálkozhattunk néhányra, amelyek Gadó elképesztő transzcendens, éteri soundját idézik, elrugaszkodva a jazz régi, bizonyos szempontokból avítt hagyományaitól, ugyanakkor idézve legjobb, eleven vívmányait. A zenekarvezető gitárhangja viszonylag statikus, kevésbé a zene fizikai szférájával, hangszínekkel, frekvenciákkal próbálkozik, mint inkább azzal, hogy a meglévő eszközkészlet – egy félakusztikus jazzgitár és egy hozzákapcsolt hangerő-effekt – segítségével kifejezze érzelmi és intuíciós skálájának a lehető legszélesebb horizontját. Ebből a szempontból természetesen előadásmódja, zeneszemlélete 100% művészet.

Nem más a helyzet Winand Gábor esetében sem. Különleges énekhangja, intonációs technikája eleve predesztinálja a Gadóval való együttműködésre, egyfajta szemlélődő előadásmód követésére. Kettejük együttműködéséről nem röstellem leírni, hogy a magyar jazz egyik legmagasabb szintű kiteljesedésének tartom, amiről már sok szó esett a BMC Recordsnál megjelent sorlemezeik kapcsán. Ehhez hozzájárult Gadó széleskörű műveltsége, kapcsolata a társművészetekkel, elsősorban az irodalommal és a filmművészettel. De kétségtelenül jót tett neki az aktív együttműködés a nyugat-európai avantgárd áramlatokkal, és ilyen szempontból jelentős a szerepe a zenekart alkotó francia szaxofonos szólistának (Matthieu Donarier) és ritmusszekciónak (Sebastien Boisseau – bőgő, Joe Quitzke – dobok). A mostani koncert nagy felfedezése a szárnykürtön megszólaló Airelle Besson. A hölgy fiatal kora ellenére is rendkívül kidolgozott, míves hangszeres stílussal rendelkezik, amely annyira folyékonyan, tisztán képes megszólalni a szólórészekben, mintha kottából olvasná (külön leellenőriztem, Besson valóban improvizál.)

d3ee6833-a937-4270-9f81-4d7d1d2a7963

A zenekar koncertjével kapcsolatban érdekes volt tapasztalni, hogy ezúttal jóval nyíltabb, több alkalommal is a szabad improvizáció irányába mutató produkciókat hallhatott közönség, amivel szemben állnak Gadó olykor hihetetlen szigorral fegyelmezett lemezfelvételei. Gadót úgy ismerheti meg a közönség, mint Bartók kompozíciós módszerének egyik leghűbb követőjét a jazzben és ugyanakkor legtermékenyebb továbbfejlesztőjét. Rendkívül kiforrott elképzelésekkel szólalnak meg a kompozíciók, ám a szigor néha a szabad intuíció kibontakoztatását követeli meg a vezetőtől és az együttes többi tagjától egyaránt – most is akadtak pillanatok, amikor Gadó látványos szenvedéllyel instruálta a többieket a színpadon egyik pillanatról a másikra.

Aki tanúja akar lenni a zenei alkotófolyamatnak a színpadon, amely kreativitását tudatos építkezésből és intuíciókból egyaránt meríti, annak feltétlenül érdemes figyelni Gadó Gábor és Winand Gábor közös koncertjeire. Gadó élete felét Párizsban tölti, a francia közönség pedig aranyba foglalja valamennyi lemezét – érdemes hát figyelnünk budapesti fellépéseinek ritka alkalmait.

(2005. április 6. 20:00 Millenáris Fogadó – Winand Gábor és Gadó Gábor műhelykoncertje; km.: Winand Gábor (ének), Gadó Gábor (gitár), Matthieu Donarier (tenorszaxofon, baszusklarinét), Airelle Besson (szárnykürt), Sebastien Boisseau (bőgő), Joe Quitzke (dobok)