Kelemen, Klementina

Tényleg fújhattuk…

2005.04.13. 00:00

Programkereső

… a kürtfúvókát a Nemzeti Filharmonikusok „Fújhatjuk!” című fa- és rézfúvós hangszereket bemutató koncertjén vasárnap délelőtt. A hangverseny második felében ugyanis Gál László kürtművész egyszer csak elővett az öltönye zsebéből egy ráadásfúvókát, és a vállalkozó szellemű gyerekek kipróbálhatták, milyen az anzacuk. Hát, van még mit tanulniuk…

No de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk szépen időrendben! Hiszen így építette fel mondanivalóját Dunai Tamás, a Madách Színház művésze, a hangverseny műsorvezetője is. Először a múlt alkalommal megismert vonós hangszerek jellemzőit gyűjtötte össze a gyerekek segítségével, majd következtek az aznapi szereplők: a fa- és rézfúvós hangszerek.

A hangverseny első részében a Nemzeti Filharmonikusok fúvósötöse játszott: Gáspár Kornélia, Kubina Ágnes, Németh József, Börzsönyi Klára és Gál László, valamint Kollár Zsuzsa zongorán. A fafúvósok sorából egyedül Gál László lógott ki, hiszen „ő egy kicsit rézfúvós” (idézet Dunai Tamástól). Az esemény rögtön zenével indult: Mozart Esz-dúr Kürtkvintettjének részletével.

A muzsikusok egyesével is bemutatták hangszereiket. Kedvesen fogalmazott Gáspár Kornélia, amikor azt mondta: ő két családot is hozott magával, egyrészt a sajátját, másrészt a fuvoláit. Kubina Ágnes mondókája azonban egy kicsit hosszúra nyúlt, ráadásul olyasmit szeretett volna megtudni a gyerekektől, amiről fogalmuk sem volt 5-12 évesen. Nehéz megmondani, melyik korból származik az első oboa, ha az ember nem tudja, miféle korok közül lehet választani… Nagy szeretettel és figyelemmel azonban ezt a problémát is sikerült elsimítani, az oboista pedig azzal oldotta a hangulatot, hogy megnevettette a közönséget. Először nád nélkül fújta meg a hangszertestet, majd a náddal süvített bele a mikrofonba: nem tudom, melyik volt a mulatságosabb.

Hasonlóan jópofa ötlet volt, hogy a koncert második felében a rézfúvós kvintett elfújta az egyik darab első periódusát – hangszer nélkül, csak fúvókán. Molnár Zoltán, Skultéty Zsolt, Koppányi Béla, Szabó László és Gál László nem játszott zongorakíséretes darabot, de erre nem is volt szükség, mert műsorukat úgy válogatták össze, hogy valamennyi hangszernek jutott szólószerep is. A koncert első felében elhangzó Debussy-mű, A kis néger másodszor is felcsendült, s a gyerekek mind állva jelentkeztek, hogy megmondják a darab címét. Hiszen ezért csoki járt. Vagy egy fújás Dunai Tamás kellemes hangot adó sípjába.

Ez volt az a kérdés, amit, úgy éreztem, nem gondoltak át eléggé a szervezők. Vagy valamennyi jól válaszolónak kellett volna, hogy jusson csokoládé, vagy meg kellett volna elégedni azzal, hogy elismerésként egy szép hangot kapnak a gyerekek, amolyan eszmei ajándékként. Így azonban, hogy csak az első tíz-tizenkét kisgyerek kapott kézzel fogható jutalmat, a többiek arcára kiült a csalódás.

2ac4af7a-7ae6-417a-a982-1009073759e6

Pedig olyan válaszok hangzottak el, amelyeket érdemes volt megfontolni! Például, amikor a műsorvezető megkérdezte, vajon csak harci jelzőeszközként alkalmazták-e a rézfúvós hangszereket, egy ötéves forma kislány így felelt: nem, másra is használták őket. Gyógyításra! Muzsikáltak, és ha szerencséje volt, akkor meggyógyult – csend, mindenki feszülten figyel – az illető. Egy kisfiú pedig a trombiták közti különbségre hívta fel a figyelmet. Az egyik vasból készült, a másik pedig – műanyagból… „Ahol pedig a szavak elfogynak, ott kezdődik a zene” (Heine – Dunai Tamás).

Egy ifjúsági koncert létrehozására több járható út is kínálkozik. A legkisebbeknek való kipróbálós, szaladgálós, tapsolós-éneklős „zeneovitól” a kamaszokra számító műfaj- és stílusismertető hangversenyig rengeteg lépcsőfok vezet. Ezek közül mindegyiknek megvan a maga jogos helye abban a folyamatban, amely során kialakul a jövő hangversenyközönsége.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar rendezvénysorozata valahol félúton helyezkedik el a két véglet között. Koncerttermi viselkedésre nevel mind az impozáns helyszínnel, mind pedig azzal, hogy a műsorszámok alatt csendben kell ülni. Ám gondolkodásra, aktivitásra is késztet a zenék között elhangzó kérdésekkel. A hangszereket mutatja be családok szerint, de közben titkon zeneszerzők, stílusok felismerésére is tanít azonos darabok más-más apparátuson való megszólaltatásával. Talán éppen a sokoldalúság és a művészi igény miatt olyan nagy az érdeklődés a koncertsorozat iránt, hogy a hangversenyeket kétszer – vasárnap délelőtt és délután – is előadják.

(2005. április 10. MTA Roosevelt téri Díszterme; Fújhatjuk! – A Nemzeti Filharmonikus Zenekar fúvós szólistáinak koncertje; Műsorvez.: Dunai Tamás)