Kelemen, Klementina

A keleti blokk animációi

2005.04.28. 00:00

Programkereső

Ami a szocializmusnak nem, az az orosz, de főképp az észt animációnak sikerült: a világ a lábai előtt hever. A Mediawave versenyprogramon kívüli filmvetítésein az animációnak jutott az egyik főszerep.

Cappuccino (Ülo Pikkov) a posztmodern ember és környezete természetes válságmegoldó szenzorának megzavarodását mutatja be. A nagyváros depresszióssá szélesedő felhőkarcoló-magányában a szerelem meghibásodást idéz elő. A civilizáció résein bekúszó természet az alapösztönök elleni védekező mechanizmusnak az értelmetlenségére irányítja a figyelmet, de az ego legyőzésétől való félelem erősebb az összeolvadási vágynál. A konformizmus még a halálfélelemnél is erősebb: a felhőkarcoló-ember inkább választja az öngyilkosságot, mint a nehézségekkel való szembenézést.
Priit Tender Mont Blanc-ja is ezt a témát boncolgatja: egy japán férfi elhagy egy francia nőt, hogy elinduljon az életúthegyen. Beáll a szürke öltönyös tömeg inváziójába, és bőröndjével hozzájuk hasonlóan a hegycsúcs meghódítására tör. A bőröndökkel teleszórt hegyoldal a párizsi Saint-Lazare pályaudvar Arman Consigne `a Vie (Az élet csomagmegőrzője) szobrára emlékeztet, a csomagok egymáson elhagyatva hevernek, mint megannyi egymás fölé épült sír.

A tragikomikus észt animék után kikapcsolódást jelentett az orosz Mihail Aldasin Bookashkisa (Konyhabogarak), amiből megtudhatjuk, hogy a bogarak is érző lények, kiirtásukat fajüldözésként élik meg. Ám hiába szervezkednek, az ádáz ellenség, az ember vérbe fojtja békés tüntetésüket, hiába érkeznek idegen bolygókról űrbogarak. A földi bogarak azonban mégis ellesnek tőlük valamit: kitanulják az űrhajókészítést, és fellövik magukat a villanykörtére.

A villanykörtebolygóról pedig köztudottan sokkal szebb a Föld.