Gyöngyi

Lencsevég – Dés László Szeptett: Utcazene

2005.06.03. 00:00

Programkereső

Már többször bejárták együtt az országot, szerzeményeik pedig szinte út közben születtek. Most végre lemezen is megjelentek Dés László zenekarának közös zenéi – immár a másodikon.
972974c9-d884-49d3-a57c-41e63563c309

A lemez minden száma új Dés-szerzemény, kivéve Snétberger Ferenc egyik régebbi kompozíciójának feldolgozását – a poénos című ReFerence-t. Dés László lelki-művészi alkatára a kemény őszinteség éppúgy jellemző, mint a szépség utáni olthatatlan – már-már elkeseredett – vágy. Ez olyan kontrasztokat eredményez, amelyek a mostani lemeznek is az egyik legfontosabb jellemvonását hordozzák. A Snowdonia lebilincselő, szépen ívelő tempóra épülő dallamtémájával, a Street Music békebeli, valóban utcazenés, kintornás hangulatával vagy a Song for Gigi szerenádos bájával szemben éles ellenpont az említett ReFerence hard-bop feldolgozása… Másrészt persze a számok kibontása hű lenyomata az egyes zenészek igencsak eltérő művészi egyéniségének is. A „világokon túl” viszont a hazai jazzélet egyik leginkább összeszokott zenekara hallható, amelynek fejlődéséhez, pályájának íveléséhez valóságos gázfröccsöt adott a két szólista, Dés László és Fekete-Kovács Kornél jelenléte.

A Dés szeptett 2003-ban jött létre, amikor Dés László legújabb filmzenéjéhez, Makk Károly rendezésének kísérőjéhez a Balázs Elemér Group tagjait hívta közös felvételre. A munka annyira jó hangulatban telt, hogy a felvételekből kibővített, önálló jazz-CD és több fordulós koncertsorozat kerekedett. A Metszetekkel Dés hosszú évek termékeny, önálló zeneszerzői munkája után tért vissza a jazzpódiumra, a hangszeres előadóművészethez.

A mostani lemez immár a második, amely ugyanazzal a felállással készült. A zenekarvezető hangszeres stílusa mit sem változott azóta, hogy több mint egy évtizede megszűnt a Trio Stendhal, és Dés a színházi és filmzene-írásra helyezte a nagyobb hangsúlyt. Sokan, nagyon sokan várták azt, hogy újra a hangszerest, a szopránszaxofonost láthassák viszont. Ezek a hallgatók most nem csalódnak: Dés ugyanazt a poétikus, szenvedélyes, mély érzéseket tolmácsoló szellemiséget idézi, amely annak idején a Trio Stendhal tomboló közönségének is a kedvence volt. Dés a legigazibb zeneművész még abban az egyszerű értelemben is, ahogy kiáll a színpadra: művésznek hívják azt, aki mindenféle körítés, műfüst, csinnadratta, hókusz-pókusz nélkül, a lehető legegyszerűbb, dísztelenebb módon kiáll a színpadra, és egy szál hangszerét megszólaltatva, csupán ezzel az egyetlen, de annál jelentősebb gesztussal kápráztatja el a közönségét – elég rövid időn belül. Dés esetében ez különösen is szembetűnő. Zeneművész az továbbá, aki képes teret engedni zenésztársai kibontakozásának, sőt képes beleélni magát azok személyes zenei megnyilvánulásaiba, képes értékelni, élvezni azokat, sőt felhőtlenül ihletet is meríteni azokból.

A Dés Szeptett ugyanakkor több szempontból is tipikusan magyar zenekar, személyesen megélt hazai élményekkel. Ennek egyik fontos jellemzője, hogy a felszabadult, akár humorosnak is szánt pillanatokban ugyanúgy ott rejtezik egyfajta elfojtott fájdalomérzés. Az Utcazene bevezetőjét képező Bolhapiac tipikus példa erre. Szándékoltan kacska zongorakíséret, bökő, peckes téma – igazi magyar narancs. Persze a lemez zárótétele (Our Lives ’76) szabadjára ereszti az érzelmeket, és Dés megannyi más balladájához hasonlóan most is annak a nevetséges kérdésnek a megfogalmazására késztet: miért kell a koncert után felállni, kimenni az utcára, miért kell újra elővenni kicsinyes dolgainkat, és miért van szükség ellentétekre a koncerttermen kívül, ha ezeket olyan jól ki lehet kapcsolni az életből annak a bizonyos egy szál hangszernek a megszólalásakor.

Dés zeneszerzői és előadói életműve egyaránt hatalmas, és csak örülhetünk, hogy ez az életmű a jelek szerint még messze van a lezárásától.

(Dés László Szeptett: Utcazene; Tom-Tom Records; km.: Dés László (szopránszaxofon), Fekete-Kovács Kornél (trombita), Juhász Gábor (gitár), Balázs József (billentyűk), Glaser Péter (bőgő), Balázs Elemér (dob), Dés András (ütőhangszerek)