István, Vajk

Énekszó hanggal, jellel

2005.06.07. 00:00

Programkereső

Siketnéma Huckleberry Finn a washingtoni Ford's színpadán Játszhat-e valaki úgy musical-főszerepet, hogy egy hang se jön ki a torkán? Kíváncsi-e a szélesebb közönség egy kisebb csoport speciális igényeinek figyelembevételével készült darabra? A józan ész szerint a válasz két nem, de a valóság néha rácáfol a logikára: igen, igen.

A Nagy folyó (Big River) Mark Twain Huckleberry Finnjéből készült, és a két évtizeddel ezelőtti első Broadway-változatot jelölték a műfaj Oscarjának számító Tony-díjra, vagyis nyilván megfelelt a szakmai igényeknek és követelményeknek. Eredeti érdemeiről azonban most szó se essék, mert a Nagy folyót újabban a Deaf West Theater feldolgozásában állítják színpadra, és a Los Angeles-i siket színház verziója legalább akkora siker.

Washingtonban a főszereplő a tizennyolc éves Christopher Corrigan, aki fiatal kora ellenére és siketnéma létére volt már Rómeó, Claude Frollo a Notre Dame-i toronyőrben és Orin a Rémségek kicsiny boltjában. Most azonban nem a főváros északkeleti negyedében lévő, és az amerikai siketkultúra egyik fellegvárának számító Gallaudet Egyetem társulatával, és nem is csak siketek előtt lép fel, hanem halló színészekkel, és túlnyomórészt halló közönségnek játszik. Szövegét a narrátor Mark Twaint megszemélyesítő Bill O'Brian mondja, aki a dalokat is énekli. Corrigan ezalatt jelnyelven ad elő, ami a színházban több egyszerű tolmácsolásnál: hangerőt, intonációt, tónusokat, hangulatot fejez ki, amellett, hogy visszaadja a szöveget.

Más karakterek esetében a rendezés másként oldotta meg a dilemmát. A rabszolga Jimet játszó színes bőrű színész (a lenyűgözően tehetséges Michael McElroy) beszéd és ének közben maga jelel. Huck apját viszont, a csavargó érzelmes jobbik és alkoholtól bűzlő rosszabbik felét tükrözve, egyszerre ketten alakítják: az egyik beszél, a másik mutogat. A legérdekesebbek a dalok, amelyek egyrészt nagyszerű énekhangokon szólalnak meg, másrészt a jelnyelvet nem ismerők számára is érthető érzelmekként látjuk őket megelevenedni. Amikor egy refrén erejéig elnémul a kórus, és csak a jeleket látjuk, egy pillanatra átérezhetjük, milyen a hangoktól megfosztva élni. Az eredetileg a feketék és a fehérek viszonyáról szóló darab ezzel új dimenziót kap, a hallók és a siketek közös világáról is szól. Új értelmet kap a többség, a kisebbség, a tolerancia és az egyenjogúság fogalma, s többé nem kell észérveket felhozni, akinek van szíve, érzi, mi helyes és mi helytelen.

A finálé után egy emberként ugrott fel a közönség, hogy állva tapsoljon - illetve Corrigan és a többi siket színész esetében kezeit függőlegesen rezegtetve fejezze ki elismerését. A Ford's Theater első emeleti páholyából alighanem egyetértően mosolygott az 1865. április 14-én itt lelőtt Abraham Lincoln szelleme: Amerika, az aktuálpolitika pillanatnyi zavarai ellenére, ma is képes hozzájárulni az emberi élet javításához.

Washington, 2005. június