Orsolya

Jónás Rezső jazz connection - magyar-német jazzgála

2005.06.15. 00:00

Programkereső

A Roma Parlament hagyományos, Világjáró Zenészek elnevezésű sorozatának következő, ingyenes koncertjének sztárvendége Torsten De Winkel szólógitáros lesz június 26-án.
e6a30b31-e650-4600-ab63-35a04acd3b8d

A koncerten közreműködik Horváth Plutó József (bőgő), Jónás Rezső (zongora), Német János (szaxofon), Tobias Bachhaus (dob), valamint Torsten De Winkel (szólógitár).

Jónás Rezső 1967-ben született Budapest VIII. kerületében, zenész roma családban. Klasszikus tanulmányait az egyik utolsó Kodály növendéknél, Szmrecsány Magdánál végezte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszakán Szakcsi Lakatos Béla növendéke volt. 1987 óta Németországban, majd Hollandiában és az Egyesült Államokban élt és dolgozott, Olyan hírességekkel játszott együtt, mint Tony Lakatos Róbert, Jan Keiev, Pireli Lagren, Costa Lukács, Charles Bidels a kiváló jazzbőgős, Dave Thurner, akivel Montrealban saját lemezt készített és Wally Muhamed dobos, aki a Marsalies fivérek első dobosa volt. Már fiatalon, 16 évesen zeneszerzéssel és hangszereléssel foglakozott. Első munkáit a Németh János zenekarának felkérése készítette, ahol zongoristaként is közreműködött. 2000-ben hollandiai felkérésre egy holokauszt témájú dokumentumfilm zenéjét készítette el – ez az un. cross-overen túlmutató új stílus, amely magában foglalja a klasszikus zene, a jazzmuzsika és esetenként az autentikus „roma-folk” elemeit.

Torsten De Winkel 1985-ben „Mastertouch” című lemezével debütált, amelyen olyan zenészekkel játszik együtt, mint Mike Brecker, Mouzon és Joachim Kühn. A következő évben Ernie Watts és Brian Auger társaságában, az azt követő évben pedig a Steve Smith's Vital Informationnel (CD „Fia Fiaga”) turnézott Amerikában és Európában. Második albuma megjelenése után („Humanimal Talk”) 1989-ben ösztöndíjasként a Berklee College-on kezdte meg tanulmányait, amit summa cum laude minősítéssel végzett el. Bostoni évei alatt John Lee Hookers körének blues-zenészeivel és egy step táncossal zenélt, hallható volt többek között Whitney Houstonnal és Donald Harrisonnal is, 1992-ben pedig a Pat Metheny Grouphoz tartozott mint több hangszeren játszó tag. A Grammy-díjas „Secret Story” Laser-Discen és Live-Videon, továbbá a „This World” CD-n is közreműködött. Aziza Mustafa Zadeh, Alphonso Johnson, Simon Phillips zenészekkel is dolgozott közben egy All-Star Formationben, amely 1992 júniusától augusztusáig a Kínai Kulturális Minisztérium meghívására Kínában mint első jazz-zenekar vendégeskedett, és milliós közönség előtt lépett fel. Eközben a gitáros tovább folytatta albumjai készítését, de már saját neve alatt: „Acoustic Quartet Live” (1991) és „Tribute: Talking To The Spirits” (1993), amelyen az akkoriban új nemzetközi zenekar debütált, Bob Moses, Larry Grenadier és Ole Mathisen.

De Winkel a Jazz- és Populáris zene pilótaprogram keretében a sváb Krumbach-ban a gitár-és zenekarprogramot szervezi, tanít a Clinics-nél és alkalomadtán a Los Angeles-i zenei intézetben, valamint a Berklee College-ben is, ahol zeneelméleti és filozófiai munkásságával vívott ki elismerést magának. 1995-ben végleg áttelepült New Yorkba és megalapította a New York Jazz Guerrilla művészkollektívát, amely 1997 óta NYJG címkével is ellátja a lemezeket. Ennek első kiadása a „Long Time Coming” CD, melyet Sasi Shalom izraeli zongoristával, Buster Williams, Al Foster, Ravi Coltrane és Jill Seifers közreműködésével készítettek – mindez a CD tartalmilag is a népek közti kölcsönös megértést emeli ki. A 28. Frankfurti Jazzfesztiválon mutatta be De Winkel előzör Európában a NYJG-t: itt többek között Terri Lyne Carringtonnal és Jamey Haddaddal. De Winkel második projektje a NYJG keretében az eklektikus-avantgard „Dada-Jazz” Formáció, az ‘Idiot Savants’. A kaliforniai Vital Information Fusion-Groupban Mike Stern utódaként és időnként Pet Metheny oldalán is játszó művész így vall: „Minden zenei irányzatot szeretek. Az embernek soha nem szabad abbahagynia azt a törekvését, hogy fogékonyságát megőrizze. Annyi nagyszerű muzsika létezik – életem során ezeknek csak töredékét fogom tudni meghallgatni. Improvizátorként nagyra becsülöm Miles Davist a tér és a líra iránti érzéke miatt, Herbie Hancock képességét, mellyel ritmikai variációk határtalan sokaságát képes megalkotni. De a Beatles, Bartók, Prince és Albert King is maradandó hatást gyakoroltak rám.”