Menyhért, Mirjam

Duna partján van egy terem… – Sári József szerzői estje

2005.06.17. 00:00

Programkereső

Balaton, Duna: víz, víz. Mindkettő mellett lehet kortárs zenei fesztivált rendezni. Idén a tó fövenyéről a folyó partjára költözött a kilenc éves múltra visszatekintő Földvári Napok rendezvénysorozata. A Művészetek Palotájában tartott „Vendégjáték” programja ebben az évben is színes és érdekes. Nem lehet rá azt mondani: állóvíz.

Az idei rendezvénysorozat két kiemelt komponistája Sári József és Soproni József. Hétfő este Sári József szerzői estjére látogattam el a Fesztiválszínházba. A hangverseny az idén hetven éves zeneszerző műveiből nyújtott keresztmetszetet 1978-tól napjainkig. Hét Sári József-mű csendült fel a Fesztiválszínház jó kiképzésű, ám kissé személytelen hangzásterében, amelynek atmoszféráját kedvezőtlenül befolyásolta az alattomosan duruzsoló légkondicionáló.

Az elsőként elhangzó Mozaikok 1980-ban készült, ajánlása Sáry Lászlónak, a szerző öccsének szól. A Magyar Rádió Kincsestárának honlapján (kincsestar.radio.hu), egy 1981-es felvételen kettejük előadásában hallható a darab. Hétfőn este azonban két még ifjabb zeneszerző, Dinyés Dániel és Dargay Marcell játszotta. Számomra bosszantóan megfejthetetlen talány maradt, hogy miért ültek háttal a közönségnek. Végig arra vártam, hogy a darabból majd talán kiderül. De a műnek nem volt szüksége rá. Lehet, hogy így jobban tudtak koncentrálni egymásra?

A lassú e hangok, miközben bebarangolták a két zongora minden oktávját, egyben mérőként is szolgáltak, és közös hullámhosszra hangolták a két muzsikust. Szükségük is volt erre a „négy kéz – egy lélek”-állapotra később, amikor fokról fokra, majd egyre hirtelenebbül begyorsult és -sűrűsödött a zenei anyag. Elismerés illeti Dinyést és Dargayt, akik a legnehezebb effektusokat is, például a két hangszer között szétszórt felütéseket és súlyokat is a legnagyobb pontossággal és empátiával játszották, úgy, hogy nem két játékost, hanem egyetlen zenedarabot hallottunk.

Az 1975-ös Vonósnégyest az Auer Vonósnégyes adta elő. Érdekes volt megfigyelni ugyanazokat a zenei foszlányokat a négy különböző hangszeren. Az erőteljes motívumok a hegedűsöket néha reccsenő hangindításra késztették. A brácsás és a csellista visszafogottabban, finomabban játszott. A darab végén, ahol a négy hangszer négy különböző zenei anyagot játszott egyre halkulva al niente, a hang annyira eltűnt a semmiben, hogy az utolsó motívumoknál már csak az avizóként szolgáló szusszanások hallatszottak.

A szólóklarinétra komponált Sententiola volt Sári József legfrissebb műve a hangversenyen elhangzó darabok közül. A mű Klenyán Csaba lendületes interpretációjában néha úgy hangzott, mintha nem is egy, hanem legalább két hangszerre írta volna a szerző, amelyek egyszerre ugyan nem szólnak, de tökéletesen kiegészítik egymást. A gyors és végletes hangszínváltások és dinamikai zuhanások, ugrások a rejtett többszólamúság (tév?)képzetét keltették a hallgatóban.

A három dragonyos kockajáték közben (1978) előadása során úgy éreztem, hogy noha a három kitűnő előadó, Eckhardt Gábor, Keller András és Déri György meggyőző fölénnyel játssza a darabot, mégis hiányzik valami a produkcióból. Sokáig nem is tudtam megfogalmazni, mi: az összeszokott kamaratársak egymás iránti feltétlen bizalma. A három vitéz egyaránt nyerni akart a kockajátékban és a hangszer mellett egyaránt. Versengésüknek azonban színvonalas, sziporkázó eredménye lett, így nem biztos, hogy ártottak vele a műnek.

A szünet után a zongorára írt Tractatus című mű ősbemutatója következett Hargitai Imre tolmácsolásában. Még szinte le sem ült a közönség és a szerző, amikor a művész egy-két figyelemre sem érdemes előkészülő mozdulat után berobbantotta a kezdőhangokat. A nagysikerű előadás után ugyanolyan hirtelenül és jókedvűen távozott, mint ahogy a darab elején érkezett.

68ecb195-6307-4952-b709-3c95b503791e

A Nászzene két klarinétra és fagottra hangszerelt változatát az idei Földvári Napok rezidens kamaraegyüttese, a Trio Lignum adta elő. Az eredeti mű Szűcs Zsuzsanna és Ittzés Gergely esküvőjére készült két fuvolára. A templomi akusztikát a Fesztiválszínházban mesterséges visszhang imitálta. Boldog, gyöngyöző, szép zene ez, az előadók ihletett hangulatát pedig még az első hangok előtt felberregő mobiltelefon sem tudta szertefoszlatni.

Két ember és négy ütő szükséges az Incantation című műhöz. Vékony Ildikó cimbalom- és Rácz Zoltán ütőhangszeres művész harmonikus duót alkotott. Együttjátékukban plasztikusan kirajzolódott, mikor melyiküknek jutott szólószerep, de végig fontosak maradtak mindketten. A hangverseny végén a nagyszámú közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte Sári Józsefet.

(2005. június 13. Fesztivál Színház; A Földvári Napok „Vendégjátéka” a Művészetek Palotájában - Sári József szerzői estje; Mozaikok két zongorára; Vonósnégyes; Sententiola klarinétra; Három dragonyos kockajáték közben; Tractatus zongorára; Nászzene, C változat; Incantation cimbalomra és ütőhangszerekre; Km.: Dargay Marcell, Dinyés Dániel, Auer Vonósnégyes, Klenyán Csaba, Eckhardt Gábor, Keller András, Déri György, Hargitai Imre, Trio Lignum, Vékony Ildikó, Rácz Zoltán)