Orsolya

A kulturális tárca nem válaszolt

2005.06.18. 00:00

Programkereső

Az Új Magyar Zene Egyesülete támogatót keres Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Kurtág György, Ligeti György, Szőllősy András, Tihanyi László, Vidovszky László zeneszerzők, Batta András, Dobszay László és Wilheim András zenetörténészek, Csalog Gábor, Rados Ferenc és Simon Béla zongoraművészek, Rácz Zoltán ütőhangszeres művész, Keller András hegedű- és Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Brigitta, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium igazgatója. Tekintélyes névsor. Ők hozták létre 2004 végén az Új Magyar Zene Egyesületét (UMZE-t). Rácz Zoltánnal, Vidovszky Lászlóval és Csalog Gáborral beszélgettünk az új egyesület céljairól.

Az a kormányzat, amely szívesen hangsúlyozza, hogy Bartók, Kodály, Ligeti és Kurtág országa vagyunk - mondja Rácz Zoltán -, megérdemli, hogy segítsünk neki. Párbeszédet akarunk kezdeményezni, javaslatokkal kívánunk élni, hogy hangsúlyosabb szerepet kaphasson a hazai koncertéletben a XX. századi muzsika. Mindemellett alapvető feladatunknak tartjuk a szétesett zenei közönségnevelés újragondolását is. Úgy látszik, a minisztériumban erre most nincs fogadókészség.

Rácz Zoltán arról beszél, hogy Wilheim Andrással közösen még 1997-ben létrehozták az UMZE Kamaraegyüttest. Óvják és folytatják az 1911-ben alakult, Bartók és Kodály művészetéhez kötődő UMZE hagyományait. Azt is fontosnak tartják, hogy a XX. századi zene színen tartása mellett - nehéz feladat, mert ne felejtsük el, hogy a mára klasszikussá vált 50-100 éves művek is hiányoznak a repertoárból - új művek megírására ösztönözzék a zeneszerzőket. (Nem véletlen, hogy az együttes és az egyesület neve ugyanaz, a két ügy összetalálkozott.)

Vidovszky László szerint a XX. századi zene domináns részét alkotják a kamarazenekari művek, érthető, hogy számos ilyen típusú, kortárs muzsikát játszó zenekar van szerte a világban, például az Ensemble Intercontemporain Párizsban, a London Sinfonietta, az Ensemble Modern Frankfurtban vagy a Klangforum Wien. Ám ezek az intézmények egészen más körülmények között működnek, mint a szintén nemzetközi sikereket elért UMZE, és az egyesületük - többek között - azt szeretné elérni, hogy az együttes, külföldi társaihoz hasonló, stabil állami támogatást élvezzen Magyarországon. Most ugyanis minden fellépésük attól függ, hogy meghívják-e őket egy-egy fesztiválra vagy koncertre. Bár esetenként szereplői a Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztiválnak, ez nem garantálja a folyamatos munka lehetőségét, a hosszú távú koncepciózus műsortervezést, az együttes szakmai építését.

Az egyesületnek meghatározó, de nem egyetlen célja, hogy elérje az együttes állami támogatását - mondja Csalog Gábor. Legalább ennyire fontos, hogy mint egy karakteres értékrend képviselője, partnere legyen a kulturális kormányzatnak. Persze ez a szándékuk el is utasítható - teszi hozzá Rácz Zoltán -, de akkor azt a minisztérium mondja ki. Rácz tavaly november 2-án juttatott el egy levelet az egyesületről Hiller István postázójába, a választ három hónap múlva Schneider Márta államtitkártól kapta meg: hat héttel később találkozhattak. Március közepén az államtitkár asszony április elejére ígért választ a kérdésre, hogyan lehetne támogatni az UMZE-t. Most június van. - Ha nincs a minisztériumban hajlandóság, mindegy, hogy van-e erre pénze vagy sem - jegyzi meg Csalog. Egyébként nem az a kérdés, mennyi pénz van a zenekultúrában, hanem az, hogy hova mennyi kerül. Mit csinálnak, ha nem jön válasz? - kérdezem. - Ezt nem tudom elképzelni - mondja Csalog. - Meggyőződésünk egyébként, hogy kivételes a mostani pillanat. Példa nélküli, hogy ennyi nagy zenész és a vezető zeneoktatási intézmények is így összefogjanak egy cél érdekében - ennek egyediségét érteniük kell a minisztériumban.

Vidovszky László azt mondja: természetesnek tekintjük a XIX. századi zene intézményeinek jelenlétét, miközben a múlt század zenéje még mindig csak elszigetelt, egyéni kezdeményezések keretében bukkan fel. Itt az ideje, hogy kiderüljön végre, fontosnak tartja-e mindezt a kulturális kormányzat is.