Tekla

Zene a forró flaszteren

2005.06.23. 00:00

Programkereső

Körbezenélték a budapesti bevásárlóközpontot az I. West End Nemzetközi Utcazenész Fesztiválon. Alig messzebb, mint karnyújtásra zenekarok sorjáznak a keddi zene ünnepén. Köztük magányos szaxofonos és tizennégy tagú big band is. Főleg nem igazi utcazenészek, hanem egy zeneiskola együttese vagy fesztiválok vendége. Nem profi, de igényes zenét játszók.

Harminc fok és szél ritkán kedvez az utcazenészeknek. Ennek folyománya lehet a napszúrás és a kottavesztés. Az előbbit kivédendő az utcazenész-fesztivál szervezői westernkalapot osztogatnak a fellépőknek (bár nem biztos, hogy a fekete az ideális szín). A szél ellen csipeszes megoldással próbálkoznak a tizennégy tagú big band tagjai.

Bár az egész napos dzsemborin kábé húsz együttes mutatkozik be, a Keletiben, a Moszkva térnél, a Nyugatinál, esetleg az Astoriánál megismert zenekarok nem ezen a fesztiválon lépnek fel. Sőt este nyolc óra felé változatlanul a Moszkva téren hallom a Tico-Tico slágert, amelyet a város több pontjáról is jól ismert zenész xilofonozik vízzel teli üvegein.

Pedig a kezdeményezés nem rossz (és nem is egészen új). Mire körbejárja az ember a barátságosnak korántsem mondható épületet, valószínűleg megtalálja a kedvére való muzsikát. A nagy nyári műélvezettől csak az riaszt vissza minket, hogy alig telepszünk le a bevásárlóközpont egyik lépcsőjének árnyékosabb felén, mikor felbukkan egy lesben álló őrző-védő, hogy elküldjön onnan - persze nagyon udvariasan. (Mondja, nem tilos ott ülni, csak nem szabad.) Ekkor eltöprengünk, mennyivel jobban lehet közlekedni azoktól, akik ugyanonnan állva nézik a műsort.

Éppen a hajdúhadházi Dr. Földi János Általános és Művészeti Iskola szaxofonegyüttese játssza a Mézga Géza és a Doktor Bubó zenéjét. A váltás után A lányok angyalok operettszám és a Quando, Quando jön. Némi szünet után pedig big banddé alakul a megszeppent csapat. Meséli a klarinét-szaxofon tanár, Kovács Lajos, hogy a trombita helyén náluk szaxofon és klarinét szól, a harsonát pedig a tenorszaxofon váltja ki. Csapatukban egyelőre nincs olyan trombitás, aki elég jól lefújná a számokat. A zeneiskola egyébként nem szokott utcazenélni, meghívták őket ide, ahogy korábban a zamárdi utcazenész-fesztiválra is. Ott a régi növendékek dzsesszkvartettje lépett fel. Az idén eljutnak-e oda, még nem tudják, mindez az útiköltség-támogatástól függ. Drága dolog az utazás, pláne a zenélés, amelyhez a kottát alig bírja fizetni az iskola.

Egyébként a budapesti fesztiválon fellépők közül senki sem kérdezné meg, mi az a zamárdi buli. Jól ismerik évek óta. Azt is és ezt is Vágó János és felesége szervezi. Mindketten muzsikusok, magyar népzenét játszanak Olaszországban, utcazenészként. Vágó János próbálkozásnak tekinti a pesti összejövetelt, a zamárdi - amit hetedik éve organizál - már befutott. És tervez három országra szóló olasz-lengyel-magyar utcazenész-fesztivált is. Bár nem tagadja, hogy a budapesti fellépőkkel ritkán találkozni fővárosi közterületeken, a válogatás szempontja az igényes zene volt. Nem profi, de magas színvonalon játszó csapatokat hívtak. A zenekarok mellé off-programot is szerveztek, tűz- és üvegfújókkal, zsonglőrökkel.

A zenekarok között nincs verseny, mindenki annyit zenél és akkor, amikor úri kedve engedi. Kalapozhat, és árulhatja saját CD-jét, nem küldi el őket sem a közterület-fenntartó, sem a rendőr. Bár a mirELIT zenekar gitárosa, Lengyel Krisztián azt meséli, mikor még az utcán játszottak, őket inkább a forgalom zavarta, nem a rendőr. Elektronikáról pedig nem is álmodozhattak. Most főleg meghívásra lépnek fel, a Szigeten például és más fesztiválokon, klubokban, szabadtéren.

Rendezési próbálkozások

A Belügyminisztériummal közösen szeretné rendezni az utcazenészek helyzetét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Ez az úgynevezett PANKKK-ban (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) is megtalálható - nyilatkozta lapunknak Sebők Marcell főtanácsadó. A kulturális tárca azt szeretné, hogy rendezzék a közterületeken zenélők helyzetét, státusuk különbözzön a koldusokétól és a kéregetőkétől. Most a Belügyminisztériumtól várnak információkat a jelenlegi jogi háttérről, és az önkormányzatoktól is nagyobb toleranciát kérnének: ne legyen törvénysértő, aki az utcán zenél. A minisztériumok nem döntenek az önkormányzatok helyett, csak megpróbálják őket ösztönözni. Sebők Marcell bízik abban, hogy az ügyben előrelépés várható még a nyáron.

Valamivel több mint egy éve két fővárosi szabad demokrata képviselő, Körmendy Ferenc (a kulturális bizottság elnöke) és Ikvai-Szabó Imre már felvetette, hogy a magát a zene városaként is nevező Budapestnek szabályozott keretek közt kellene támogatnia a közterületeken játszó amatőr vagy profi zenészeket. Körmendy Ferenc lapunknak elmondta: kétszer próbálták a közgyűlés elé vinni ezt a problémát, de mindig lesöpörték az ügyet, mondván: a beavatkozás korlátozná a művészek szabadságát. Körmendyék azt javasolták, egy Ki mit tud?-szerű megmérettetésen adjanak számot tudásukról azok az együttesek vagy szólisták, akik fővárosi területen szeretnének játszani; és így vetélkedhetnének a budapesti helyekért. A politikus szerint ez a rendszer hibátlanul működik például New Yorkban, és ezzel nálunk is kivédhető lenne az akusztikai környezetszennyezés. Az eredetileg zenész Körmendy azt tartaná jó megoldásnak, ha kijelölnék azokat a helyeket és időszakokat, ahol és amikor játszhatnának az utcazenészek úgy, hogy másokat ne zavarjanak.