István, Vajk

Dalok a szerelemről – francia módra

2005.06.28. 00:00

Programkereső

A neves amerikai mezzoszopránról, Susan Grahamről a Fidelio hasábjain legutóbb Grammy-díjas Ives-albuma kapcsán olvashattunk. Az énekesnő legújabb lemeze, mely francia szerzők – Debussy, Ravel és Chausson – zenekari dalait tartalmazza, megjelenése után nem sokkal máris jelentős sikereket tudhat magáénak: a neves nemzetközi szaklap, a Gramophone részéről 2005 júniusában a megtisztelő Editor’s Choice és a „hónap lemeze” címet is kiérdemelte.
fbf890b0-9d12-49ae-ac0a-99f5f3584b1c

Susan Graham nem olyan művész, aki egy-egy korszak vagy műfaj interpretációjára szakosodik. Felvételei és szerepei tanúsága szerint a karrierje csúcsán lévő énekesnő minden területen szereti kipróbálni magát: a klasszikus opera- és dalrepertoárban Händeltől Richard Straussig terjed érdeklődése, de a különlegességek, például az operett vagy a kortárs zene felé éppúgy nyitott. A túlzott sokoldalúság olykor akár felszínességet is takarhat, ám Susan Graham Poèmes de l’amour című új lemezét hallgatva azonnal nyilvánvaló, hogy esetében erről szó sem lehet: az 1888 és 1903 között született francia dalok nem csak igényes és értő, de ihletett tolmácsolójának bizonyul. Gyönyörű és tökéletesen képzett hangját biztos stílusismerettel állítja a kifejezés szolgálatába; különösen tetszik, hogy a vibrátót igen választékosan és mértéktartóan, minden rögzült operai sallang nélkül használja. A francia szavak kiejtésével is könnyedén megbirkózik, sőt a nazális hangzókat – különösen az imponálóan telt hangzású mélyebb regisztereiben – hallható élvezettel szólaltatja meg.

Számomra az album legnagyobb meglepetését a címadó Chausson-mű, a Poèmes de l’amour et de la mer jelentette. A közel félórás alkotás (melynek szerzőjével eddig csak a hegedűre komponált, népszerű Poème kapcsán volt alkalmam találkozni) stílusában élesen elüt a vele szinte egy időben keletkezett Ravel- és Debussy-művektől. A két dal és a köztük lévő zenekari közjáték a későromantika jegyében fogant; gazdag hangszerelés, terjedelmes (csaknem terjengős) zenekari közjátékok, érzelmes dallamok, szélsőséges harmóniák jellemzik a zenét. Wagner hatása tagadhatatlan (az első dalban egyfajta „szerelmi Tűzvarázst” is hallhatunk), ám a súlyos romantika mellett jelenlévő franciás finomság és tartózkodó pátosz teszi Chausson zenéjét egészen egyedivé és figyelemreméltóvá.

A lemez másik különlegessége, hogy Debussy énekhangra és zongorára komponált Cinq Poèmes de Charles Baudelaire című ciklusának első négy darabja John Adams hangszerelésében szólal meg. (Nem világos, hogy a ciklus ötödik darabja miért maradt le a felvételről.) Az 1947-ben született amerikai zeneszerző vállalkozása érthető: Debussy a zongoraszólamában valóban benne rejtőzik a zenekari letét, jó hangszerelőnek igazi jutalomjáték a kidolgozása. Adams remekül helytáll, azonban Debussy partitúráinak olykor egzotikus ötleteihez képest mintha inkább a hagyományos megoldásokat részesítené előnyben.

A Yan Pascal Tortelier vezette BBC Szimfonikus Zenekar is remek együttesként mutatkozik be a lemezen. Susan Graham méltó és hiteles partnereként szólaltatják meg Ravel-ciklus finom színeinek csillámlását csakúgy, mint a Debussy-dalok szikrázó erotikáját. A Chausson-műben, ahol a zenekar sokszor főszereplővé lép elő, kiváló tuttik és briliáns hangszerszólók váltakozásából bontakozik ki a darab drámai hullámzása.

A Poèmes de l’amour olyan ritka lemez, amelyen minden együtt van: csodás énekesnő, pazar darabok, kiváló zenekar. Az élvezetet már csak úgy lehetne fokozni, ha mindezt élőben hallhatnánk – talán Budapesten is?

(Poèmes de l’amour. Chausson, Ravel, Debussy. Susan Graham, BBC Symphony Orchestra, Yan Pascal Tortelier. Warner Classics 2564 61938-2, 2005)