Ilona

Ha bejönnek az öltözőbe

2005.06.30. 00:00

Programkereső

Fischer Iván a világ tíz legjobb együttese között emlegetett Budapesti Fesztiválzenekar sikereinek titkáról. Egyre nagyobb elismeréssel ír a külföldi sajtó a Budapesti Fesztiválzenekarról (BFZ), amelyet manapság gyakran a világ tíz legjobb együttese között emlegetnek a kritikusok. Az elmúlt évadról és a siker titkáról Fischer Iván karmestert, az együttes zeneigazgatóját kérdeztük.

- Megfordult-e a fejében, hogy pályázik az Operaház élére?

- Nem. Rengeteg dolgom van, nem érnék rá.

- Milyen reformokra lenne ott szükség?

- Nehéz kérdés, mert nálunk a repertoároperának van hagyománya, viszont Európában szinte mindenhol az úgynevezett stagione rendszerre váltanak, ami azt jelenti, hogy havonta egyetlen művet tűznek műsorra, amit nyolcszor-tízszer adnak elő. Mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai. Engem más érdekelne: egy pici operatársulattal való folyamatos munka, mintha a Fesztiválzenekar-sztori folytatódna az opera műfajában is. De hát ez egy álom.

- Milyen tanulságokkal szolgált Lyon, ahol egy ideig az operaház zenei vezetője volt?

- Valami ilyesmivel kísérleteztünk ott is néhány évig, és a tanulság az volt, hogy bizony van értelme. Sajnos az igazgatóváltáskor a koncepció is megváltozott.

- Izgalmas cikluson van túl a zenekar: előadták Beethoven összes szimfóniáját. Miért vállalkoztak rá?

- Mert ennél szebb feladatot el sem tudnék képzelni. Beethoven szimfóniái elsősorban rendkívül különbözőek. Az első kettő után hatalmas ugrás a harmadik. A negyedik kis motívumokra épül, a nyolcadik különlegesen rafinált, ragyogó kompozíció. A hatodik érdekes kirándulás, mert nemcsak a természethez, hanem a programzenéhez való kapcsolata is érdekes, ami száz évig foglalkoztatta ezután a zeneszerzőket. A kilencedik hatása közismert, utat mutatott az egész XIX. századnak. Hatalmas, színes életmű ez a kilenc szimfónia.

- Milyen tapasztalatokat hozott a sorozat?

- Nekem minden egyes koncert új tapasztalatokat hoz. Ezekről nehéz beszélni, mert pici elemekből áll, ritmikus súlyok, karakterek, hangzásarányok változnak az évek során. Most is sokat fejlődtek bennem a darabok. Vannak persze általánosabb dolgok is, például meggyőződtem, hogy a natúrkürtökre és a trombitákra szükség van, mert közelebb visznek a művek lényegéhez.

- Sokat játszanak az új teremben. Elégedett vele?

- Erre csak az akusztikai beállítás után tudok választ adni, most még egy munkafolyamat közepén vagyunk. Azt azért már többször elmondtam, hogy a Nemzeti Hangversenyterem helyett jobban örültem volna a Bartók Terem elnevezésnek.

- Milyen az a hangzás, ami a Fesztiválzenekart megkülönbözteti a világ más szimfonikus együtteseitől?

- Intenzív, színes, árnyalt és kifejezetten érzelemgazdag. Ez azonnal felismerhető, összehasonlítva több, kicsit hűvösebb hangzású szimfonikus zenekarral.

- Foglalkoznak-e arculatépítéssel?

- Ilyesmiben nem hiszek, mi csak a zenei színvonal folyamatos csiszolásán dolgozunk.

- Egyre többet hallani: a BFZ-t külföldön a világ első tíz legjobb szimfonikus zenekara között jegyzik.

- Ezt koronatanúként megerősíthetem, hiszen rendszeresen dolgozom a leghíresebb zenekarokkal Európában és Amerikában. Szerencsére nincs szükség arra, hogy én dicsérjem így saját együttesemet, gyakran írják le külföldi kritikákban, elemzésekben.

- Külföldön van-e vetélkedés a zenekarok között a rangos termekért, fesztiválokért, közönségért?

- Nincs semmiféle harc. Azt hívják, aki sikeres koncerteket ad. A Fesztiválzenekar koncertjei után, ha nagy a siker, általában bejön egy lelkes igazgató az öltözőbe, és azt kérdezi, mit játszanánk két év múlva. Ha nem jön, tudom, hogy nem volt elég jó a koncert. Szerencsére elég gyakran jön.

- Milyen turnék előtt állnak?

- A nyári szabadság után Mahler 2. szimfóniáját visszük Franciaországba, Belgiumba, majd októbertől Japán, Dél-Korea, Anglia, Németország következik.

- Igaz, hogy nagy hagyományú zenekarok külföldön pénzügyi gondokkal küzdenek?

- Sok helyen összehúzták a nadrágszíjat, összevontak zenekarokat Németországban, Hollandiában is. Amerikában sem mindenütt rózsás a helyzet, legutóbb Florida zenekarát oszlatták fel. A legjobbakat persze nem fenyegeti ez a veszély.

- Hosszú éveken át harcoltak a fővárossal a kellő anyagi támogatásért. Most biztos a zenekar háttere?

- Kiváló a kapcsolatunk a főváros vezetőivel, sokat segítenek a zenekarnak. Áttörés volt az is, amikor a rendszeres állami támogatást 2003-ban megkaptuk. A kettő most kiegészíti egymást. Ez egészséges, egyébként Európában gyakori konstrukció. A szubvenció még így is kevés, takarékosan kell működnünk, de nincs bizonytalanság.

- Évekkel ezelőtt felmerült a veszélye, hogy kiváló muzsikusok hagyják el az együttest, külföldre mennek.

- Ez a folyamat megfordult, a BFZ-hez többen visszatértek néhány külföldön töltött év után. Ebben biztosan szerepet játszott az is, hogy a BFZ sikereitől zeng a világsajtó, és hogy most már évek óta nagyon jó nálunk a hangulat. A zenekar igazi családdá kovácsolódott össze.

- Miért olyan kibékíthetetlen a viszony a Fesztiválzenekar és a Nemzeti Filharmonikusok között?

- Különböző mértékű támogatást kapunk, továbbá a Nemzeti Filharmonikusok ragaszkodnak az állami protokollszerephez, ahhoz, hogy - mint gyakran mondják - ők legyenek az ország "első számú zenekara". A kapcsolat egyébként nem kibékíthetetlen. Egy csapásra megjavulna, ha az állam egyenlő elbírálásban részesítene bennünket. Még együtt is működhetnénk, akár közös sorozatokat is csinálhatnánk. Én nyitott vagyok rá.

- Akkor tehát elfogadja Kocsis Zoltán felkérését, hogy dirigálja a Nemzeti Filharmonikusokat?

- Azon a napon fogok igent mondani, amelyiken a Nemzeti Filharmonikusok azzal a kéréssel fordulnak a minisztériumhoz, hogy egyenlítsék ki a két zenekar támogatása közötti indokolatlan különbséget, és ezzel lemondanak kivételezett helyzetükről.

- A Fesztiválzenekart mindig is egyfajta kívülállás jellemezte a magyar zenei életben. Miért nem tagja például a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének?

- A Fesztiválzenekar azért jött létre huszonkét évvel ezelőtt, hogy magasabb színvonalat teremtsen meg. Ez nyilván különböző érdekekbe ütközött. Nemrég pert nyertem a szövetség ellen, miután meghamisították a New York Timesnak adott interjúm szövegét. Ez nem az első per volt. Néhány évvel ezelőtt a szövetség Zenekar című kiadványát ítélte el a bíróság hasonló okok miatt. Sajnos gyakran terjesztenek rólunk olyasmit, amiért kénytelenek vagyunk bírósághoz fordulni. Mindaddig, amíg a szövetség a Fesztiválzenekar befeketítésével foglalkozik, nem lehet komolyan arra gondolni, hogy belépjünk a testületbe. Első lépésként nyugodt, civilizált hangon kellene lefolytatni a vitákat. Például azt, hogy szerintünk a zenekarok fenntartása, támogatása elsősorban hasznosságuktól, eredményeiktől függjön. A szövetség viszont mostanában olyan anyagot akar elfogadtatni a minisztériummal, amely a zenekarok támogatásait állandó létszámuktól tenné függővé. Ez szerintünk idejétmúlt elv, ami nem ösztönözné a színvonalat.

- Osztja azt a vélekedést, hogy a komolyzene válságban van?

- Nem. Én azt látom, hogy tele van a terem, sőt jövőre a BFZ koncertjeit nem kétszer, hanem háromszor játsszuk el. Hatalmas igény van az emberekben a zenére. Több, mint eddig bármikor. Tehetség is van jócskán. Nem tartozom a fanyalgók táborába.

- A közönség látványosan eltávolodott saját korának zenéjétől.

- Meg kell védenem a közönséget. Fordítva van, a zeneszerzők közül távolodtak el sokan a közönségtől. A XX. század tragikus volt. Világháborúk, népirtás, megdőlt ideológiák százada. Ezt a muzsika is tükrözi. Van persze szép zene is, de túl sok az olyan, amit az emberek már nem akarnak hallgatni. Jöjjenek az új szerzők, mondjanak valami érdekeset, izgalmasat.

- A Fesztiválzenekar sem játszik túl sok kortárs szerzőt.

- De igen. Nézze meg a jövő évad műsorát: Tihanyi, Kurtág... Tartottunk modern zenei sorozatot is, Kadosaestet, Takács-estet.

- Lehet-e a közönséget nevelni?

- Nincs rá szükség. Szép zenét kell játszani az embereknek, különbözőt, hogy mindenki megtalálja azt, amire fogékony. Mi komolyan vettük, hogy Budapest zenekara lettünk 1992-ben, és igyekszünk ellátni a várost szép koncertekkel. Kakaókoncertet játszunk a kisgyerekeknek, egyforintos koncertet adunk a rászorultaknak, van zene a vájt fülűeknek is, és minden évben kimegyünk a Hősök terére, hogy azok is hallgassanak zenét, akik nem járnak hangversenyterembe.

- Alapítói a szeptemberi Mahler-ünnepnek. Mennyire van ma a "helyén" Gustav Mahler?

- A néhány napos fesztiválnak két célja van: Mahler művészetének bemutatása, és fórum új kompozícióknak. Miért éppen Mahler? Mert a legnagyobb zeneszerzők egyike, aki különösen közel áll hozzám, és aki itt élt és dolgozott Budapesten.

- A hírek szerint Mahler 6. szimfóniájából DVD-t készítenek.

- Még nem biztos, hogy lesz DVD, de érdekel a kérdés. Azt szeretném, ha az emberek minél többet megismernének Mahler kivételes személyiségéből, mert úgy érzem, a századforduló legnagyobb zsenijének sorsa, küzdelmei szorosan összefüggnek zenéjével.

- Milyen visszhangja van a legutóbbi időkben született Rahmanyinov- és Csajkovszkij-lemezeiknek?

- Fantasztikus. Eddigi felvételeink közül ezek lettek a legsikeresebbek. Mindkét szerző műveit gyakran játsszuk, de még nem szerepeltek a lemezrepertoárunkban.

- A híres Vocalise felvételénél azt a hangzást akarta megosztani a közönséggel, amit a karmester hall a pulpituson. Miért érdekes ez?

- Ezt a hangzást nagyon szeretem, szinte "benne" vagyunk a zenében, halljuk az apró részleteket, a levegővételeket, a mássalhangzókat.

- Mely kritikákra a legbüszkébb?

- Nem a jó kritikákért vagy a díjakért dolgozunk. Az a cél, hogy zenei élményt szerezzünk a hallgatóknak és önmagunknak. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az emberek elkapkodják a BFZ bérleteit, és a legnagyobb elismerést abban a számtalan hálás levélben kapom, amit a közönség névtelen tagjai küldenek nekem.

- Mi a titka a sikernek?

- A mindennapi kemény, őszinte munka. Minden próba valamennyi percének hasznosnak kell lennie. Nem gratulálni kell önmagunknak, hanem a művek titkait kutatni fáradhatatlan igénnyel. Ez végtelen út, de gyönyörű, élvezetes. Lehet jókedvűen, humorral is csinálni. A mércét viszont picit mindig feljebb kell rakni.