Menyhért, Mirjam

Súrlódások

2005.06.30. 00:00

Programkereső

Ezt a címet adta Szabó Dániel a június 28-i trió koncertje nyitó kompozíciójának. A cím szikrát pattintott agytekervényeim kovakövei közé. Majd elmém gyújtósa lángra lobbant. Az előadás során az emberi lélekről gondolkodtam. Mégpedig a zenében betöltött szerepéről.
94c461dd-66e3-4fb5-988c-51d50ad67da1

A meghirdetett műsorral ellentétben nem trió koncertre került sor, hanem Bacsó Kristóf szaxofonossal bővült Szabó Dániel zenekara quartetté. A repertoár Bacsó és Szabó kompozícióiból állt. Így alkalmam nyílt betekintést nyerni Magyarország két ígéretes tehetségének lelki és zenei világába. Meg kell említenem, hogy mindketten elnyerték a Magyar Rádió által rendezett jazz verseny első díját saját hangszerükön. Később külföldön is bizonyították, hogy kiváló zenészek.

Szabó a koncert elején nagy találkozásnak nevezte Bacsó vendégszereplését. Tényleg az volt. Rengeteg hasonlóság van a két fiatal között. És legnagyobb örömömre szerzeményeik alapján képet kaphattam a mai magyar jazz korszelleméről. Természetesen nem egy tökéletes képet, de annyi biztos, hogy a zenekar mind a négy tagja, fiatal koruk ellenére meghatározó alakja hazánk jazzéletének. A dobos Mohai András kimagasló képességekkel használja ütőit, Szandai Mátyás pedig egyike a legtehetségesebb bőgősöknek. Egyébként ketten egy végtagként működnek. Csodálatosan összeszokott párost alkotnak.

Korábban említett örömöm azonban bánatra fordult – nem a zenei teljesítmény miatt. Az magas szintű volt, izgalmas zenei kommunikációval. Inkább a céltalanság aggasztott.

Az Egyesült Államokban dolgozó „pszichozsaruknak” az a feladatuk, hogy a gyilkosság helyszínén fellelhető nyomokból feltérképezzék az elkövető lelki világát. Bár gyilkosság nem történt, kivéve a konyhán, ahol hidegvérrel gyilkolták le és sütötték meg a pontyokat az éhes közönség számára, a „pszichozsaruk” mintájára én is megpróbálom az olvasó elé tárni a kompozíciók lelki hátterét. És talán arra a lelki folyamatra is fényt deríthetek, amely során tengernyi lélek súrlódott a művészet útjának az egyik legnagyobb csapdájában a céltalanság malomkövéhez és örlődött végleg föl.

A quartett tagjai azért zenélnek, mert nagyon szeretik hivatásukat. Ez nyilvánvalóvá vált a koncert elején. Azonban úgy éreztem, maguk se tudják, mi értelme erőfeszítéseiknek. Vérbeli zenészek, ha akarnának, se tudnának máshoz fogni. A jazz manapság nem népszerű műfaj, főleg az a fajta elmélyült modern irány, amit ők képviselnek. Így a zenélés örömét legtöbbször képtelenek megosztani a publikummal. Ez megöli a lelket. Egyre céltalanabbnak érzi a munkát az ember, és egy út marad. Megsértődötten, összetörten magunknak zenélni. De mi érteleme a sok pénznek, ha nincs kivel megosztani? Mi érteleme a zenének, ha nincs kivel megosztani? A zenei magány annyira borzalmas, mint az, ha az ember társ nélkül éli le az életét. A magányos emberek általában haragszanak azokra, akik boldogok, így még jobban eltávolodnak mindenkitől. Vagy ha annyira önteletek, elhiszik, hogy velük minden rendben és a többiek tévednek azzal, hogy nem vágynak társaságukra. De ettől még ugyanolyan nyomorultak.

Igen sok ember szenved manapság így. Az élet minden területén, így a zenében is. Ők elkeseredettséget fognak életük minden porcikájából árasztani, és bizony lesznek, akikre ragasztanak is. Ugyanakkor vannak olyan zenészek, akik magányosak, vágynak is az emberek szeretetére, tesznek is érte, mégis inkább beléjük rúgnak, vagy ami még borzalmasabb, közönyösek irántuk. Ha ez történik valakivel, két dolog lehetséges. Vagy örökre nyomorék marad, vagy megőrzi szívében a szeretetet, és értékeit továbbra is az embereknek szertené adni. De egyedül erre senki sem képes, szüksége van arra, hogy segítsenek neki. Így ritka az ilyen ember. Ritka az ilyen zenész.

Kívánom a Szabó Dániel Triónak és Bacsó Kristófnak, hogy legyen, aki segít nekik, mert olyan fiatal zenészeket ismertem meg ezen az estén, akik hasonlóak a céltalanul kóborló báránykákhoz. Elveszetten bégetnek, és a farkascsordák nyájasan hívogatják őket. De hangjukat már a pásztor is hallja és kiált értük. Most rajtuk a sor, melyik irányba szaladnak.

(2005. június 28. 21:00 Columbus Jazzklub - A Szabó Dániel Trió koncertje; km.: Mohay András (dob), Szandai Mátyás (bőgő), Szabó Dániel (zongora); vendég: Bacsó Kristóf (szaxofon)