Lukács

Lencsevég – Bobby McFerrin: Spontaneous Inventions (DVD)

2005.07.11. 00:00

Programkereső

Bobby McFerrin szólóénekes művészetéről sokat olvashatott már a Fidelio látogatója, a most megjelent DVD a pálya kezdetéhez vezeti vissza a rajongókat.
29eabcf7-337c-47a8-ac25-241fb69997ca

1986-os Los Angeles-i koncertfelvétel jelent meg a mértékadó jazzkiadó, a Blue Note gondozásában. Első látásra elég meglepő a hatás: az összes különbség a közel húszéves felvételek és a budapesti közönség friss koncertélményei között csupán annyi, hogy Bobby rövid hajat visel és feltűnően vékony testalkatú, mozgása pedig vidáman esetlen. Nagyon sok dal alapja, váza ugyanaz, mint most, illetve nem utolsó sorban varázslatos énektechnikája is már nagyjából véglegesen kialakult ekkor. Fantasztikus élmény a Blackbird című Beatles-szám feldolgozása, amely a woodstocki fesztivál után amúgy is szinte kultikus szerzemény – Bobby képes a kultuszt egyenesen varázslattá emelni. A Thinkin’ About Your Body, a Drive (a mikrofon motoros „gázkarként” való alkalmazása), az Opportunity ismerősen hangozhat, a Bwee-Dopban a közönséggel közös bigband-éneklés pedig egyenesen déja vue érzés.

Bobby színpadi művészetét nézve szembetűnő, hogy az énekstílus, az éneklés humora, a színpadi kellékek puritán eszköztára komoly inspirációt merít az amerikai „standing comedy” műfajából, illetve hogy a közös éneklések nem alakulhattak volna ki az amerikai közönség lelkes vállalkozó szelleme nélkül. Már az első budapesti koncertnél is volt egy olyan gyanúm, hogy nálunk beépített énekesek bújnak meg a közönség soraiban, és az egész valójában nagyon profin kidolgozott show. Ez a felvételen is nyilvánvalóvá válik, a „spontán invenciók” kidolgozott ötletekre és gegekre támaszkodnak, és az egész műsor nem jöhetne létre az előre, aprólékosan átgondolt programváz nélkül. Az improvizáció persze bőven jelen van, Bobby szinte minden alkalmat kihasznál a rögtönzésre, bátran vállalja a kockázatot, és a kezdeményezés szinte mindig valami kirobbanó poénban kulminál. A váratlan helyzetek szele érdekes módon pont egy előre megszervezett pillanatban érezhető a leginkább: a Walkin’ című standard elején Wayne Shorter jelenik meg szopránszaxofonjával, bemikrofonozva, akcióra készen valahol a közönség hátsó soraiban. Ennek ellenére pont ez a duó hagy kétségeket a hallgatóban, Bobby jellemzően nem tesz többet annál, hogy egyszerűen leveszi a szaxofon dallamát, és egy-egy pillanatra láthatóan egyenesen zavarba jön.

A DVD extrái között találjuk a slágerlistás Don’t Worry Be Happy című számot videoklipestül (mindenki emlékszik Robin Willamsszel való közös „ökörködésükre” – jobb szóval nem lehet jellemezni); ezen felül a Good Lovin’ videoklipjét is megnézhetjük. Továbbá bőséges, friss életrajz és válogatott diszkográfia is elérhető a művészről.

(Bobby McFerrin: Spontaneous Inventions (DVD); km.: Bobby McFerrin (ének, mellkas-metronóm, bárszék-dob, vizesüveg-síp), Wayne Shorter (szopránszaxofon, 10); Blue Note – EMI)