Lukács

A színház nem demokratikus intézmény

2005.07.26. 00:00

Programkereső

A miskolci színház korábbi direktorát nevezte ki Bozóki András kulturális miniszter az Operaház élére. Hegyi Árpád Jutocsa augusztus elsejétől öt éven át vezeti a nemzeti dalszínházat. Ő volt az egyetlen jelölt, aki részt vett az Erkel Színház átépítésére kiírt előpályázatokat bemutató sajtótájékoztatón. Lapunknak adott interjújában az alábbiak mellett elmondta azt is, hogy a Művészetek Palotáját tervező Zoboki Gábor elképzelése szerint "egy igazi, 21. századi színházépület, nagyszabású építészeti truváj" valósulhat meg a Köztársaság téren, de a másik tervet is korrektnek gondolja. Az építész és színházrendező végzettségű új igazgató beszámol a miskolci évekről, külföldi tapasztalatokról, és arról, hogy a közvélemény hogyan fogadta kinevezését.

- Péntek óta hány új barátja és hány új ellensége van?

- Jelentkezik a múltból igen sok ember, de általában jóindulattal és szívből gratulálnak. Sokan hívnak Miskolcról és váratlan helyekről, de még senki nem ajánlkozott. Viszont hihetetlenül sok ellenségünk támadt egy pillanat alatt, akikről azt sem tudom, hogy kicsodák. Névtelenül gyalázzák a csapatomat az interneten, övön aluli mondatokkal.

- Ezt Szinetár Miklós is megkapta, valóban nem számított rá?

- Igazából a gyűlöletesség fokával nem számoltam. Most már látszik, hogy teljesen mindegy, ki teszi be ide a lábát, ugyanezeket a hazugságokat kapja. Nem zavar egyáltalán, sőt inkább felkészít arra az időszakra, amikor majd végigcsináljuk a reformokat. Töményen, és gombnyomásra ömlik ránk ez a szenny, látható, hogy nem számíthatunk e tekintetben majd semmi jóra.

- És a házon belül nem tart ilyesmitől? Felteszem, tudja, hogy Magyar Állami Viperaháznak is nevezik az intézményt.

- Minden színház egy kicsit viperaház, van ebben gyakorlatunk. Akart már fellázadni ellenem zenekar, és társulat, igaz: persze, csak ha nem voltam otthon.

- Egy pillanatig sem tart attól, hogy valamilyen más módon megismétlődhet a miskolci története?

- Nem hiszem, hogy még egyszer megtörténhet velem az, ami Miskolcon. Az egy fiatal ember tízéves, egyedi története. Aki most vagyok, az egy ötvenéves, tapasztalt ember, három év kőkemény amerikai élet- beavatás után. Én már nem fogom megtiltani 14 órakor a zenekarnak, hogy hazamenjen, annak ellenére, hogy nem próbáltuk el az utolsó nyolc taktust. Ma már tudom, hogy csak maximális konszenzusokon alapulhat egy színház vezetése. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egy színház nem demokratikus intézmény. Olyan, mint egy hajó, ahol a kapitány az igazgató, aki megmondja, hogy merre megyünk. Lázadozhat a legénység, az irány akkor is marad. Mindenesetre, jobb meggyőzni őket sok rummal és argumentummal. Hiszek abban, hogy a társulatnak is jól felfogott érdeke, hogy jó irányba haladjunk.

- Most a kinevezéssel a kezében hogy látja, Miskolcon mibe kellett belebuknia?

- Semmiképpen sem buktam bele, én ezt egészen másképp látom. Az elejétől a végéig tartó, gazdag és eredményes tíz évet töltöttem ott igazgató-főrendezőként. Abban az évtizedben minden benne volt, ami benne lehetett. De, annak a történetnek nem volt már folytatása.

- Mégis adott be pályázatot.

- Csak formaságból. Viszont nem jöttem haza Amerikából, ahol éppen dolgoztam, hogy lobbizzak. Anélkül pedig nem megy. Akkor már létrehoztuk az operatagozatot, a Bartók+… nemzetközi operafesztivál két éve sikeres volt, állt a lábán. Talán rossz példa, de ha nem nősülök meg negyvenévesen, örökre agglegény maradok. Vagyis, ha akkor nem jövök el Miskolcról, talán örökre ott maradok. De nem lehetett ott már tovább feszíteni a húrokat. Nem ment, hogy visszapofázok a polgármesternek, vagy hogy pusztán azért nem tűzök műsorra egy rossz darabot, mert miskolci a szerzője… Ha az ember a saját útján halad, óhatatlanul érdekeket fog sérteni. Miskolcon félrelöktem azokat, akik más irányba akartak terelni. Ma már tudom, hogy nem lökdösődve kell közlekedni. Hanem kikerülve, meg-megállva, elbeszélgetve.

- Ez azt jelenti, hogy az új főnökének nem fog visszapofázni?

- Nem fogok. Meglékelem a fejem, belenézhet és nevethet. Konfrontálódni nem fogok. Megtanultam, hogy egy állami intézményben én alkalmazott művész vagyok. A fenntartó, a mecénás alkalmazásában. Ez ilyen egyszerű. A fenntartó, a bizalmát helyezte belém, és ha azt mondja, hogy most olcsóbban kell színházat csinálni, akkor, bár mindent megteszek, hogy a legtöbb pénzt csikarjam ki, de, ha művészi önfeladás nélkül lehet, akkor megcsinálom olcsóbban is. Azt is hogy nem fognak direkte beleszólni a munkámba. A mostani miniszter garancia erre.

- Mit gondol, miért lehetett érdekes az ön pályázata?

- Ez főleg szakmai kérdés. Aki elolvassa a pályázatunkat , láthatja, milyen akkurátusan, tiszta szakmai ambíciókkal ástunk az opera-probléma mélyére. Amit kínálunk, az egy lehetséges megoldás az Operaház működési zavaraira. Borzasztó nagyképűen hangzik, de tudtuk, hogy ennél jobb pályázatot nemigen lehet írni, hiszen olyanok írtuk, akik egész életükben ilyen problémákkal foglalkozunk. Büszke vagyok rá, hogy szakmai és nem politikai döntés született.

- Mintha a sajtóban úgy csapódott volna le, hogy Zimányi Zsófia visszalépése miatt lett ön az új direktor.

- Mindenki tudja, hogy hányféle módon lehet bedobni a törülközőt.

- Zimányi pályázatának kulcsfiguráját, Kovalik Balázst megnevezte, mint leendő főrendezőt. Ő hogyan fogadta a bejelentést?

- Már előzetesen hozzájárult ehhez a bejelentéshez, eleve benne gondolkodva álltunk neki a pályázat írásának. 2006-ban fel fogom kérni öt főrendezőnek.

- Az eddigi vezető rendező nem jutott eszébe? Vidnyánszky Attila szintén tehetséges és divatos is.

- Egyrészt még korábban felmondott, másrészt rendezni fog, reményeim szerint nem csak egyszer. Remek opera-rendezőnek tartom.

- Aki ismeri a miskolci operatagozat és a fesztivál történetét, az érzi, hogy mitől csapat a Hegyi-Kesselyák-Müller trió, de még így sem egyértelmű, hogy mi lesz Müller Péter Sziámi feladata, mint művészeti stratéga.

- Amikor megfogant az operafesztivál ötlete, kellett valami plussz erő, aki, mintegy pozícionálja az operafesztivál ügyét a társadalomban és széles társadalmi támogatottságot támaszt. A helyi képviselők először kiröhögték az ötletünket. Egyszer csak mégis nemzeti és városi ügy lett belőle. Ez volt a Sziámi varázslata. Ma már Miskolc és az ország büszkesége a fesztivál.

- És az Operában mit fog csinálni? Ő megy fel a miniszterhez, a vezérigazgatókhoz?

- Nem. Ha például be akarjuk csábítani a fiatal nézőket az Erkelbe, ő fogja megmondani, mit kell tennünk. Akkor majd egyetemisták fognak tolongani a Rock Giovanni jegyeiért.

- Csak nem egy rockopera a Don Giovanniból?

- Majd meglátjuk. A cél az, hogy a suszterinasok is fütyüljék az utcán a népszerű operaslágereket, mint egykor. Hogy ezt Gershwinnel, Bernsteinnel vagy kortárs operával, ad abszurdum rockoperával - bár ezt nem hiszem - érjük el, az hamarosan kiderül, Müller fogja megmondani. Így dolgozunk már évek óta sikeresen: Kesselyák a szakmai kulcsember, én vagyok a general-menedzser, Sziámi pedig kultuszt csinál az ügyből. De ez a három ember csak a csapat keménymagja, a többieket a társulati ülésen fogom bemutatni.

- Lesznek nagy meglepetések?

- Annál több: sokan fognak leesni a székről.

- Hogyan alakul a repertoár majd?

- Három kategóriát gondoltunk ki a premierekkel kapcsolatban. Minden szezonban három operabemutató lesz és két balett. Az öt év alatt legalább három magyar darabot színre viszünk és legalább három ősbemutatót akarunk tartani. Minden szezonban lesz kortárs opera, lesz kuriózumnak szánt előadás és egy törlesztés-premier, olyan zenedrámákkal, melyek a világon mindenütt sikeres repertoár darabok, de nálunk valamiért nincsenek jelen.

- Mint például?

- A Hoffmann meséi, a Nabucco, a Trisztán és Izolda, Don Pasquale, A rózsalovag, a Borisz Godunov, a Fidelio és a többi. Kuriózumként pedig a Lulu, a Wozzek, az Adriana Lecouvreur, a Pelleas és Melisande, A ravasz rókácska, stb. Ezeken kívül pedig legalább egyszer bemutatunk a francia nagyoperett és a vígopera határmezsgyéjén elhelyezkedő, sajátos műfajból is egy darabot. A dolgunk 80 százaléka azonban a nemzeti kincsként felfogható, lenyűgöző repertoár állandó gondozása lesz. Ez a hatvan opera-cím, ami szerepel a repertoáron, szinte mind megkérdőjelezhetetlen remekmű. Ha tehetjük, egyet sem dobunk ki, az új játszási szisztémánkban erre lesz lehetőség.

- És ön mit fog ezek közül rendezni?

- Nem fogok rendezni.

- Miért?

- Mert pillanatnyilag vannak, akik nálam jobban csinálják ezt. A rendezés egy másik állapot, alkotás közben az ember más állapotba kerül, egy igazgatónak pedig tisztán kell látni. Az igazság az, hogy engem most jobban érdekel, hogy ezt a házat rendbe tegyem, megreformáljam, "megrendezzem".

- Mi lesz az első dolga augusztus elsején?

- Aznap szeretnék először bemenni abba a szobába, ahol mesterem, Nádasdy Kálmán dolgozott.

- És az első intézkedés? Zajlik a leépítés.

- Addigra kész lesz, ebből most szerencsére kimaradok. Én a társulati ülést fogom szervezni, aztán pedig elindítom és lebonyolítom Szinetár Miklós utolsó szezonját.