Eufrozina, Kende

Nincs fogalmuk az előző időszakról

2005.09.03. 00:00

Programkereső

Miért kifogásolják a korábbi színvonalat azok, akik az elmúlt években be se tették a lábukat az Operaházba? - kiabálta be a társulati ülésen Kovács János. Az évadnyitó után a dalszínház első karmestere nyilatkozott lapunknak.

- Vérlázító, hogy az új főigazgató nem azt mondta: nehéz helyzetben vagyunk, éljük túl, hanem kritizálta az elmúlt időszakot, amiről sem neki, sem Bozóki András miniszternek halvány fogalma sincs - mondja Kovács János. Az opera drága műfaj, ez nem titok - blöff az, ha nincs pénz, és milliárdokat vonnak meg az intézménytől, és erre azt mondják: arculatot váltunk. A legtakarékosabb üzemmódban is legfeljebb 300 milliót lehet spórolni úgy, hogy a ház maradjon az egyetlen színház Magyarországon, ahol minden este különböző balett- vagy operaelőadás megy.

Új arculatot, korszerűbb előadásokat Kovács János szerint hiába tervez az új vezetés, amelyből a művészeti vezetőt, Kesselyák Gergelyt értékes, vezetői képességekkel megáldott karmesternek tartja. A megújítást nem ők találták ki. Rendezett itt az előző vezetés alatt Kovalik Balázs, Zsótér Sándor, Harangi Mária, Vidnyánszky Attila, Halász Péter és Kesselyák, ők igazán friss vért hoztak az Opera "dohos" életébe.

- A legtöbbet Békés Andrástól tanultam - teszi hozzá. - Az ő előadásai - a rendező fénykorában - a korszerűséget, a minőséget jelentették, minden elvárásnak megfeleltek.

Kovalik Balázsnak volt egy fontos mondata: két független, feddhetetlen szakembert kellett volna megbízni, írjanak tanulmányt arról, mennyit, mit kellene játszani az Operában. Gazdasági szakembereknek pedig ebből kellett volna kikalkulálniuk, mennyibe kerül ez a művészeti terv. És annyit kellene adnia a fenntartó kulturális minisztériumnak.

A karmester a társulat nyolcvan százalékát kimagasló tehetségűnek tartja, és az előadások színvonaláról annyit mond: egyenetlen, de felfelé törekvő, helyenként nagyon magas színvonalú.

A blokkrendszert is minősíti: - Egy hétig próbálunk egy darabot, egy hétig játsszuk, nincs ennél egyszerűbb. De ennek objektív akadályai vannak. Először is, nem lehet bérletezni a produkciókat, márpedig az Operának negyvenezer bérletese van. Továbbá: nem lehet kiskorúsítani a zenekart. Akik bekerülnek ebbe az együttesbe, olyan kvalitású zenészeknek kell lenniük, akik Mozarttól Pucciniig akár próba nélkül is el tudják játszani a szólamukat. A Saloméhoz vagy például Az istenek alkonyához azonban jóval több próbára van szükség. Ráadásul az új vezetés három zenekarban gondolkodik, amelyhez kevés a jelenlegi társulat. A blokkosítás nem kedvez az énekeseknek sem. Nem bírnak ennyit énekelni. Ha négy előadásuk van két hét alatt, kipihenhetik magukat, ezt a fajta tömbösítést vezette be az előző vezetés. Az sem szempont, hogy olcsóbb, ha egy hétig nem kell lebontani a díszletet. Olyan díszletek szükségesek, amelyeket fel lehet építeni délután kettőtől hatig, és le lehet bontani előadás után. Hiszen a díszletmunkás azért kapja a fizetését. És még egy érv a blokk ellen: a külföldiek is mindennap más-más előadást szeretnének látni az Operában.

Kovács Jánost egyébként felkérte Kesselyák Gergely, maradjon első karmesteri posztján, ahogy Mali István is maradna zeneigazgató. Kovács saját posztját nem tartja feltétlenül szükségesnek, de ki lehet próbálni, hogy van-e értelme.